Kemény munka napról napra... (beszélgetés)

nagyon tetszett a cikked

köszi

100%-ban egyetértek

Ha egy munkára alkalmaznak valakit, akkor szükség van rá, az igazgató is alkalmazott, de a tulajdonos is , aki befekteti a pénzét az is munkát végez....

A munka társadalmi-természeti stb. hasznossága az már más kérdés....

az hogy valami szükséges, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy hasznos is, és minden szempontból helyes....

Gyártjuk az autókat, munkával, üzemanyagot munkával, közben szennyezzük a környezetet, ja és használjuk az autót, ami a kényelmünket szolgálja, esetleg munkaeszköz is, és közben szennyezzük a természetet, holott lehet, hogy van más lehetőség is, alternatív üzemanyagok is stb.

Azt se felejtsük el, hogy a munkás bért kap, amiből más "hasznos" terméket szolgáltatást vásárol, esetleg eltart egy családot,

igen a halász munkája kell és szükséges a te példádból kiindulva, de nem feltétlenül a tőkehalat kell, vagy más pusztulás szélén álló fajt halászni.... rossz az utasítása....de a munkás nem tehet róla, .... aki kiadta erre lehet, hogy hibás, de nem feltétlenül....

Környezetvédelem, önfentartófejlődés mind fontos dolog. A jövőnk függhet tőle, de egyenlőre a tőke az úr.

Ja és az autógyáraknál hány környezetvédő tüntett, hogy ne gyártsák, mert a visszamaradó hulladék, égéstermék, fáradtolaj erősen környezetszennyező és számunkra egészség károsító is.

Kíváncsi lenék én, hogy hányan vannak a környezetvédők között akik megtehetnék, de még sem használnak autót pusztán azért, hogy az elveik szerint éljenek.... Ha a saját elveiket betartanák, akkor visszamehetnének a kőkorszakba, amikor még az ember a természet által adott környezetben élt.

Ez durva példa, de nagyjából így állunk hozzá.

Az egyes tevékenységek, a munka formáját törvények, jogszabályok szabályozzák a világ minden részén

Vannak szükséges és rossz dolgok, de ezek nélkül nem tudunk élni. Enni kell, bár bőven van választék, de mindennel szennyezzük a környezetet, a te példádban esetleg halak tünnek el, utazni, szállítani kell, a fogyasztási helyre el kell jutatni a terméket.....stb.

Célnak kell lenni a károsító tényezők lehetőség szerinti minimalizálása, a természet és a környezetünk rehabilitációjának biztosítása. Mindenkinek az adott helyen.

Háztartásokban ésszerű fogyasztással, megfelő hulladékkezeléssel, gyártási technológiáknál mezőgazdaságot is beleértve a kockázati tényezők csökkentésére. stb.....

varrónősdi benne van, nem fogok kihagyni csak úgy 10évnyi munkaviszonyt. csak h sokan ezt tanácsolták vagy h hazudjak be vmi más mostani szakmáimhoz kapcsolódó melót.

angolból nyelvvizsga nem érdekel, csak a tudás kéne.akkor már lenne munkám tök rég ismerősön keresztül.

kb 20éve van közöm az angolhoz(alapban oroszos vagyok), középsuliban még átképzett tanárok voltak, okj suliban sem vették komolyan, céges tanfolyam sem sokat segitett, magamtól tanulgatom(baromira nem köt le), de sosem kellett használjam, mai napig nem tudok megszólalni. alap irásbeli kommunikáció meg nem elég sehova.

nekem van egy kb 7-8 éve tartó pajzsmirigy alulmüködésem, amit csak 2éve kezelnek, eléggé leépült a memóriám, fősulit is záróvizsgák elött muszáj voltam abbahagyni, mert semmisem maradt meg a fejemben, nem bírtam koncentrálni és hulla fáradt voltam mindenhez..

most elkezdtem egy külföldön beszerezhető gyógyszert, mert a hagyományos módon nem javult az állapotom, ebben van minden reményem. ajánlottak egy amcsi missszionáriusok által tartott tanfolyamot, totál ingyenes, beszédközpontú, ezen nagyon belelkesedtem, holnap lesz órájuk arra bemegyek. ha ragad rám vmi, akkor is min 1év míg eljutok olyan szintre h munkát vállalhassak vele, átjussak egy angol interjún..viszont addig éhenhalok

Ez nagyon érdekes, amit írsz.

