Kilépek ebből a kapcsolatból. Önsegélyező fórum. (beszélgetős fórum)

Jó reggelt mindenkinek. Várom azokat akik hasonló helyzetben vannak még mindíg.

Kedves Kriszta773!

Pont ez a tervem, hogy segítek magamon. Bár ilyenkor egy kis nehézség miatt is úgy érzi az ember, hogy minden összeesküdött ellene.

Ma egy kicsit nehezen keltem fel 6-kor. Van amikor az ember útálja a rá váró feladatokat. Úgy kezdődik, hogy a kicsi nem engedi magát tisztába tenni és felöltöztetni. Csupa kaka a feneke és ő teljes erejéből igyekszik hátráltatni. A nagyobbik olyan lassan mozdul, hogy kín kivárni. Folyamatosan figyelmeztetni türelmesen, kedvesen, hogy haladjon. Reggeli, fogmosás, öltözés, öltözés, öltözés......

Elkísérem a suliba. Visszafelé a kicsi 20 percig sír. Mi is lesz az ebéd? Csirkepörkölt.......... És így tovább. És minden nehezedre esik, mert vonszolod magad.

Kéne valami amit reggel beönt az ember lánya és Attól beindul a nap. A kávé az nem működik, valami hatékonyabb kell. Olyasmi ami a szeretetlen nő flusztráltságát is elsimítja.

Tudtok ilyet?

Amúgy haladok valami felé. Megtaláltam álmaim munkáját. :)

Szia Tündérke, olvastam a fórumod. Nagyon valószínűnek tartom, hogy előbb-utóbb te is ki akarsz majd lépni a kapcsolatodból, csak még nem érett meg ez a döntés a fejedben. Nem lesz jobb. Ebbe egészen biztos vagyok. Meggebedhetsz, akkor sem. Én is mindent megpróbáltam, de a pasim egy olyan mindenben a hibát kereső alak. Nem lehet megfelelni neki. Gyakorlatilag 3 éve folyamatosan haragszik rám valamiért. Ha elmondja mia baja azt bizony elég durván teszi, Ha meg nem mondja el, mert sejti hogy ez azért tényleg hülyén venné ki magát, akkor magában tartogatja és csendben haragszik napokig. Olyan marhaságokért haragszik, hogy: Egész héten főzök rendesen, minden nap, de a gyerek beteg gész éjjel nem aludt és egyik nap csak virsli a vacsora, mert fáradt vagyok, a másik nap pedig pizza, haramadik nap pedig töltött káposzta a fagyasztóból. Negyedik nap szabadnapos, hát mivel a gyerek még mindíg beteg megkérem hogy főzzön már ma valamit, az egész napos filmnézés és internetezés közben. Össze is dob valami tésztát, ügyesen fel tesz egy húslevest is ám egész nap ráncolja a homlokát. Jaj szegény annyit dolgozik és még a szabad napján is be van fogva. ( Tényleg sokat dolgozik. De nekem meg egy szabad napom sincs! ) Haragszik, elkönyvelve hogy lustaságból én nem főztem 4 napig! Rágja rágja magában ezt a véleményét és észre sem veszi mekkora marha közben. Jönnek az aprócska megjegyzései stb.

Berágok én is. Megmondom neki a véleményem. Mostmár mindketten haragszunk. Ez a mi kis játszmánk hétről-hétre.

Gondolom nektek is van valami hasonló kis játszmátok. Csak hogy én kilépek ebből a kapcsolatból, akármilyen kilátástalan is a helyzet.

Talán a gyerek miatt lenne jó visszajönni. Odakint egyedül semmi lehetőséged egyszerre a kicsivel foglalkozni és dolgozni is.

Idehaza talán több esélyed lenne, hogy barátok, ismerősök segítsenek. Odakint nem beszéled a nyelvet, el vagy vágva a világtól. Ez a pasas meg láthatóan sötét felhő az életetek egén. Ahogy elvonul, kisüt a nap és szebb és könnyebb lesz a világ.

Nem lenne kérdés, hogy megszabadulnék tőle. Már csak az a nem mindegy, hogy hogyan.

ha szeretnél boldogabban élni, ha a pároddal rendbe akarod hozni a dolgokat, miért nem teszel érte? adj magadra, mozogj, legyél kedves, kezdeményezz. ha pedig már nem akarod rendbe hozni, nem szereted, akkor tervezd meg a jövődet, keress munkát, nézz körül, milyen lehetőséged lenne egyedül kint vagy otthon, mikorra valósíthatod meg stb.

ha nem punnyadsz bele az önsajnálatba, hanem haladsz valami felé, teszel érte, jobban fogod magad érezni

Szia!Olvass el engem....negyven felett uj kapcsolat sok gyerköccel....

