Kényszerevés - hogy lehet ebből kilépni? (beszélgetés)

Csini vagy!

...és csak 20 évvel nézel ki fiatalabbnak!:D:D:D

Az nem lehet, hogy drazstikusan akarsz átállni egy másik normális evésű életmódra? Mi lenne, ha lassan, picit csökkentenéd az adagokat? Ehetsz bármi, csak kevesebbet! Pl. a 3 szalámis zsemle és egy tábla csoki helyett mondjuk csak két szalámis zsemle (esetleg az egyik Graham zsemléből)és nem az egész tábla csoki, csak mondjuk a harmada? És ha ez elfogyott,akkor ennyi volt, no para, lesz következő étkezés, amikor megint ehetsz, csak kicsit várni kell rá!

És elkezdhetnél valami cardios sportot. Súlytartást, fogyást segíti, és boldogsághormont termel.

Meg találhatnál olyan hobbit, ami leköti a kezed. (Nem tudsz enni.) Pl. kirakózás, kézimunka...

És ha nem kívánod a férjed, érdemes elgondoloznod, hogy fenn akarod-e tartani ezt a házasságot, mert valszeg eza fő gond.

De hogy várhatjuk el a világtól, hogy szeressen minket, ha mi nem szeretjük magunkat ?

Nekem soha nem volt önmagammal, a személyiségemmel, a külsőmmel problémám.

Szerettem magam soványan, kövéren, egészségesen és betegen.

Jólesően vettem tudomásul, hogy minden alakzatomban sikeres nő és ember voltam!...mert ÉN szerettem magam!

Tehát nem magammal volt bajom, hanem az élet úgy hozta, hogy NAGYON BEKEMÉNYÍTETT, ráadásul rajtam kívül álló okok miatt.

A problémahegyek súlya alatt majdnem megroppantam, de elkezdtem lassan, módszeresen megoldani, feldolgozni őket és ez is adott egy újabb vállon veregetésemre indokot számomra.

Ismered a mondást?... hogy:

"Problémák nincsenek, csak megoldandó feladatok!"

Az evésem ?

Ma már normális.

Szeretek jókat enni, de hogy megőrizzem a súlyom és az agyamban se keletkezzen hiány az ízek után, kidolgoztam egy szisztémát, ami évek óta bevált nekem.

Hét közben nagyon szolidan étkezem. Este 6 után legfeljebb 1-1 szelet puffasztott rizs vagy búzaszeletet eszem 1 vékony felvágottal, vagy 1 gyümölcs joghurttal, attól függ édeset, vagy sósat kívánok. Esetleg pluszban 1 szép almát.

Hétvégén viszont azt és annyit eszem, amit éppen megkívánok. Nincsenek korlátok !

Mivel hét közben visszafogtam magam, meglepő módon hétvégén sem tudok már úgy istenigazából zabálni.

Így, mivel tudom, hogy nem vagyok önmagam által eltiltva semmitől, nem motoszkál az agyam a kaján és jól érzem magam a bőrömben.

Köszi, duci barátnő van, de hogy rá nem veszem ilyesmire, az egészen biztos.

Lehet, hogy itt az önelfogadással is problémáim vannak, úgyhogy a lelki vonalra kell rámennem, és jaj Istenem, muszáj fegyelmezni magam a kajával. Az a baj, hogy olyankor mindig megsajnálom magam, hogy a fene egye meg, egyetlen életem van, és abban is állandóan kínlódjak, hogy mit ehetek és mit nem? Ez olyan rohadt igazságtalan....

Először is a lelkieket kellene rendbe tenni, persze ezt nagyon könnyű mondani.

Szerintem a böjtöt megtudnád csinálni, ha lenne egy partner hozzá és egymást erősítenétek.

Esetleg egy duci barátnő, vagy valaki aki tisztítókúrát szeretne csinálni.

Összejönnétek nála vagy nálad, de mindenesetre egy nyugodt helyen, ahol kajának még a lehetősége is kizárt.

Javasolnám még az alvást is.(Ez esetben altató segítségével)

Én a 3 napot szinte átaludtam mint egy kómás, érthetetlen módon (de szerencsére!) minden rásegítés nélkül)

Köszönöm, hogy válaszoltatok, sajnos tegnap már nem tudtam visszanézni a Hoxára. Két dologra nagyon figyeltem: önmagamat vastagítom (szex probléma...), és az a bizonyos böjt, amit Libra 924 írt. Bár önerőből nem tudom mennyire boldogulnék. Szigorú felügyelet kellene hozzá nekem is.