Más: én a helyedben lehet, hogy beírnám a varrónőt is...

Nem tudom, ki hogy van vele, de én mint szellemi munkát végző nagyon felnézek a praktikus szakmákat végző emberekre, mert abban síkbéna vagyok.

(Azért azt az angol vizsgát kinyomnám a helyedben: nyelvtanuláskor megváltozik a mentalitás is...)

jéé ez tök érdekes cikk.

én mostanában futottam bele hasonló szituba. lassan 1éve keresek melót de össz 2helyre hivtak be eddig interjúra és azon töprengek és a környezetem is, h miért csak ennyire? nem tartom magam hülyének, jó szakmáim vannak..informatikus, grafikus-kiadványszerkesztő(ebben van 5év gyakorlatom). na jó nem beszélek angolul ez nagy hátrány, de a cvmbe belehazudtam h középszinten tudok, mert már mindenhova kérik akkor is ha semmi szükség rá, emiatt ne dobják már rögtön kukába. max ha behívnak és tényleg kell, akkor megmondom h bocsesz nemigazán megy..

ez az egész úgy kapcsolódik a témához h az én eredeti szakmám varrónő, 10évet dolgoztam benne, szalag mellett darabbérben és menő szalonban is, és többen azt mondták h vegyem ki, nem mutat jól h csicska melós voltam, az olyan buta szakma..

én meg kiakadtam h miért kéne letagadni, annyira ciki ez? inkább pozitivum lehetne h birom a monotonitást, kreativ is vagyok stb. nem mehet mindenki egyetemre középsuliból, mert lehet csóró és pénzt kell keresni.. mongyuk szalagon jó keveset, de ehhez értettem.

egy idő után éreztem h az nem pálya h zombiként ott ülök 9órát és nyomom a gépet semmi pénzér(nameg minimálos bejelentés, nulla szabi, nem fizetett betegszabi), új ismeretekre vágytam, akartam érteni a számitógéphez és akkor mentem suliba. az már csak véletlen h mikor a vizsgáim csináltam kijött rajtam az allergia az anyagoktól és azóta is taknyom nyálam egybefolyik ha varrok, így ezt napi 8ban már nem tudnám csinálni..

most ott tartok, h fizikai melóval jobban kerestem 6éve, mint az utolsó szellemi munkahelyemen tavaly.

mind a 2nek van hátránya. a szellemi stresszes, minden egyszerre kell, legyen meg határidőre és rangsorold h a sok fontosból mit vegyél előre, a fizikai meg h koszos, izzadsz mint a ló, és zombi agyad lesz a monotonitástól..

"Feltételezve, hogy igaz, amit a környezetvédők állítanak, akkor azt kell mondanunk a te tételed alapján, hogy a halász munkája adott, mert alkalmazták rá."

pontosabban:

Feltételezve, hogy igaz, amit a környezetvédők állítanak (tőkehalat stb. a kihalás veszélye fenyegeti), mégis azt kell mondanunk a te tételed alapján (ami igaz), hogy a halász munkája kell és szükség van rá, mert alkalmazták erre. De aki kiadja a feladatot, a vezérigazgató, arra mit mondjunk? Őt ki alkalmazza?

"nem értek egyet, egy munka az adott, ha alkalmaznak valakit rá, akkor kell és szükség van rá."

Nekem erről az jut eszembe, hogy sokat lehet manapság hallani a tengerek túlhalászásáról, meg az ipari halászhajók által okozott károkról. Feltételezve, hogy igaz, amit a környezetvédők állítanak, akkor azt kell mondanunk a te tételed alapján, hogy a halász munkája adott, mert alkalmazták rá. De aki kiadja a feladatot, a vezérigazgató, arra mit mondjunk? Őt ki alkalmazza?

nem értek egyet, egy munka az adott, ha alkalmaznak valakit rá, akkor kell és szükség van rá.

A hivatalokban sajnos sokszor feleslegesen kell várni, mivel a poziciójukkal sokan visszaélnek ez tény, de van amikor egyszerűen csak a tömeg miatt kell várni ilyen is van...

