Kétségbe vagyok esve... adjatok tanácsot!!! (beszélgetés)

:) Függő vagyok, az csak rontana a helyzeten. :D

Na jó, ki fogom ám bírni valahogy.

Azt hiszem jövök hozzátok beszélgetni, az úgy is jót tesz. :)p

Igen, tudom. Csak olyan hülyén fogom fel a dolgokat néha. :S :)

Bíztató! :)

Én is így vagyok vele... nem értem magam, hogy hogy tudtam így ellustulni, még egy kis sportra sem tudom rávenni magam. :S Tanulok még igen, most fogok érettségizni, de nem buktam. :) Amúgy angolt tanulok már 7. éve, de 7 év alatt 4 tanárom volt és egyik sem volt valami jó. A mostani legalább tanít valamit, de az előzőek... :)

Örülnék is, ha csak ennyi gondom lenne az életben, de jelenleg ott tartok, hogy: mindenképpen tovább szeretnék tanulni v.mi fősulin, de nem tudom, hogy mi szeretnék lenni, éppen ezért itt is kétségek között vagyok, hogy mégis milyen irányba menjek tovább? Az, amit biztosan tudnék szeretni, de nem keresnék valami jól vele, az a ruházati eladó. Bármilyen formában ruhákkal foglalkozni, akár butik, turki, mindegy lenne. :) De, azért jól jönne valami jobban fizető állás. Nem tudom, hogy mire lennék képes, hogy mit tudnék elvégezni és nem szeretnék rosszul dönteni. :(

Jajj.... mennyi problémám van. :D Persze nem vagyok egyedül. :(

Nem észosztásnak veszem, hanem jó tanácsnak. :P És rám is fér, szóval köszönöm! :)

Dugd el a telefont!:)

Viccen kívül, olvass, vagy nézz meg egy jó filmet, vagy gyere a hoxára beszélgetni, de ne törd a fejed azon, hogy mit csinál a párod.

Mindenkinek szüksége van egy kis szabadságra is.

Tudom, ez hülye duma, de ha már a nyelvnél tartunk : nagyon nincsen nyelvérzékem. :( :D A sportolásra viszont rá kéne vennem magam, mert tuti hogy jobb lenne a közérzetem és ezáltal a kedvem is, csak ne lennék ilyen lusta... A táncon gondolkodtam komolyan én is, mert az mégsem megerőltető, nem muszájból csinálnám, hanem mert jól érzem magam közben és utána is. :)

:$ :)

Még "csak"... :) Sok mindent meg kell még élnem, az biztos. :)

Ő 25 lesz nemsokára. Hát, nem szeretnék én is ilyen helyzetbe kerülni, ezért inkább megpróbálok bízni, mert lehet, hogy tényleg ő az igazi, bár ezt még nagyon korai lenne kijelentenem, hiába a 2,5 év és nem szeretném elrontani. :(

Lekötöm v.hogy magam, és megteszem az első nehéz lépést is. :)

Értem. :(

:D:D Megpróbálom! Minden megpróbálok, valami csak használ. :)

szia! most nézem még csak 19 éves vagy...mintha magamat olvasnám x évvel ezelőtt, pont ilyen voltam! ne csináld! menj te is barátnőzni, könyvtárba, sportolni(vagy ami érdekel, bármi!) és ne csak a barátodra gondolj! amúgy ő hány éves?

Én is pont ilyen voltam, azon járt az agyam, amikor nem voltunk együtt, hogy hol lehet, kivel, miért stb. De ezzel csak magadnak teszel rosszat! Írtad előző párod megcsalt, az ember ilyen fiatalon még rószaszín ködben látja a világot és sokkal jobban fáj, ha ilyenkor ejtik pofára(na azért később sem leányálom ez az érzés..), főleg, ha neked komoly érzelmeid voltak. Nekem is van egy barátnőm, akivel ez történt, ma már 33éves, és még mindig nem találta meg élete párját, mert senkiben nem bízik. szóval ezt ne tedd! nem csak ilyen férfiak léteznek, adj a rendes pasiknak is esélyt! Hidd el az egyik épp rád vár, lehet pont ez a mostani az igazi, de lehet még jópárszor csalódni fogsz és az x-dik pasi lesz az igazi!

szóval kitartás, jelen pillanatban meg kösd le az agyadat, hogy ne a féltékenységen járjon egyfolytában!

Mindenki fél a bizonytalanságtól! A legnagyobb szerelem közben, a legmegbízhatóbb társ mellett sem lehetsz 100%-ig biztos abban, hogy holnap vagy holnapután nem változik a helyzet. Még abban sem lehetsz biztos, hogy a te saját érzelmeid nem változnak!

