Kisgyerek egészséges táplálása az árral (nagyszülők, barátok, társadalom) szemben. De mégis hogyan? (beszélgetés)

Mi az első két gyereknél még anyáméknál laktunk a kisszobában. Az volt a szerencsém, hogy ugyanahhoz a doktornőhőz vittük a gyerekeket, aki anno a miénk volt, szóval anyámék szerették, tisztelték. Ő mondta anyámnak négyszemközt, ha jót akar, és mivel ráadásul együtt is élünk, nem szól bele a gyerekek nevelésébe, etetésébe. Ezt anyám tőle elfogadta.

A számomra nagyon fontos dolgokban megállapodtunk, mint pl., hogy tejet semmiképpen ne adjon neki. Nem vigyázott ő rá sokat, sőt.. De mivel én akkor a Műegyetemre jártam, szükségem volt segítségre, tőle is, anyósomtól is. Nagy tervleadásokkor sokszor napokra is.

Márpedig ez úgy működött, hogy én elvárom a minimumot, de viszont nekik kellett a nehezét sokszor megoldani, nem szóltam olyasmiért, amit esetleg magam még nem tettem volna. Én is cukor nélkül kezdtem a teáztatást, de amikor x-edik órája üvöltött éjszaka valamelyiknek, akkor bevallotta, hogy ő bizony megcukrozta a teát, és úgy megitta. Hát ha megitta, megitta...

A két kisebbel már mindig én voltam, ők fél éves korukig csak szoptak, náluk már azért kicsit könnyebb volt egy darabig "tökéletesen" csinálni.

Viszont csodák csodájára nekem az a gyerekem a legkevésbé beteges, aki végig tápszeres volt, fél évesen ment bölcsibe, és minden sz.t belenyomtunk kiskorában, kezdve a gyógyszerektől a tápokig.. Ma 8 éves, és 5 éve nem szedett gyógyszert, lényegében nem volt beteg.. A szoptatott babáimmal meg 3-4 heteket vagyok itthon.. No akkor?

Nyilván a kiló zsír, csipsz és a cukor nem egészséges. De ugyanakkor én a ló másik oldalával se értek egyet, meggyőződésem, hogy sokszor azért vannak ezek a dolgok elhintve, hogy a sokkal drágább állítólag egészséges terméket megvásárold.

Én nem tiltom a csokit, meg semmit. Csak egyszerűen nem szoktunk venni csipszet, gumicukrot, színes üdítőket. Némi jó csokit néha igen. Én is szeretem. De ha valahol megkínálják őket, hát egyszer-kétszer egyenek csipszet is. A Mc D-al az a nézetem, hogy egy évben egyszer. Akkor bemegyünk, és annyit esznek isznak, amennyit akarnak. Azért, mert ha tiltanám, akkor egy titokzatos szuper hellyé válna a fejükben. Így a múltkor már maguk kérték, hogy ne is oda menjünk, hanem inkább mást választanak...

Sokat beszélgetünk ezekről a dolgokról, minden nap eszünk gyümölcsöt. Elsősorban a fejekben legyen rend a miértekről.

Én azt tartom fontosnak, hogy ne csak addig legyenek meg az elvek, amíg kicsi, és közvetlenül tudom irányítani, hanem később, kamaszkorban, a társak hatására se lengjen ki nagyon nagyot a másik irányba.

A fiamnak egyébként gorb diétát kell tartani, mert refluxos. Egy darabig anyámék nem hitték el, azt mondták, csak dilizek. Aztán egyszer-kétszer náluk is végighányta az éjszakát, azóta elhiszik. Ennyi.

Viszont ugyanakkor azért nem árt a böcsesség. Anyámék kiröhögték nagyanyámékat. Mi kiröhögjük, meg letudatlanozzuk a mi anyáinkat.. Aki tovább is lát az orránál, az tudja mi jön.. Szóval annyira nem kell feltétlenül a mai nézeteket 100%-ig igaznak felfogni, mert ilyen nincs.. Vajon mit fognak mondani a mi gyerekeink nekünk?? Én azért nem dobnám feltétlenül teljesen sutba a nemzedékek tapasztalatát. Akár még azt se, hogy néha ne egrecéroztassuk már azt a gyerket, hanem hagyjuk békén..

