Ki mit tenne, van jó döntés vagy középút? (beszélgetés)

Elszorul a szívem, mikor olvasom, hogy szegény kisóvodásoknak ( vagy más korosztályú gyerekeknek) milyen családban kell felnőniük. Igazad van, a gyerek azt hiszi, ez a normális viselkedés a pótapa részéről. De nem is tudom, hogy nevezzem, mert semmi apai tulajdonsága nincs, az ilyet " kishitlernek" tartom. Ha hatalom kerülne a kezébe, ott is az lenne a fontos neki, hogy féljenek tőle.

A gyerekek ahogy nőnek, egyre jobban látják, mi folyik otthon, beszélgetnek a társaikkal, és hamar irígyelni kezdik őket, amiért ők szerető családban élhetnek.

És eljön a serdülőkor, a hormonváltozások. Ekkor aztán pláne a fiúk eljuthatnak oda, hogy visszaütnek, vagy megszöknek otthonról, és még rossz társaságba is kerülhetnek. El lett szúrva az életük a szüleik/nevelőik miatt. :(

Basszus ,rossz volt olvasni.

Szegény kis babuci.:(

Egyébként a tehetetlen ember kiabál.Ettől érzi magát valakinek.

A kauciót sz..rd le ,oldja meg ez a nagyon erős ember az életét ,ahogy akarja.

Cselédet, használati cikket csináltál magadból.

A párod nem szeret, nem tisztel, kutyába sem vesz, kizárólag HASZNÁL, hol erre, hol arra.

A gyermeked sem szereti, abban biztos lehetsz és ahogy nő majd, és ahogy próbálgatja a szárnyait és visszaszol, meg nem fogad szót, még agyon is veri félig!

Hova tudsz menni? Sehova? Kérd kp-ban a fizetésed (jogodban áll!!), és ne tedd rá a számlátokra, kamuzz valamit, hogy jajj nem utaltak még vagy akármi, aztán szedd össze magad és költözz másik albérletbe.

Te nem szereted a párodat, hanem függő vagy. A kettő kb. ugyanaz, csak ez egyik esetben semmit sem kapsz!

Félsz egyedül lenni. Ez nooooormááális!!!! A legtöbb nő fél, retteg szakítani, és alibiből mindent kitalál, hogy ne kelljen lépni (majd jobb lesz, csak fáradt, vannak jó pillanatok is, szeretem stb....)

Nézd, te bármit teszel, te visszhamenőleg a nagy bummig szemét köcsög leszel és vagy.

A kaucióval ne foglalkozz, felnőtt ember, oldja meg az életét. A te feladatod a gyermeked élet megoldani!!

Ne haragudj, de lásd már kívülről, hogy basszus azon aggódsz, hogy a felnőtt emberrel mi lesz a kaució miatt, és nem azon, hogy mi lesz a kisgyermekeddel????

Na ez viszont nem normalis.

És azt hozod fel indokként a maradásra, hogy egyedül nem tudná fenntartani az albit????

Inkább vállalod, hogy a gyerekedet örök életre idegbajossá ordítsa, a te életedet is totál tönkre tegye??

Azt írod: "az én idegeim is kezdenek rámenni, de az mellékes."

Bocsi, de bennem felmerül a kérdés: te egyáltalán tudsz normálisan gondolkodni, a saját és gyermeked életével kapcsolatban felelősség teljesen dönteni???

Te szeretsz szenvedni, egészségedre ! Ha Neked megfelel a folytonos megalázás, így érzed jól magad, a Te dolgod. Ez mind csak akkor lenne mindegy, ha nem lenne gyereked. De a gyermekeddel nem teheted ezt, nem válhat miattad idegronccsá, lelki sérültté, csak mert az anyja szereti a nevelőapját !!!

"A gyerek nevelés neki az hogy üvölt vele, nem, nem a 10. Hanem már az első rászólásnál."

"kijelentette, hogy akkor jó, ha fél a gyerek, mert akkor nem lesz rossz. Mert hogy neki bármi nem tetszik, veréssel fenyegeti."

"Ha más a véleményem, nemet merek mondani vagy valami olyat szeretnék vele még beszélni, ami nem tetszik, kiabál (ha én kicsit is meg emelem a hangom, akkor jön az elmebeteg vagyok szöveg, és már konkrétan üvölt úgy, hogy torzul a feje) ".

Vajon mit szeretsz ezen a pasin ??? Elgondolkodtál már rajta ? Inkább tönkreteszed a gyermeked életét, csak együtt élj vele ?

Menekülj tőle jó messzire, de minél előbb !!!

Lényeg: "Viszont az albi szerződés hogy ne bukja el a kaukciót csak 8 hónap múlva telik le egyedül viszont nem tudná fent tartani."

Ki nem carja le? Ilyen légkörben egy nap is sok.

Lényeg a lényegben hogy szeretem a páromat

Áruld el, hogy mit szeretsz benne?

Kinek a nevén van a szerződés? Ha az övén, én keresnék egy másik albit, és elcuccolnék. Ő fizette a kauciót?

Amúgy tök mindegy, bárhogy szakítasz, te leszel az utolsó köcsög.

Adott egy párkapcsolat és egy kisgyerek (4éves)aki nem ebből a párkapcsolatból származik. Azt tudni kell hogy a gyerek a vérszerinti apját konkrétan nem ismeri fel, kb a létezéséről sem tud apuka nem keresi nem fizet én meg inkább a békét választom így nem erőltetem. A gyerek bár nem emlékszik az apjára és érzelmileg sose kötődött hozzá így a válás nem viselte meg, az életének első 1,5 éve csúnyán meg látszik a gyereken. A folytonos üvöltés, csapkodás (konkrétan szét verte a lakást ha ideges volt) szitkozódás és verekedés a gyerek előtt és még sorolhatnám.