Mindenkivel előfordulhat.

De nem lehet úgy élni, hogy mindig attól félsz, mi lesz később. És azért mert félsz a holnaptól, tönkreteszed már MA a működő kapcsolatodat.

Én úgy látom kívülről, hogy ha így folytatod, tönkreteszed nemcsak a kapcsolatodat, hanem saját magadat is.

És megoldani úgy lehet, hogy megpróbálsz uralkodni magadon. Konkrétan, mielött kinyitod a szádat, először számolj el tízig.:)Lassan!

Benne sajnos.

Most pont így állunk, ezért megpróbálok változtatni.

Megpróbálok és köszi! :$

Persze, csak félek a bizonytalantól. :)

Tudom! :( De látod, a jelek szerint én sem.

Azért írtam ki a témát, hogy tanácsokat kapjak, ki hogy látja kívülről és ki hogy oldaná meg, ha a helyemben lenne. :)

A megcsalás lehetösége mindig benne van a pakliban .Ha megtörtént az elözö kapcsoltodban ha nem.Ahogy látom még nagyon fiatal vagy.

De ha a párod érezni fogja a féltékenységed ,tutkó ott fog hagyni.Élvezd a társaságát ,bizz magadban és kergesd el buta gondolatokat.

Még elötted az élet,és nem lehet tudni mi van megirva:)

Igen, én is gondolkodtam már a mozgáson. Nagyon rám férne. 1,5 éve még versenyszerűen sportoltam, de aztán abbamaradt. Nem ment a tanulás mellett, mert sokat kellett buszozni és az egész napom ráment. Viszont akkor valóban kevesebb vitánk volt. Lehet, hogy én is le tudtam vezetni a feszültséget a mozgással, most viszont mégsem ismerem fel, hogy szükségem lenne újra a sportra. Ezen már annyit gondolkodtam, hogy nem lehet, hogy valaki 9 évnyi sport után csak úgy abbahagyja... szerintem ellustultam és szürkék lettek a hétköznapjaim, s ezt most rajta vezetem le hiszti formájában. :( Nem tudom már... teljesen össze vagyok zavarodva, de változnom kell. :)

Sajnálom. :( Rossz lehet, de látod... te mégis tudok a dolog jó oldalát nézni. :) Én is szeretnék ilyen lenni, a párom is ilyen, mindig a jót nézi a rosszba is... ha nem így lenne, akkor rég nem itt tartana.

Igen, tudom. :(

Az a baj, hogy nem tudnék nélküle "létezni" , ezt persze lehet, hogy később nem így gondolnám, csak az eleje nehéz, de nem akarom kipróbálni. Tényleg jó ember, ezért sem érdemelné meg azt, amit "csinálok vele". Meg kell változnom, bár nagyon nehéz lesz, de muszáj.

Igen, sokszor mondja ő is, hogy miért nem megyek barátnőzni, haverokhoz vagy miért nem sportolok egy kicsit. Csináljak valamit, ami leköt, amivel elfoglalom magam. Csak az a baj, hogy ez nem mindig jön össze. Annyira gyorsan változik a hangulatom néha... gondoltam már arra is, hogy pszichés problémáim vannak, sokszor teljesen kész vagyok. :( Persze mindig van mire fogni a hülyeségemet, de ez mégsem mehet mindig így. Ő sem bírja már. :(

Mindenképpen nekem kell tenni a kapcsolatunkért, változnom kell, mert szeretem és nem akarom elveszíteni! :) Értem én, csak nagyon nehéz felmondani a hisztijeimmel...

tudod, megszoksz vagy megszöksz...

Ha nem tudom elfogadni akkor ne nyúzd feleslegesen a hisztiddel, de a legjobb az lenne ha te tudnál magadon változtatni,mert ha tényleg ilyen jó ember kár lenne elüldözni magad mellől, de magad mellett "megfojtani"... is

Talán 1 év múlva összejön a költözés, de hogy addig hogy bírom majd? :(

Nem akarom elrontani, mert szeretjük egymást és nagyon nagy szíve van, hálás lehetnék, hogy ilyen embert fogtam ki, de mégis bennem van mindig az a "ha"... mivan, ha?! :( Annyira szeretnék bízni benne... :(

Én is ettől félek, de nagyon!

Remélem sikerülni fog, mert én is "belebetegszem". :(

Valóban, önbizalomhiány. :( De, hogy azt, hogy szüntessem meg? :( :)