Kislányom születése

2011. április elején estem teherbe, május 21-én csináltam egy pozitív tesztet, ami egyből kimutatta, hogy van egy pocaklakóm, a menstruációm nem volt rendszeres, így aztán nem is gyanakodtam sokáig, hogy terhes lehetek, ráadásul védekezés mellett.

Amikor a tesztet megláttam, hirtelen elkezdtem sírni, majd a Páromnak is megmutattam, nem akartuk elhinni. Sokat nem gondolkoztunk, hogy megtartsuk-e, mind a ketten akartuk. Ekkor már 5 éve voltunk együtt. Május 26-án mentünk orvoshoz, aki megerősítette a terhességemet. Mindenki nagyon örült, amikor elmondtuk, hogy kisbabánk lesz. Belevágtunk a lakásvásárlásba, összeházasodtunk.

Problémamentesen telt a 9 hónap, november első hetéig dolgoztam. 2011.12.31-re voltam kiírva. 12.20-án hajnalban elment a nyákdugóm, amitől nagyon megijedtem, reggel kellet menni a kórházba ctg-re, ultrahangra, meg vizsgálatra, alig vártam, hogy odaérjünk és megvizsgáljanak. Ekkor egyujjnyira volt nyitva a méhszájam. Azt mondta a doktor, bármikor jöhet a baba. Súlyát 2800 grammra jósolták. Elindultunk hazafelé, még néhány helyre beugrottunk, amikor felálltam mindig éreztem, hogy valami kis folyadék távozik belőlem. Itthon lepihentem és 5 perc múlva felugrottam 13 órakor, hogy elfolyt a magzatvizem. Hát már délelőtt szivárgott.

A szülésznőt nem tudtam elérni, így aztán 14.30-kor elindultunk a kórházban. Amikor beértünk, a szülésznő pont akkor végzett egy szüléssel. Átöltöztem, CTG-vel nézték a fájásokat, de még semmi nem volt. Férjemet hazaküldték, hogy még soká lesz baba, de időben szólni fognak mikor jöhet. Vajúdóba fektettek, oda nem jöhetett be a férjem, azt mondták, hogy pihenjek, nem tudtam pihenni, a derekam fájni kezdett, egyre erősebben, közben folyamatosan folyt a magzatvíz és már vérezgetni is kezdtem. Homeopátiás bogyókat kaptam (a 37. héttől málnalevél teát ittam). 22.30-kor a CTG még mindig nem mutatott olyan fájásokat, hogy szülni kéne, de amikor jött a derékfájás, fel kellett állnom, mert úgy jobb volt. Mondtam a szülésznőnek, hogy a derekam már sokkal erősebben fáj, azt mondta az még nem jó, de megvizsgált és kétujjnyi elsimult volt a méhszáj 22.45-kor. Ezután kaptam egy Nospa injekciót és beöntést, ami egyáltalán nem volt rossz. Elküldött zuhanyozni és közben labdázni, majd 10 perc múlva jött, hogy az orvos is meg akar vizsgálni, ekkor úgy döntöttek kapok Oxytocint.

Mondta, hogy lassan szólhatok a férjemnek, 23.30-kor hívtam, hogy indulhat, de ne siessem, mert azt mondták hajnal 3 körül lesz baba. 23.45 körül mentem a szülésznővel a szülőszobára, bekötötte az infúziót, CTG hasamra, és innentől jöttek az erős fájások, azt hittem leugrom az ágyról, a hasamból indult ki és a derekamba ment át. Mondtam Neki, hogy ez már nagyon fáj és vegye le a CTG-t és nagyon melegem van és nagyon szomjas vagyok. Azt mondta, akkor megint megvizsgál, majd felkiáltott, hogy SZÜLÜNK, eltűnt a méhszáj, hívjátok az orvost! Nem akartam elhinni, hogy ilyen hamar, de örültem, csak a Férjem még nem volt velem.

Amikor jött a fájás fel kellett húzni a lábamat, kezemmel fogtam, az orvos a hasamat nyomta a szülésznő, meg várta a babát meg tágította neki a kijáratot. Nagyon szomjas voltam, sokat ittam közben. Már látta a fejét, mondta, hogy nagy a haja, végül 00.31-kor megszületett Jázmin, 2750 grammal és 53 cm-rel.

Törölközőbe csavarva rátették a hasamra, ekkor érkezett meg Apa, aki odajött hozzám és azt mondta büszke rám, nagy meglepetés érte Őt is, hiszem nem gondolta Ő sem, hogy ilyen hamar történnek az események. Jázmint ellátták, közben engem is, kicsit repedtem, 2-3 öltéssel varrtak, Apa karjába vette Jázmint, amíg engem elláttak, aztán ismét a hasamra került és hárman voltunk még kb. 1 órát. Mondták, nagyon ritka, hogy az első gyerek ilyen gyorsan születik meg.

Ami igazán fájdalmas volt az utolsó 35-40 perc volt. Dec. 24-én jöhettünk haza, a karácsonyt már hárman ünnepeltük.

Most lesz 3 hónapos a kis hajas babám! (Csak szülésznőt fogadtam fel orvost nem, de nagyon rendes volt az ügyeletes orvos is, mind a ketten minden nap meglátogattak.)