Egyébként jártam már több szakembernél is, de egyik sem hozott áttörő javulást. Most készülök elmenni egy másik kineziológushoz, mert a mostaninál úgy érzem megrekedtünk.

Sajnos magamról azt tartom, hogy számomra eleve megterhelő, hogy amikor délután 5 körül hazaesek a munkából, még nekiálljak főzni a családnak, és akkor - ha belevágnék esetleg egy Dukanba - magamnak is külön. Nekem ez nem menne. Állandóan fáradt vagyok, nincs energiám semmihez, mindennap nagyon korán kelek (nekem az 5.10 annak számít), egyszerűen képtelen lennék rá. Persze, lehet mondani, hogy gyártom a kifogásokat, és még az is lehet, hogy így is van, de tőlem ez nagyon messze áll.

Többen javasoltátok a sok folyadékot, most erre erősítek, iszom zöld teát, és kitűztem, hogy kezdetben napi 2 liter ásványvíz. Hátha segít...

És Dukanban készíthetsz magadnak pizzát, sütit, kenyeret, ilyesmit. Rengeteg recept van hozzá.

Én voltam a világ legszkeptikusabb embere, de sikerült.... vagyis még folyamatban van :)

Az én esetemben-munkával,sok munkával.

Ha otthon vagyok,nem dolgozom,akkor gyakrabban nyitogatom a hűtőt-reggeltől estig eszem.

Remélhetőleg hamarosan felvesznek az oviba,és akkor megszűnik a depim,vége lesz a falós korszaknak.

Nem olvastam a fórumot,csak a kérdésre válaszoltam:D

Leírták itt már,amire én gondoltam,de azért megerősítem:én is úgy látom,hogy alapprobléma lehet,hogy nem kívánod a férjed,és előle""bújsz""a testedet ""vastagítva"".

A fogmosást is akartam írni,bár én nem vagyok kényszerevő,de néha nagyon belendülök,és nem is a hízás,hanem a rosszulléttől való félelem miatt szoktam abbahagyni az evést,és rögtön,hosszasan fogat mosni,utána már nem kívánom annyira.

Vagy próbáld meg azt,hogy szem előtt tartasz ásványvizet,és ha eszel vmi édeset,utána küldj 1 pohár vizet,az úgy is kell a szervezetnek,telítődsz is vele,és hátha már nem kívánod olyan kényszerítően utána a sósat.

De tényleg az alapproblémával volna érdemes kezdeni valamit.

Csináltam én mindent és csináltak velem mindent, a terheléses vércukortól, a pszichológusig. Végül kivizsgáltak kórházban. Három napig éheztettek, miközben két óránként vettek vért, még éjjel is. Éjfélkor hormonszintet néztek. A három nap alatt csak vizet ihattam, tehát szó szerint vedd az éheztetést.

A leleteim teljesen normálisak voltak, tehát nem szervi bajom volt.

Három nap után kaptam egy könnyű, szénhidrátszegény reggelit és elküldtek. Útravalóul közölték, hogy szénhidrátfüggőségem van.

Boldogan mondhatom, hogy ez már akkor is múlt idő volt, mert a 3 nap "kényszer böjt" után normalizálódott nálam a dolog. Természetesen nem véletlenül! Minél több cukrot, szénhidrátot eszel, annál jobban kívánod a következőt.

Ha ezt valahogy lecsökkented, a következő adag iránti vágyad is kisebb lesz, vagy megszűnik.

Egy kicsit a narkóhoz tudnám hasonlítani.

Csakhogy tudd, hogy én milyen állapotban voltam: éjszaka képes voltam felkelni piskótatekercset sütni.

Akkor úgy döntöttem, hogy nem tartok otthon olyasmit, amivel kísértésbe eshetnék.

Nem is volt otthon semmi, erre képes voltam prézlit pirítani és fahéjjal megszórni és csak úgy bekajálni.

Eljuttattam magam arra a pontra, hogy csak kajával mentem el egy negyedórás útra is, mert ha nem volt nálam étel, rám jött a remegés.

Nálam ezt az állapotot szüntette meg a majdnem 4 napos böjt. (Azért majdnem 4 napos, mert kórház előtti napon 6 órától nem ehettem semmit és az éheztetéses 3 nap után csak de.11 felé adtak egy kis minimális kaját)

De a 3.-ik nap közepétől már nem is voltam éhes és az a picike kaja amit végül adtak, már dugig jóllakott érzést keltett bennem.

Nem állítom, hogy ez mindenkinél így van, nekem ez segített. Persze azt se felejtsük el, hogy kórházban, orvosi felügyelet mellett zajlott a dolog.