De itt nem a " -munka az ellenszenves,"- hanem aki nem megfelelően látja el a rábízott feladatot, és hidd el, nem csak a szellemi szférában van ilyen.

Csak azt az egyet nem értem, hogy az ilyen alkalmazottakat bármilyen jogcímen is foglalkoztatják mért nem cserélik le?......

Annyi munkanélküli van, aki jobban elvégezné, ....

A rosszul működő vállalkozások, a rossz termékeket, vagy a túl fizetett marketing szolgáltatók már más téma. Ők a nagy piacon méretnek meg, az alkalmazottaik az általuk rendelkezésre bocsátott eszközökkel, anyagokkal tudnak csak dolgozni, ha rossz alapot kapnak, az eredmény sem lehet tökéletes...

Másrészt a fizetőképes kereslet is meghatározza jelentősen a minőséget.... meg még nagyon sok egyéb, de ezt itt nem részletezem...

"Pl. hivatalok, ahol túl sokat kell várni,"

Persze itt nem minden hivatalra/dolgozóra gondolok, de azért mégis belefutottam már ilyen helyzetbe.

Sztem Molly, a cikk írója nem szólja le a szellemi munkát, nem erről van szó a cikkében. Hanem az olyan irodai munkákról, amik elég ellenszenvesek a kívülállónak. Pl. hivatalok, ahol túl sokat kell várni, miközben magánügyben cseveg az ügyintéző hosszan, vagy vállalkozások, amik sok pénzt keresnek olyan melóval, mint reklám és marketing, miközben nem túl jó minőségű dolgokat árulnak.

Meg pl. amit te is említesz, hogy van olyan gyerek, aki túl sokáig ül az iskolapadban. Sokszor talán csak azért, mert így kényelmesebb a társadalomnak!, mert nincs elég munkahely. És őszintén, milyen is az az iskola, ahol a gyerekek min. 12 évet eltöltenek? Sok ülés, szellemi foglalkozás, alig van gyakorlati oktatás: könyvből tanuljuk milyen a paprika, alig van technikaóra, és túl sok a magolnivaló. Jó ez így?

Nagyon sajnálom, hogy sokan a fizikai és szellemi munka között ilyen értelemben külömbséget tesznek.

Mind kettőre egyformán szükség van, egyik sem le illetve felnézendő.

A szülők a csemetéiket minden áron megakarják kímélni, szinte betolják az iskolába, ha akarja, ha nem, ha nincs esze akkor is. Tudom, erre mindenki azt mondja, "hogy bezzeg az én időmban" nem volt ennyi lehetőség.... Nem veszik észre, hogy a munkaerő piacra való kilépés ideje tolódik csak el.

Helytelen, hogy különböző kedvezményeket adnak a munkavállaláshoz, a piacon a hozzáállás és a tudás mérődjön meg, ne a járulék kedvezmények....ezeket a kedvezményeket hosszútávon valakinek állni kell.

A cikk írójának tanácsolom, hogy a mezőgazdasági munkával hasonlítsa össze, ha egésznap a számítógép előtt ül, és dolgozik, pl. gépel, vagy valami egyéb rutinból végezhető munkát végez, akkor mennyire fárad ki, mennyire lesz elege az egészből...

A munkák között nem lehet ilyen alapon rangsorolni, a fizikai munka kipihenhető, a munkás elvégzi a feladatát, haza megy, otthon nem feladatot old meg, nem jár a munkáján az esze, a családjának él, ha olyan.

Az alkotó szellemi munkát végző ezzel szemben mit tesz, lehet, hogy a munkaideje felét beszélgetéssel tölti, de a probléma ott motoszkál a fejében és nem tud azabadulni tőle, még munkaidő végén is, lehet, hogy akkor születik meg a fejében a gondolat, a megoldás, egy programozó, informatikus nem tud olyan módon dolgozni, mint egy dohánytörő, de a munkája terméke azért létfontosságú is lehet. Egyéb szellemi munka is állandó terhelés az agynak, nehéz kikapcsolni, és az állandó tudás fejlesztés is fontos.

Egészségkárosító hatása mindkettőnek van, ami azért megelelő életmóddal csökkenthető, meg az öregedési folyamatot se felejtsük el.....

