Kölcsönözzünk!

Miről szól a mai fogyasztói társadalom? A birtoklásról. Beköszöntött az a kor, amikor a belső tulajdonságaink helyett a magunkon viselt márkák, a tulajdonunkban lévő ingatlanok és ingóságok határoznak meg bennünket. Jó lenne a gazdasági társaságok reklámhadjárata miatt elindult folyamatot visszafordítani, és ismét tisztán látni. Beszélgetni kellene, összejárni – no, nem az üzleti ebédekre gondolunk –, kisegíteni egymást és megosztani azt, amink van. És így nem csak emberi kapcsolatokkal gazdagodhatunk, hanem máris tettünk egy lépést a környezettudatosság felé.

Kézenfekvő mégis rendre fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ne vásároljunk feleslegesen. Vessünk számot otthonunkban: rengeteg olyan tárgyat birtoklunk már most is, amit nagyon ritkán használunk. A sutba vágás helyett biztosan több hasznát veszik családtagok, barátok, akik egyébként ugyanúgy megvennék, és náluk is ugyanúgy a szekrény mélyére kerülne. A kölcsönzés révén összességében kevesebb terméket veszünk meg, ami megtakarítást hoz nekünk és kevesebb hulladékot a környezetnek. A kukta, a gőztisztító, a pezsgős pohár készlet, egy szép terítő, a varrógép, az elemlámpa csak néhány azok közül a tárgyak közül, amely kölcsönzés tárgyát képezhetik. Az ilyesfajta kapcsolat az egymás iránti bizalmat is erősíti.

Egy régi új fogalom terjed mostanában, a szomszédsági használat. Lényege hasonló az előbbihez, pusztán arról van szó, hogy az egymáshoz való földrajzi értelemben vett közelség még inkább indokolja a tárgyak közös használatát. Miért vegyen minden szomszéd külön fűnyírót, barkácsgépet, létrát, ágaprítót, amikor ezek igen drága termékek, viszont nem használjuk őket minden nap. Teljesen logikus, hogy ezeket akár közösen vásárolják meg, vagy egyiket egyikük, másikat másikuk, hogy aztán „bedobják a közösbe”. A közös használat lelke a kölcsönösség, a bizalom és az, hogy úgy vigyázzunk a kölcsön kapott holmira, mintha a sajátunk lenne. Arra használjuk, amire való, és vigyük vissza időben. Magyarországon kötelező a szemétszállítás igénybevétele, létezik azonban olyan kezdeményezés, hogy a – többek között a kölcsönzések révén is elérhető – sikeres hulladékcsökkentési akciók miatt a szomszédok összeállnak, és még a kukát is közösen használják kertes házas övezetben.

Közös használatnak tekinthetjük azt is, ha kifőzdékbe, kávézókba járunk, hiszen az ott készülő finomságok elkészítéséhez fajlagosan kevesebb energiát fogyasztunk, mintha minden egyes vendég az otthonában készítené el ugyanazt. „Üljünk be egy kávéra valahová!” – a felvetésben valójában nem a fogyasztásra, hanem a barátokkal való kapcsolatra, a közös élményre és a beszélgetésre utalunk, ezért az ilyen helyek látogatása nem csupán a környezettudatos fogyasztást, az ott és a beszállítói körben dolgozók munkahelyének megtartását szolgálják, hanem maradandó élményt is nyújtanak barátainkkal.

A kölcsönzés egy másik formája átmenet a közösségi használat és a klasszikus vásárlás között. A DVD, CD, a jelmez-, és kisgépkölcsönzők mind az alkalmi igényre építenek. Éljünk a kölcsönzők által kínált lehetőséggel, mert sokkal olcsóbban jövünk ki, és mert így kevesebb felesleges hulladékot fogunk végső soron termelni. Mindenkinek ismerős a hatalmas lelkesedéssel megkezdett sportolás, amire néhány hónap múlva már csak a szekrényben porosodó ütők, labdák emlékeztetnek. A lelkesedés mellé a sporttal való ismerkedés idejére inkább kölcsönözzük a felszereléseket. Ugyanez vonatkozik az alkalmi sportolásra is, a sífelszerelések kölcsönzésével például számos üzlet foglalkozik. A kerékpárkölcsönzésnek szintén egyre kiterjedtebb piaca, különösen a turisták által kedvelt helyeken.