Most van egy párom a gyerek 100%ig őt fogadja el apának egyszerűen imádja. Viszont itt jön a szív fájdító DE! Ő is nonsztop ordibál. Eleinte be tudtam a feszültségnek hogy a beszélgetés is kiabálva zajlik mert a szüleimmel és a testvéreimmel laktunk. Albérletbe költöztünk. A gyerek viselkedése pozitív irányba változott, a paromnál viszont csak annyi változott hogy akkor nem kiabál ha számára fontos nyugis téma van. Ha más a véleményem, nemet merek mondani vagy valami olyat szeretnék vele még beszélni ami nem tetszik kiabál (ha én kicsit is meg emelem a hangom akkor jön az elme beteg vagyok szöveg és már konkrétan üvölt úgy hogy torzul a feje) fenyeget hogy el költözik (ja szerinte nem fenyegetés hogy ha azt mondja pl ha nem lesz kék a szoba elköltözöm) ha nem fenyegetés akkor zsarolás? De még mindig barátságosabb (nekem) ha üres fenyegetésnek hívom, mert hogy sose költözik el.

Elvileg közös kasszán vagyuk ehhez képest én sokszor szembesülök vele hogy ő minden megbeszélés nélkül 20.000 elköltött neki kellő dolgokra de ha én előzetes megbeszélés nélkül veszek 5000ert egy táskát akkor balhézik (ja amúgy hogy ez se legyen kérdés annyit költök magamra hogy pólón és fehérneműn kívül mindenből 1db van) a közös kasszán vagyunk és a jövőnket alapozom jeligével saját megtakarításból le tette a kaukciót. De már a 2. Napon közölte hogy ha fel kell bontani a szerződést ki fizetteti velem az egészet nem csak a felét hanem az egészet. Oké el fogadtam bár elég rossz száj ízzel mert ha a ő tényleg a jövőnket alapozza meg miért adjam vissza az egészet? De ezt nem is akarom firtatni. A gyerek nevelés neki az hogy üvölt vele, nem, nem a 10. Hanem már az első rászólásnál. Nem hadja hogy a gyerek gyerek legyen, olyan dolgokat vár el tőle amit ő 30evesen se képes teljesíteni. Konkrétan ki jelentette hogy akkor jó ha fél a gyerek mert akkor nem lesz rossz. Mert hogy neki bármi nem tetszik veréssel fenyegeti. Én nem üvöltök a gyerekkel pláne nem elsőre, max kicsit meg emelem a hangom de annál előbb is inkább oda megyek és hejre teszem a gyereket. Mert ugye néha a gyerekek szeretnek szelektíven hallani. Na ha apóseknal vagyunk akkor ha szépen szólok a gyereknek jön a szöveg apóstól hogy nah megint nem szól senki a gyerekre? Meg mondja a páromnak hogy miért csak ő neveli a gyereket? (Könyörgöm az üvöltök a gyerekkel, a gyerek meg azt se érti most mi bajod abban mi a nevelés? Mert após is üvöltéssel és veréssel nevelt, így az hogy én szépen szólok a gyerekre és el magyarázom mi a jó és mi nem, meg hogy verés helyett inkább sarokba állítom az neki nem nevelés).

Lényeg a lényegben hogy szeretem a páromat de én ezeket már nem tudom el viselni és tudom hogy a gyereknek sem tesz jót, sem az állandó üvöltés sem az hogy a füle hallatára vagyok degradálva após álltal. Na az meg végképp nem hogy én azt mondom valamire hogy nem anyós meg szög egyenest ellene ment.

Ma került fel az a bizonyos pont az i-re. A gyerek rá mutatott az alkoholos likőrre hogy meg szeretné kostólni. Kategorikusan kijelentettem hogy felejtse el. Erre anyós tölt a pohárba hogy itt van kóstold meg. Majd ki köpi felkiáltással. Hát nem köpte ki én meg ahhoz messze álltam hogy magát a megivást meg akadályozzam, és nyilván a gyerek az gyerek ha valaki meg engedte le van szarva hogy a másik nem. A következő moment ebédnél volt mikor újfent 10 percig üvöltözött.Úgyhogy el jutottam odáig hogy el akarom hagyni.

Viszont mivel mindent én fizetek mert ő mindenre el szorhatja a pénzt hiába vagyunk elvileg közös kasszán így egy forint meg takarításom sincs illetve annyi van ami kelleni fog ovi zárás alatt hogy ne csak otthon üljünk és hogy a következő hónapban is legyen miből élni de ez is úgy hogy én 6 héten át 6 napoztam ő persze nem de ez se számít, csak az hogy majd ő is élvezze a nyarat. Viszont az albi szerződés hogy ne bukja el a kaukciót csak 8 hónap múlva telik le egyedül viszont nem tudná fent tartani. A gyereket nem akarom még 8 hónapig ennek ki tenni, és a páromat is imádná kb azt élne át mint ha az apját hagynám el. De ha el megyek akkor én leszek az utolsó köcsög ha úgy megyek el hogy nem fizetem ki a kaukciót. Szóval a kérdés az hogy létezik e olyan közép út ahol nem leszek egy rohadék mert nem tudom ki fizetni de a gyerek sincs ennek ki téve még 8 hónapig? Ja és az én idegeim is kezdenek rá menni de az mellékes.