Kérdés a kis vagy nagy gyerekekkel rendelkező családanyákhoz (beszélgetés)

Ezt szokta mondani az összes barátnőm:))))

köszönöm!

Ez volt a nap hozzaszolasa - szerintem.

Igaz, amiker irsz...jo baratno vagy...

Ha engem kérdezel, akkor a válaszom igen.

Én mindig nyitott vagyok új kapcsolatokra, bár elég rendesen szelektálok, mert nincs szükségem új, nem igai barátokra.

Én hajlamos vagyok mindenhol összeszedni jó ismerősöket. A munkahelyemen is mindig vannak emberek, akikkel nagyon jóban leszek/vagyok. Ezek általában megmaradnak akkor is, ha már nem dolgozunk együtt. Vannak ilyen barátaim is, velük is sokat beszélek, emailezek és találkozok.

Van pl. egy olyan volt kolléganőm, akivel 1995-1999. között dolgoztam együtt, de azóta is nagyon szoros a barátságunk. És most is van egy kolléganőm, aki még csak 5 hónapja dolgozik velem, de munkaidőn kívül is szoktunk találkozni.

Mindig jól szórakoznak rajtam, amikor mesélek a barátnőimről, mert nekem van legjobb barátnőm, van jó barátnőm, barátnőm, nem százas barátnőm, munkanélküli barátnőm, stb.:)))))

Persze az újdonsült barátnőknek azt tudomásul kell venniük, hogy nálam a legjobb barátnő kategória foglalt és nálam olyan nincs, hogy barátnő csak 2 ember lehet, ezért a harmadikkal nem foglalkozunk, olyan sincs, hogy lehordjuk az ott nem levő barátnőt mindennek, stb.

Szerintem simán összeegyeztethető:)

Nekem vannak gyerekkori barátaim, akikkel ugyanúgy tartjuk a kapcsolatot, mint a házasságom előtt.

A legjobb barátnőmmel sokat találkozok. Ő olyan, mintha családtag lenne.

Hetente többször. És ez így volt, amikor a gyerek, illetve később, amikor az ő gyereke kicsi volt és most is, hogy már nagyok.

Jelenleg hetente háromszor tuti találkozunk, mert együtt járunk tornázni:)

De ha nem járunk tornázni, akkor is hétvégeken mindig találkozunk. A többi barátommal ritkábban találkozok. Van akivel évente csak néhány alkalommal, de velük emailen vagy telefonon sokat beszélünk, van akikkel havonta. Ha a barát nem csak a te barátod, hanem a férjedé is, akkor biztos egyszerűbb, ahogy nekem is.

Amikor csak ismerkedtem a férjemmel, akkor benne is és a barátnőmben is felmerült, hogy el leszek szakítva tőlük, de nagyon jól sikerült összehozni a társaságokat.

Amikor a gyerekem kicsi volt, akkor legtöbbször a barátnőm alkalmazkodott hozzám, azaz ő jött hozzám el vagy szabaddá tette magát, hogy tudjunk találkozni, akár a játszótéren is. Amikor az ő gyereke volt kicsi, akkor én tettem ugyanezt. Most pedig már mindketten szabadon mozgunk.

Ez nehéz, főleg ha nincs nagyi, akit bármikor meg lehet kérni.....

Nekem azóta "rossz" a helyzet, mióta dolgozom is a 2 gyerek mellett....Rövidek a délután, a hétvégén az elmaradt dolgaimat hozom egyenesbe....

2 barátnőm van, akikkel napi szinten levelezem.

Találkozás, az egyik 50km-re lakik, úg 2 havonta felváltva látogatjuk meg egymást.

A másik 2500km-re, így vele nem talizom sűrűn....

Helyben is voltak, de ők is elkezdtek dolgozni, így nem érünk rá.

Igyekszem...Majd megmondom nekik!:)

Egyébként miért érdekel?