A probléma a fenti szemléletből eredően jövedelmekből kelettkezik jelentősen. A mostani üj szerű foglalkoztatásból eredő minimum bérek, ha nincs gyerek netto 45 ezer forint körül van, ami igazán nem sok mindenre elég, és ezek az emberek hasonló munkát végezenk napi 8 órában ezért a pénzért, mint a cikkíró mezőgazdasági munkája, egy közepes minőségű sportcipő árát keresik meg havonta, és a többi hol van? Hosszú távon ez a munkamorálnak sem fog jót tenni.

Mondhatnánk azt, hogy nem ér többet ez a munka, ez nem igaz.... Régebben többet fizettek ezért... Oka, mindenki értékelje kedve szerint.....

Amúgy a pénztáros TEAOR szerint fizikai kategória, de nézzük meg mennyi mindenhez kell értenie, ismernie kell a pénztárgépet programostul, a pénzkezelési szabályzatot, számla nyugta adási kötelezettséget, hogy kell alkalmazni, felismerni a különböző fizetési eszközöket, tudni mire mi vásárolható, bankkártyát kezelni stb. ja és mellékesen udvariasnak,kedvesnek lenni a vevővel szemben, ismerni a termékeket, a többi kollegával megfelelően kommunikálni, a vevő kérdéseire kielégítő választ adni, mi ez, ha nem szellemi tevékenység?

A két munka egyre inkább össze fog olvadni...

Az, hogy ki mit mikor vásárol lényegtelen, mindenkinek más az ízlése, igénye, na meg a pénztárcája.

Tudatosan vásárolni, csak a legszükségesebbet nehéz megfogalmazni, hogy hosszútávon mit is jelent....

Vettem már úgy dolgokat, hogy haszontalanak tüntek mások szemében, én is sokáig hasznát nem vettem, aztán szinte mindennapos használati tárgyammá vált, de vettem megfontoltan, körültekintően, több boltban is járva dolgokat, amik utólag kiderültek, hogy feleslegesek.....

Azért nem árt odafigyelni, nehogy átcsapjunk a "Barátok közt Zsófia szintjére" aza a kényszer vásárlási szindrómára. Neki azért csak sikerül ezt lassan rendezni....

Aki tanult valaha valamilyen gazdasági tárgyat, az tudja, hogy a piacot a kereslet-kínálat törvénye befolyásolja jelenleg a legerősebben, de természeténél fogva a kínálat, mivel a keresletből fakad lassabban követi a változásokat, ez van a termék piacon és a munkaerőpiacon is, hisz a termelési szolgáltatási szektor átállására és a képzési változásokra egyaránt idő szükséges.

Régen a boltokban alig volt feldolgozott termék, kevés ásványvíz, gyümölcslé és egyéb hasonló volt. Ma mivel az igényeink eltolódtak így idővel ez is változott, ma már fordított az arány, rajtunk múlik, hogy hogy alakítsuk az életünk, mit választunk a boltban, a kínálat is az alapján fog változni.

A munkában mindenkinek mindegy melyik oldalt van követnie kell a változásokat a saját területén, aki lemarad, az kiesik, nehezen tud beilleszkedni, állást találni.

összefoglalva, teljesen mindegy, hogy mit csinál az ember, az emberségét, lényegét nem a munka formája, hanem a viselkedése a másokkal való kommunikációja, segítő, megértő stb. készsége, a környezetébe való beilleszkedése, tudatos formázása alakítása, érzelmei jellemzik.

Fontos, hogy elégedett, lehetőleg a munkáját szerető, vagy legalábbis elfogadó legyen, a családját tisztelje és szeresse.

Vásárlóként elégedett legyen az általa vásárolt és használt termékekel, szolgáltatásokkal. Tudjon élni a választási lehetőségekkel, a döntéseit fogadja el, ne érezze magát áldozatnak......

És legfőbbképpen a dolgozó embert a munkájáért nem kell sajnálni, neki az a feladata akkor abban az időben, nekünk is meg van a sajátunk...

Plusz a gyerekeknek miből jutna sportra meg különórákra (hitelből?)? De jó, hogy nem ma vagyok iskolás, legalább nem kell bámulni a többiek márkás okostelefonjait a suliban!

Az meg, hogy fordítsuk egy tanfolyamra a hitelben felvett pénzt? Jó ötlet, de nem csak ezen múlik egy felnőtt ember megélhetése (amúgy soha nem vettünk föl hitelt plazmatévére se, meg semmi ilyesmire).