Én folyton összetűzésbe keveredek a családdal, mert állandóan tömik a gyereket csokival. Most lesz a fiam 3 éves, de egyenlőre sikerül kordában tartanom a cukorimádatát. Mármint az édességimádatát.

Szereti az édességet, ezzel nem tudok mit kezdeni, de szerencsére azért a rendes kaját is megeszi.

Én rengeteget sütök és főzök. Péksütiket is én csinálom meg minden.

Én nem szoktam a gyereknek adni csokoládét, bár túró rudit azt kap néha, ezt nem tagadom. De úgy egy az egybe csokit, cukrot sosem kapott még.

Szoktam sütni kekszet, vagy ropogtatni valót, abba teszek xilitet, így a fogai is kicsit védve vannak.

De a családdal sokszor ütközök, mert a merci csoki mindig be van készítve a gyereknek, és a gyerek már tudja is, hogy hova van dugva, és mennek csokit zabálni. Már többször mondtam, hogy ne csinálják, de pár napig be lett tartva, aztán folytatódott tovább.

Most mikulásra is mondtam, hogy inkább ceruzát, vagy festéket vegyenek, de ahogy úgy látom senki nem vette a kérésemet.:(

Kislanyom meg csak kilenc honapos, semmi cukrosat nem kap, es nem is tervezem meg egy jo darabig. Zoldseget, gyumolcsot minden nap kap, hol en fozok, hol uveges, neki kulon nem szoktam kutyulgatni, eszi, amit mi (es ha epp olyan van, amit meg nem ehet, jon az uveg). Van, amit nem szeret, de megeszi, ezen pont tegnap ugattam ossze anyospajtival, mert sopankodott nekem, hogy adjak neki mast. De ha nem kopi ki, csak fintorog, akkor egye csak meg szepen. Ceklat, spenotot kategorikusan ramkopi, akkor nyilvan adok neki olyat, amit szeret. Anyos szerint nagyon szigoru vagyok, en pedig remelem, ennek a kemenykedesnek az lesz az eredmenye, hogy a lany megtanulja, hogy ne nagyon valogasson, nincs ertelme.

Unokaocsem 2 eves koraig nem kapott semmi edesseget, a szulinapi tortaja is diabetikus volt. Ma egy 40 kilos 9 eves, de a kindertojas csokijat otthagyja, szulinapjara lasagnetortat kert, nem szereti a turorudit es a mcdonaldsban is vizet ker kola helyett....megis tulsulyos kicsit, pedig vizilabdazik...ebben szerintem nem tud okos lenni az ember. Az edesitoszereket en mereven elutasitom (nalunk nincs is itthon, ferjem utalja az izet, en allergias vagyok rajuk), nem is szeretnem a gyereknek adni. Sutit most karacsonykor kapni fog, nyilvan, amit o ehet es majd a szulinapjara anyukam sut neki tortat...

Valamennnyi cukor kell a szervezetnek, de nem kell tulzasokba esni. Szerintem ne agyalj ezen sokat, adj a gyereknek, amit te jonak latsz. Elcsepelt frazis, de tenyleg te tudod, mi a jo neki

Bazi nehezen... (Eloljaroban, sok dolognak utana olvastam, vannak has.koru babak-anyukak, tapasztalatok, vannak a nagyszulok es a kornyezetunk-megis ugye, mint minden anya, a legjobb tudasom szt.nevelem/etetem, amug nem tud magara vigyazni) A dr.nonket mindig meginterjuvoltam, kb.mit-mikor lehet. Fel eves koraig csakis anyatejes volt a kisfiam, amiert ezer hala, orultem, aztan jottek a kajak. Lehetoleg, ami a gyomranak valo.

Sokakat megteveszt,mikor mar elindul 1 eves kor korul, hgy huuuu, kisember, csokiiii! Olvastam egy 3 oldalas cikket, ai meggyozott es tobb musorban is ugyanzet lattam, hgy a csoki emesztesere a gyomruk tok alkalmatlan es felesleges is!

A rokonoknak elmagyaraztuk, volt par vita, konkretan lecarom, mit gondolnak errol "mi is ettunk es itt vagyunk " es a hasonlo szovegek. Egyebkent egyre tobb etelt eszik, fokozatosan. A dion es gomban kivul eddig mindent kapott szinte(2 eves)

En gyerekem pl. A krumplit egy honapja ette meg eloszor, szval izlesek es pofonok. Turo rudit kaphat ,het egente, de csoki nelkul es a ropi is tonkolyos, inni vizet iszik. Nem szeret semmilyen gyumolcslevet, amit nem is banok, mert ritka a 100% os es a legjobb szomjolto a viz.