A városlakók autóhasználata alapvetően indokolatlan, ezzel vidéki településeinken kevesebben vitatkoznának, ott teljesen természetes, hogy az apróságoktól a nagymamákig mindenki biciklizik. A fővárosban az egyre komolyabb kerékpáros mozgalom ráirányította a figyelmet arra, hogy biciklivel is lehet, sőt kellene közlekedni. Az elmúlt években szerencsére egyre nagyobb számban térnek át az emberek a biciklihasználatra. Igen ám, de amikor elérkezik a nyaralás vagy egyszerűen csak vidékre kellene mennünk, akkor mivel tegyük? A vasút és távolsági busz relatív környezetkímélő megoldás, azonban számos olyan település van, ahová anyagilag és időben sem éri meg ezekkel menni. Ilyenkor jöhet az autókölcsönzés, ami viszont megéri, ha azt nézzük, hogy nem kell egész évben tárolni valahol és fizetni a saját autó után a súlyos költségeket. Ha már közlekedésről beszélünk említsük meg a telekocsi mozgalmat is, amely itthon gyerekcipőben jár, pedig annyi, de annyi ember utazik egyedül az autójában. Miért ne lehetne egy helyi telekocsi irodát indítani, ahol úti cél szerint összehozzák az autóval rendelkezőket és az utasokat? A lényeg, hogy az iroda ellenőrizze a felek kilétét, hiszen egy idegen felvételétől sokan a bizalom hiánya miatt ódzkodnak. Persze, ha a szomszédnak ajánlunk egy fuvart, akkor ez fel sem merül. A környezet kímélése érdekében törekedjünk arra, hogy a lehető legjobban kihasználjuk az autónkat. Az iskolabuszok szervezése szintén jelentősen hozzájárul a forgalom és a környezetterhelés csökkentéséhez.

Volt néhány olyan év, amikor a könyvtárba járás amolyan fiataloknak való dolognak számított. Bizonyára azért, mert az általános és a középiskolában erre még ösztönzik a gyerekeket, a felsőoktatásban a tanulás szerves részét képezi a könyvtárakból gyűjtött tudás, aztán ez valahogy abbamarad. Mostanában egyre gyakrabban fordulnak elő az idősebb korosztály képviselői is, a fiatal szülők pedig családi programnak tekintik a könyvtári gyerekrészleg meglátogatását. Senki nem várja tőlünk, hogy a kedvenc könyveinkről lemondjuk, de nem sok értelme van megvenni azokat a könyveket, amelyek otthon a kiolvasás után csak a port fogják, mert előállításukhoz rengeteg erőforrásra van szükség. Sok olyan könyv van, amire csak alkalmanként van szükségünk, ilyenek például a kiránduláshoz nélkülözhetetlen úti könyvek, térképek, az ünnepekhez kapcsolódó tematikus szakácskönyvek, a kézműves praktikákról szóló könyvek, amelyek a gyakorlat megszerzése után már nem kellenek. Tipikusan „egyszer használatosak” az újságok, magazinok is. Ezek tehát mind olyan kiadványok, amelyeket bőven elég a könyvtárból kikölcsönözni vagy helyben olvasni. Sokan csak a hangulata miatt járnak könyvtárba, hiszen olyan érzés kerít hatalmába, mintha hihetetlen mennyiségű tudás és művészet heverne előttünk, amelyből szabadon válogathatunk. A teret uraló csend és nyugalom adja meg ennek a kellő tiszteletet.

Számos lehetőség létezik tehát a tárgyak közös használatára, amelynek több haszna is van: az a felesleges vásárlások elkerülésével, és a tárgyak minél jobb kihasználásával kevesebb hulladékkal terheljük a környezetünket, közben megerősíthetjük emberi kapcsolatainkat, közös élményeket szerezhetünk, végül jelentős megtakarításokat érhetünk el.