Költözés terhesen

VAN, AKINEK AZ ELSŐ, VAN, AKINEK A SOKADIK: AZ ÚJ FÉSZEKBE ÁTREPÜLÉS

Előfordul, hogy az új jövevény érkezése felveti a kérdést: "El fogunk férni?"

Nem meglepő, hogy sokaknak az áldott állapot idején kell meglépniük azt a változást, amit egy lakhely elhagyása jelent.

A költözés egy olyan kivételes jelenség, amely bármelyik életszakaszunkhoz kapcsolódhat. Mégis, a jelentősebb változásokhoz soroljuk.

Veszteség élménnyel jár, mert valami régit hátra kell hagynunk. Vannak, akikben meg is jelenik ez a gyász.

Ugyanakkor, ott lehet az izgalom is, hogy valami új vár ránk, jó esetben, egy jobb élettér.

A terhes nő lelkében már eleve hasonló folyamatok játszódnak le. Egy régi identitás esetleges elvesztése, valami új szerepért. Az eddig megszokottból át kell majd lépni valami teljesen másba.

Sok nőt párhuzamosan foglalkoztatja, saját belső változása, miközben a külső környezet is változik, egy költözés során.

A személyes érintettségem a külföldre költözésben rejlik. Ez még egy picit tovább bonyolítja az eredeti felállást.

MILYEN TÁMASZOK KERESHETŐK TERHESEN KÖLTÖZÉSNÉL

Számomra a költözés olyan, mint egy mini krízis. Először, hagyom is, hogy mindenféle gondolat, érzés szabadon cikázzon bennem. Szeretek a konkrétan felmerült kérdésekre, aggályokra összpontosítani.

Nekem segít, amikor felidézem, hogy máskor hogyan kezeltem egy helyzetet, vagy vészeltem azt át. Én már többször költöztem, életem során, ezért kézzelfoghatóbb azokat az emlékeket megkeresnem. De ha első költözés előtt állnék, akkor a múltamból olyan nehézségeket bányásznék elő, amelyeket valahogy azért megoldottam, mint az érettségi vagy egy új társaságba kerülés.

A múltat azért érdemes segítségül hívni, mert mindig is voltak erőforrásaink. Az erőforrás lehet személy, vagy valami önszeretgető tevékenység, ami erőt kölcsönzött egy bizonytalan helyzetben.

A nagy költözések előtt, engem energetizál, ha barátoknak írhatok róla. Napló is megteszi, néha.

Aztán nagyon szeretem a holmijaink átszelektálását, egy bizonyos szempontból! Imádom a tudatot, hogy a hátramaradt cuccainkat odaadhatom valakinek, akinek szüksége van rá és aki nagyon fog örülni. Ha nem tudom pontosan, hogy kihez fog kerülni valami, akkor is el szoktam képzelni egy szegény családot, ahol valamelyik tini lány majd értékeli az XS-es ruháimat.

SAJÁT ÉRINTETTSÉGEM

Most fogok ötödszörre idegen országba költözni, ilyenkor nagyon laza értelemben, kutatok egy picit a célállomásról. Nem szoktam túl sokat, egyrészt a saját, természetes ellenállásom miatt, másrészt pedig, mert nem szeretek túl nagy elvárásokat kiépíteni. Vagyis, meg szoktam nézni, hogy hol lehet majd cuki ruhákat venni és milyen gyümölcsök vannak, az adott országban. Tényleg nem szoktam túlzásba vinni az előtájékozódást. És tudom, hogy ez nálam 100%-ban önvédelem. Elfogadom.

Néha pár kulturális vonatkozást is elolvasok, de általában ezek félrevezetőek. Blogok mondjuk tudnak jók lenni, ilyesmi még nem volt régen... Szerintem a beilleszkedéshez majd a sok alázattal történő megfigyelés fog igazán segíteni. Ez az én tapasztalatom legalábbis.

Nem csak, hogy először várunk babát, de ráadásul, a költözésnél még csak második trimeszter elején leszek. Tapasztalatlan vagyok és fogalmam sincs, hogy lelki értelemben, ez miben lesz más, mint egy korábbi költözés.

Persze, arra szoktam gondolni, hogy majd vajon milyen lesz más szokások közepette orvoshoz járni, szülni stb. De miután nincs viszonyítási alapom, talán majd azt fogom alapnak venni, amivel találkozom.

Mellesleg, már most is egy idegen országban élek, lassan két éve. Itt segítettek, hogy teherbe tudjak esni és az orvos-kliens kommunikációban már találtam érdekességeket. És most nagyon semlegesen fogalmaztam.

Remélem, gondolat indítónak megállja a helyét, amit írtam. Igyekeztem a végére egy személyesebb hangot megtalálni.