"Nem azt mondom, hogy egy segédmunkás, vagy az, aki a gyártósor szalagja mellett áll keressen annyit, mint egy szívsebész, de azért kapjon annyit, amiből szerényen, nem pedig nyomorogva tud élni."

Teljesen egyetértek: nem az a baj, hogy vannak a jobban keresők, hanem hogy vannak sokan, akik 80-90ezret keresnek havonta, mikor az átlagfizetés állítólag 130 ezer körül van! Aztán aki a 80ezréből csak szerényen tud öltözködni meg enni, azt lefikázzák a gazdagabbak, hogy kínaiból/turkálóból öltözik meg tésztán/rizsen él!

"aki tudatosan keresi az utat-nem ész nélkül, hanem a piacképes utat,"

?????piacképes utat????!!

Te magad ismered el ezzel, hogy vannak szakmák, amiket eleve anyagi romlás választani!! Mikre gondolsz: tanár meg ápolónő (mivel nincsenek megfizetve)? Kvázi hülye, aki tanárnak meg ápolónőnek megy??

"Mi az, amire csak a fizikai munka taníthat meg és a tanulás, a felelős munka, az elhivatottság és a sport nem?"

Lehet, hogy téged a sport megtanított arra, de ez keveseknél működik sztem. A tanulás meg az elhivatottság meg bármilyen felelős szellemi munka nem tud erre megtanítani. Például: milyen érzés tűző napon 8 órát izzadni meg hajlongani azért, hogy az étel az emberek asztalára kerüljön?, erre csak a mezőgazdasági munka tud megtanítani.

Nem minden képesség sajátítható el mindenki számára. Sok van, amivel születni kell.

Itt nem arról van szó, hogy szidjuk azt, aki sikeres, ahelyett hogy követnénk. Hanem arról, hogy azok, akiknek csak "rabszolgamunka" jut, nincsenek emberi módon megfizetve. Pedig azt a munkát is el kell végezni valakinek!

Nem azt mondom, hogy egy segédmunkás, vagy az, aki a gyártósor szalagja mellett áll keressen annyit, mint egy szívsebész, de azért kapjon annyit, amiből szerényen, nem pedig nyomorogva tud élni. Pontosabban: vegetálni.

Guriga01! Ezt nagyon jól leírtad.

Kira88! Attól, hogy valakinek van diplomája emberileg még lehet 0. Az emberséget nem tanítják az iskolában. Amikor beskatulyázod a kétkezi "tanulatlan" embereket te is vizsgázol és megmutatod, hogy te sem vagy különb azoknál akik hajdanán cikiztek. Sőt.

Tény az is, hogy az életünket nem csak mi alakítjuk. Számtalan külső hatásra hozzuk meg az akkor legjobbnak látszó döntéseinket.

Nekem 15 évesen dolgozni kellett, mert a szüleimnek kellett a pénz, hogy megéljünk. Akkor még nem volt annyira fontos, hogy a gyereknek diplomája legyen és a gyereknek jogai sem nagyon voltak. Estin persze tanultam. Viszont amikor rendszeresen nem engedtek el a gyárból suliba, akkor nem volt választásom a sulit kellett abba hagyni. Bizony akkor még ha nem nappalin tanult és nem dolgozott valaki,KMK-s lett és elvitték. Más világ volt az. Különbözőek vagyunk, máshonnan jöttünk, mást hoztunk magunkal. Ha mindenki ambíciókkal lenne tele és nem akarna kétkezi munkát végezni, mi lenne az emberiséggel? Minden munka nagyon fontos, mint ahogyan ezt a cikkíró nagyon jól megfogalmazta.

Nagy általánosságban, kevés kivétellel én is azt látom, hogy az élet igazságos a boldogulást nézve. Aki szorgalmas, aki nem adja fel semmilyen nehezítő körülmény ellenére, aki tudatosan keresi az utat-nem ész nélkül, hanem a piacképes utat, amihez tudás kell és el is sajátítja azt, aki folyamatosan halad előre, tervezett lépésekkel, azzal nem lehet baj.

A baj általában ott kezdődik, amikor sokan összekeverik a valódi előrehaladás érdekében tett erőfeszítéseket a szélmalomharccal és a robottal, ami csak annyi eredményt hoz, hogy ne haljon éhen.