Ott a végefelé az a félmondatod, nem zárójelet kíván, hanem inkább vastag nagybetűt a problémád szempontjából is akár...

A kényszerevés nagyon gyakran a depresszió egyik tünete lehet, ugyanúgy, mint az a másik gondod, amiről a régebbi fórumod szól...

Addig is, amíg a mélyére ásol kicsit (lehetőleg szaksegítséggel), egy apró de jól működő ötlet: minden evés után moss fogat! Ez segít abban, hogy kevésbé kívánd az édesre sósat és viszont. Valamint a napi sokszori fogmosás azért "macerás", és emiatt is segít kitolni két evés közt az időt.

Ami nem a pszichés, hanem az orvosi részt illeti: én nézetnék a helyedben egy inzulinrezisztenciát is.

És foglalkoztál ezzel a problémával komolyabban? Bár az elég komoly, hogy 1 év alatt ilyen nagyon sokat lefogytál, de nyilván annak is meg volt az oka, hogy akkor miért sikerült fegyelmezettebben élned.

Az a borzasztó, hogy rosszul vagyok még a gondolatától is, hogy állandóan kontrolláljam magam, hogy mennyit eszem, és mit, és mikor. A legnagyobb baj az, hogy az evés számomra komoly örömforrás, és ettől nagyon nehéz megszabadulni.

Visszahíztad az összes leadott kilódat?

Köszi, az utolsó mondatod (nem a könyvajánlós) nagyon ütött...

Lépnem kell valamit, ez az állapot nem tartható tovább. Tele vagyok emésztési problémákkal (mitől is működne normálisan...), amiktől feszült vagyok, fáradékony, szóval fizikailag is megvisel a dolog, nem csak lelkileg.

szerintem ezt nem igazán lehet akaratlagosan kezelni nem akaratgyengeség hanem inkább lelki dolog miatt van ami részben tudatalatti de van amiről igenis tudsz, amit leírtál: pl az öröm hiánya. Az örömöt soha ne a külső dolgokban keresd hanem magadban.

A felesleges étel bevitele energiát von el a testtől lélektől, lehet így fojtod el a többlet energiád. Használd inkább alkotásra, sportra stb.

A másik ha nem kívánod a férjed tudat alatt a úgy zárkózik el a tested hogy zsírral és súlytöbblettel próbál egyféle védőburkot felépíteni.

Ajánlom Rüdriger Dahlke: Súlyproblémák című könyvét.

Ezzel már egyszer "szemezgettem", de - nem tudom ezzel más hogyan van - ha megmondják, hogy ezt meg ezt nem ehetsz, akkor egészen biztosan csak azt szeretnék enni, amit nem lehet.

Totál kenyér, péksütemény, pizza, gyros és egyéb ilyen kaják rabja vagyok. Ha tehetném állandóan csak pizzát ennék (de most persze azért nem így van).

Lehet, hogy ennek még egyszer utána olvasok, mert sok pozitív tapasztalatot hallottam már róla.

Egyszerűen nem tudom. Lehet, hogy némi depi hozzájárul ehhez, de ebben a kaja kérdésben egyre mélyebbre süllyedek. Mindig elhatározom, hogy na jó elegem van magamból, mostantól odafigyelek arra, hogy mit eszem. Aztán eljön a másnap, és nem változik semmi. Rohadt akaratgyenge vagyok, és ezért nagyon haragszom magamra. Annyi klassz történetet olvastam már többek között itt is, hogy szégyen-gyalázat, hogy én miért nem tudom megtenni ezeket.

Szóval nem tudom mi hiányzik az életemből, tele vagyunk gondokkal, az biztos (ki nincs, tudom), lehet, hogy a hétköznapok örömtelensége... És persze azt is tudom, hogy minden csak viszonyítás kérdése. Van két gyönyörű, okos, egészséges fiam (15,5 illetve 9,5 évesek), egy férjem, aki imád és kíván (na ez a másik, hogy én meg nem...).

Mondhatnátok, hogy akkor mi a fene bajod van? És nem tudom a választ.

Én ajánlanék egy életmód váltást. A neve, Dukan diéta. Azzal fogytam 16 Kilót 5 hónap alatt. És még tart. Egy csepp éhezés nincs benne, sőt, korlátlanul lehet enni, csak megvan, hogy mik. Az alapvető a fehérje, majd a fehérje és zöldség, ilyesmi. Viszont a pozitívum, hogy lehet un. édességeket is enni. Kakaós fahéjas sütiket csinálni, citromos sütit.. édesítővel túrót, palacsintát.... sós süit...

Tehát nyugodtan ehetsz, amennyit akarsz..és még fogysz is :))