Meséljünk egy történetet, ami lehet végtelen! (beszélgetés)
Andrea látható undorral az arcán felkiáltott.
- Hogy a bánatba került ide az az egér?! Most aztán tényleg azt kívánom, hogy Villám kapja el. Nem tehetek róla, de cseppnyi szánalom sincs bennem az egér iránt.
Lili másnap reggel izgatottan ébredt. Az első dolga az volt, hogy benézzen Villámhoz.
Villám hirtelen felkapta a fejét, fülei megrezzentek. Valami motoszkált a konyhában!
Lili is felfigyelt a zajra. – Te is hallottad? – suttogta az apjénak.
Villám egy szempillantás alatt kiugrott a fekhelyéről, és hangtalan léptekkel elindult a konyha irányába. Lili és Miklós kíváncsian követték.
Amikor odaértek, az ajtó résnyire nyitva volt. Villám óvatosan belesett, majd egy hatalmas ugrással berobbant a helyiségbe!
Lili és Miklós meglepetten léptek be utána – és akkor meglátták!
A konyhaasztal szélén egy kisegér egyensúlyozott rémülten, Villám pedig vadászösztöneitől hajtva már el is rugaszkodott felé.
– Villám, ne! – kiáltott Lili, de már késő volt.
A kisegér pánikszerűen leugrott az asztalról, egyenesen a hűtő mögé menekülve. Villám morcosan kattogtatta a fogait, majd farka ideges csóválásával jelezte, hogy nem adja fel ilyen könnyen. Lili és Miklós visszafojtott lélegzettel várták, mi fog történni…
De melletted akarok aludni!- mutatott Villám a jobb első mancsával Lili ágya felé.
- Lili kérdően nézett anya felé.
- Nem, nem. Bizony Villámnak külön ágya lesz. Apával megbeszéltük, hogy kinti-benti macska lesz. Apa ezt már az állatorvosnak is jelezte, hogy Villám ki is járhat majd.
Ekkor Villám kiugrott Lili öléből. Ugyanúgy, mint amikor Miklós hazajött az első csomaggal, amit neki hozott - rávetette magát a zacskókra.
Lili is odafutott.
- Ó, anya! Annyira kíváncsi vagyok, mit kapott Villám.
- Nézzétek csak meg! Remélem, tetszeni fog! - mondta anya.
És elkezdődött a lázas pakolás.
Először egy etető-és egy itatótál került elő. Aztán egy kefe. A másik zacskóban egy tálca, és macskaalom volt. Aztán jött a Villámnak szánt fekhely.
- Jaj, ez annyira cuki! kiáltott fel Lili. Még én is elfogadnék egy ilyen ágyat.
- Mit szólsz hozzá, Villám?
Villám csalódott volt.
- Azt hittem, veled alhatok az ágyadban. És duzzogva hátat fordított Lilinek.
Miután Miklós és Lili megérkezett a rendelőbe Villámmal, csak néhány percet kellett várakozniuk, mehettek a vizsgálatra.
Villámot feltette az orvos a vizsgálóasztalra.
Miklós elmondta, hogy Villám talált macska, sem a korát nem tudják, sem azt, hogy kapott-e már oltást.
Az orvos megnézte Villámot, és elsőként csak ennyit mondott:
- Annyi bizonyos, hogy jó állapotban van. A korát olyan 10-12 hetesnek gondolom. Vélhetőleg szoptatta az anyja, mert mondom: nagyon jó állapotban van.
- Nagyszerű! - mondta Miklós.
Lili szeme felcsillant.
- Villám mozgolódni kezdett. Nem tetszettek neki azok a szagok, amiket érzékeny orra észlelt.
- Ne félj Villám, drága kiscicám! - mondta Lili.
Az orvos elmondta, hogy most egy kombinált oltást ad be Villámnak. Emlékeztető oltást is kell, hogy kapjon 3 hét múlva. Később, majd fél éves kora körül javasolja az ivartalanítást.
- Alig mondta el ezeket a dolgokat, Villámnak szinte ideje sem volt arra gondolnia, hogy mi vár rá; már túl is volt az oltáson.
- Kész vagy pajti. - mondta a doktor.
Villám hálásan nézett rá. Jó ember vagy. - gondolta magában.
Lili megölelte, megcirógatta Villámot.