Tudom, nehéz felismerni a helyes utat, de tanulni soha nem késő.

Az életben nagyon fontos képesség a kapcsolatok építése és ápolása. Erről beszéltem, amikor azt mondtam, hogy a minimálbér környékéről nehéz sok mindent meglátni.

Mennyivel tipikusabb és könnyebb azokat a képességeket, kompetenciákat és tudást szidni, amit mások elsajátítottak azért, hogy boldoguljanak az életben, mint követni a példájukat!

Én azt gondolom, hogy meglátni is. Ha elviszi az energiákat az éhenhalás elleni küzdés, akkor az egész világ kimarad az életből: az nem élet, csak vegetálás, semmi más. Olyan hiábavaló!

Számtalan anyagi gondokkal küzdő ember vett fel személyi kölcsönt meg providentes kölcsönt fogyasztási cikkekre, de ha arról van szó, hogy ezt a pénzt a saját képzésére is elkölthette volna, hogy hosszú távon javítson a helyzetén, akkor arra kifogás mindig akad. Ez a baj.

Előre kell haladni, folyamatosan, ez az élet.

Köszönöm a jó kívánságaidat.

Keresem a munkám ezerrel, de ennek a vacak melómnak is nagyon tudok örülni.

Kéne már naplóznom tényleg, de Tücsikém halála nagyon padlóra küldött.

Azóta van egy új "babám", megyek is naplózni, ott majd megmutatom. :)

Nem lehetsz könnyű helyzetben. Hatalmas erőre vall, hogy képes voltál végigcsinálni azt, ami mögötted van.

Kívánom, hogy találj munkát, s boldogan élj a varázslatos kis faludban.

Ja, és írjad tovább a naplód! :)

Köszönöm.

Ez tényleg részben igaz csak. Nyilván én is csinálhattam volna másképp, de így volt nyugodt a lelkem. Nem tudtam elviselni a gondolatát, hogy fizetett idegen kezek gondoskodjanak róluk, bármilyen jól végzik a dolgukat.

Cserébe kaptam rengeteg szeretetet, simogatást, köszönő tekintetet. Hát nem többet ér ez minden diplománál? Ezért írtam, hogy nem vagyok, voltam a családom áldozata.

Nagyon szerencsétlen sorsú emberek is élnek köztünk sajnos, de én nem tartozom közéjük.

Nem, nem igazságos. Ha csak a saját sorsomból indulok ki, akkor főleg így látom.

Én pl. tanultam, szerettem is tanulni, de az anyukám nagyon beteg lett, nem bírták a taníttatásomat. Elkezdtem dolgozni és mellette tanultam, közben férjhez mentem, az anyukám egyre betegebb lett, a férjem nagypapája és az apósom egyszerre lett beteg, nem bírtam ennyi terhet. Hosszú és keserves évek után eltemettem a szeretteimet, úgy gondoltam, hogy akkor ott folytatom, ahol abbahagytam, bár akkor már 35 voltam, de tanulni sosem késő, igaz? Akkor a férjem lett beteg, azóta is az, és egyre betegebb.

Megjegyzem,kitűnő tanuló voltam, nem jártam cigizni. Most mégis fizikai munkát végzek, mert nem jutottam tovább a középsulinál.

De nem érzem magam sem kevesebbnek ezáltal és áldozatnak sem, újra megtenném, ha kell.

Akkor szerinted az élet igazságos és ezt érdemeltem?

De mint írtam, nem vagyok áldozat, igyekszem az élet minden szépségét kiélvezni, a tanulásról már végleg lemondtam, közel 44 éves vagyok, most gondozom az apukámat és a férjemet, közben pultozok egy kocsmában, amit szívből utálok, de ez van. Örülök, hogy van valami munkám. Sokszor tapasztalom az ilyen hozzáállást, amit te is mutatsz, régen bántott, de már nem érdekel.

Nyilván nagyon fiatal vagy, de én már ennyi idősen rég rájöttem, hogy az igazságtalan, de csodaszép. Minden keservével együtt.

Abban is biztos vagyok, hogy az enyémnél sokkal kegyetlenebb életutak is vannak.

Bocs, ha hosszú voltam.