Utana, meg lesz ideje ezekbol kialakitani a sajat kis izleset.

Roviden ennyi :)

(Ahany anyuka, ugyis annyi velemeny lesz:)

Nekem még elég picik,tehát nem tudom,milyen ízlésük lesz,válogatni fognak-e a kajában.

És,bár mindkettőnél igyekeztem a saját fejem után menni az etetésnél,teljesen különbözőek: a nagy a zöldséget,gyümölcsöt imádja,a kicsi max. napi egy darab almát,mandarint vagy banánt eszik (vicces,de ez igaz az 1 darab áfonyára is...). A nagy soem válogatott,mindent megevett,a kicsinek volt jó 1 hónapja,amikor kizárólag rizseshúst volt hajlandó ebédelni.

Mindenki azt mondta,dila vagyok,mert 1 éves korukig kizárólag üveges kaját kaptak (kivéve gyümölcs),és a mai napig tej helyett tápszer van,de pont nem érdekel mások véleménye: a párommal és a dokijukkal megbeszéltem,és kész!

Nálunk spec. édesség minden ebéd után van (vagy sütit sütök,vagy egy szelet csoki,vagy 3 db gumimaci...),és így nem fogy el a Miku csomag 2 perc alatt.:-)

Egyre jobban foglalkoztat ez a kérdés. Rokon gyerekek kapcsán vetődött fel bennem a téma. Mi van akkor, ha anyukának szigorú elvei vannak a táplálkozás terén, és tűzön-vízen keresztül próbál kitartani mellettük? De nem megy... nem megy, mert a mamánál a szeretet jele a csoki, mert minden harmadik nap kakaós csiga van ebédre, ami tulajdonképpen nem is édesség, hanem ebéd, az oviban berántott zsírpaca egy kis szirupos löttyel mint nélkülözhetetlen vitaminforrás van eléjük tolva. Mi van akkor, ha jön a barátnő, hogy de hisz az én gyerekem ilyenkor már töltött káposztát evett, és a csoki nem árt, és a torta, kóla sem. És ha sikerül is felépíteni egy rendszert, módszert, az a bölcsivel, ovival, szülinapi zsúrokkal, mamák értetlenségével szertefoszlik. Mennyire kell ezt erőltetni? Mennyire kell szemellenzősnek lenni jó értelemben? Mikor jön a rá kell hagyni rész?

Látok a családban furcsa dolgokat, túl korai csokiztatást, meg a másik végletet is... nem tudom, mi a helyes, lazának lenni, mert úgyis eszik majd, vagy szigorúnak lenni, s utálatot kiváltani emiatt a társadalom részéről, hogy különcködsz... S mi van, ha vannak elveid, és mindenhol falakba ütközöl, és mindenhol csak a savat kapod, hogy mekkora lúzer vagy, hogy te nem adsz csokit a gyerekednek x éves kora alatt?

Van egy elképzelésem, én hogyan csinálnám, nyilván sok embernek van, volt. Kíváncsi vagyok, ki tudta betartani az elveit, ki mivel vágott vissza, hogy szerelte le az "okosakat", kinek mik voltak az elvei, és meddig, hogyan tudta őket betartani?

S ott van még az a része is, hogy oké, formálom az ízlését, de ahogy egyre több ételt megismer, lehet, hogy nem lesz a spenót és társai a kedvence, s márpedig jó lenne a krumplin kívül mindent megenni, de viszont ő nem éri fel ésszel, hogy kell, mert a táplálkozásra gyerek lévén csak élvezeti forrásként tekint, nem a vitamintáblázat lebeg a szeme előtt. Mi van, ha rém válogatós lesz, én pedig szeretném, ha egészségesen enne? Vagy az igaz, hogy ha kicsi korától fogva színesen, változatosan táplálom, és megkímélem bizonyos ételektől, akkor majd jó evő gyerek lesz, vagy inkább ez csak lutri, és egyszer azt mondja: kösz nem, én ezentúl válogatok, és anyuka kezdhet hajat tépni?

Ki hogy csinálja? :)