Sajnos itthon sem könnyebb....a depresszio mindenhol ugyanolyan...és nem vàlogat

Nos, jó reggelt.

Szóval, ki van hasonló cipőben?

Elmesélem mit csináltam tegnap annak érdekében, hogy ne a négy fal özött legyek bezárva, mókuskerékben a gyerekek körül, miközben nézhetem az emberem unott képét.

Reggel mindent megcsináltam: Ebéd, mosás, teregetés, szemétlehordás, ágyazás, szárazruha a szekréyekbe, porszívózás, felmosás, még az erkélyen is, mosogatás, törölgetés.....stb.

Emberem hétfőnként korán várható haza, de ma nem jött korán. Még idejében, mielőtt haza érkezett volna, fogtam a kicsit és bementem vele a városba, mert összegyűlt már az ott bevásárolni való. Anyósomon keresztül, aki újfent nálunk lakik, megüzentem, hogy nem kell elmennie a nagyobbikért a napközibe, mert a városból visszafelé oda megyek és ha marad a jó idő, nem sietünk onnan sem haza, kimegyünk a játszótérre.

Így is tettem. A játszótér nagyon jó ötlet volt. A lányomnak volt még egy kis házi feladata, amivel nem készült el. Ezzel otthon nagyon kínlódunk esténként, mert mindenki fáradt. De most gyorsan elkészítettük és lehetett menni játszani. Hazaérve gyors vacsi, fürdés, aztán elaludtam a gyerekek mellett.

Könnyebb volt így a napom, mint kerülgetve egész délután a másikat, várva..... hogy talán lesz egy kedves szava...

Szia Averill.

Párkapcsolati probléma miatt vagy depis?

Nem hiszem hogy otthon jól fizető állásom lenne. Na jó, talán lenne, de itt is van esélyem jól fizető állást találni. Csakhogy még itthon van a kicsi. Egyenlőre nincs a bölcsiben hely. Az életem nem szégyellem, csak a szüleimet nem akarom terhelni vele. Na jó elöttük szégyellem kicsit, mert megmondták előre hogy ezzel a pasival nincs minden rendben.

Fény az alagút végén, hogy pár napja jött a telefon, miszerint az egyévesemnek okt. 5-től lesz bölcsi.

Depressziós vagyok, de te sokkal rosszabb helyzetben vagy, így hát befogom a szám.

Itthon (ahol jól beszéled a nyelvet) lenne jobban fizető munkád? Ne szégyelld az életed! Mások sincsenek mindig a csúcson. Aki meg igen és magas lóról beszél, azzal nem kell foglalkozni.

Van 10-15 kg súlyfeleslegem, falási rohamokkal küzdök, feladtam a hobbiaimat, mert már nem érdekelnek, nem is lenne időm rájuk, Depressziós vagyok, a gyerekekhez nincs türelmem, amiért aztán szégyellem magamat, 3 napja nem fésülködtem, csak összefogtam... de kinek, minek is akarnék szép lenni, úgy sem veszi észre senki, ha adok magamra, ha nem, (legfeljebb az anyám). A Bőrömön (amivel soha sem voltak gondjaim) most furunkuluszok jelentek meg, végtelenül undorótó. Magam alatt vagyok, sírni már nem szoktam.

A párommal 5 éve vagyunk együtt. 3 éve csak kritizál és bánt. Manipulál és kegyetlen. (Nem, nem ver, csak lelkileg terrorizál.)

Az egy éves babámmal itthon vagyok, jelenleg munkám nincs. Anyagilag függök a páromtól, de azért nem vagyok jövedelem nélkül. Egyedül azonban nem tudnám a gyerekeimet eltartani. Van egy 7 évesem is, iskolás. Külföldön élünk, nincs hová mennem. Nincs kihez forduljak, mert annyira magas szinten nem beszélek németül, hogy pszihológussal beszélgessek. Ha a szüleimmel osztom meg a problémáimat, abból mindig baj van, nem akarom hogy sajnáljanak. Ha tudnak segítenek, de most ők is segítségre szorulnak, nem akarom terhelni őket. Meg aztán szégyellem is hogy már megint összeomlóban van az életem.

Hasonló helyzetben vagy?