- Látod, kész is vagyunk. Most újra be kell menned a hordozóba, amíg hazaérünk. Otthon azonnal kiveszlek.
Amíg apa a rendelőben rendezte a vizsgálat díját, Lili kivitte a váróba Villámot.
Amint Miklós kijött, már szálltak is be a kocsiba. Irány haza.
Otthon Lili izgatottan várta, hogy anya hazaérjen az állatfelszerelés boltból. Vajon mi mindent kap Villám?
Biztos szép dolgokat vesz neki anya.
Villám Lili ölében dorombolt, Lili simogatta őt.
Nemsokára nyílt az ajtó. Anya jött meg, csomagokkal a kezében.
- El tudod intézni egyedül is. Nem? - kérdezte Andrea.
- Persze, de azt hittem, te viszed be Villámot az állatorvoshoz. Semmit nem tudok Villámról. - mondta Miklós.
- Egyikünk sem tud róla semmit, azon kívül, amit Lili mesélt róla. Azt tudjuk, hogyan került Villám Lilihez. A doktor meg fogja tudni állapítani a korát, és tudni fogja, milyen oltásokra van szüksége. Ehhez nem kellek én. Addig én megveszem neki a szükséges dolgokat.
- Jó, igazad van. - mondta Miklós. Elintézem. Gondolom, Lili is bejöhet majd a rendelőbe.
Miklós szemei elkerekedtek anya szavaira.
Nem jössz velem?
Valljuk be ,nem érezte elég hősiesnek magát ebben a hirtelen jött macskamentő kommandóban.
Lili próbálta nyugtatni Villámot.
- Villám, drága kiscicám! Ne félj! Nem kell ám ebben a hordozóban maradnod sokáig. Csak addig, amíg elviszünk a doktor bácsihoz.
- De nem szeretem ezt a ketrecet! Nem akarok bezárva lenni! Szabadnak születtem. Engedj ki, Lili! - kérlelte a macska.
- De hidd el, hogy csak pici időt kell kibírnod, amíg megvizsgál a doktor bácsi. Aztán, ha hazaértünk, újra kiveszlek, és az ölembe veszlek. - próbálta vigasztalni Lili a macskát.
- Na de miért kell engem orvoshoz vinni? Mi az az orvos?
- Meg kell vizsgáltatnunk az állatorvossal - vette át a szót Andrea. Nem kell semmitől tartanod. Ott leszünk veled, ne félj!
- Lili is ott lesz velem? - kérdezte Villám.
- Persze, hogy ott leszek. - felelte Lili. Én is voltam ám már doktor bácsinál. Először én is féltem. De már nem félek.
- Jól van. Hiszek neked. - mondta Villám. De ugye nem tart sokáig?
- Persze, hamar hazaérünk, és hozzám bújhatsz, kiscicám.
Lili felvette a hordozót, de nehéznek találta.
- Apa, inkább te vidd le Villámot a kocsihoz, nem szeretném leejteni őt.
Miklós átvette a hordozót, és elindult Lilivel és Villámmal az állatorvoshoz.
- Én addig elmegyek, és beszerzem a többi szükséges dolgot Villámnak. Ágyat is kap, etetőt, itatót. És megkérdezem majd az eladót, mit kell még beszereznem.
- De jó, anya! Szép ágyat válassz neki! Meg minden szép legyen! - lelkendezett.
Lili még hősiesen tartotta a hordozót,,benne a megkergült cicával.Aki most egy szemvillanás alatt változott mini tigrissé.
Miklós és Andrea egymásra meredtek. Városban nőttek fel,nem voltak vidéki rokonok,nagyik cicával ,kutyával,falusi házzal.
- Kandúr, a javából. - mondta Miklós.
- Akkor tényleg nagyon illik rá a Villám név. - mosolygott Andrea.
Szerencsénk van, mert máris indulhatunk az állatorvoshoz. Időpontot akartam kérni, de valaki lemondta az időpontját, van egy megüresedett hely.
- Gyere, Villám! Indulunk.
Lili megfogta Villámot, óvatosan betette őt a hordozóba.
Villámnak ez nem tetszett.
- Mit csinálsz velem? Nem akarok bezárva lenni! Engedj ki! Miért zártál be?!
-Nem tudom. - válaszolta Lili
-Nézzük meg. - mondta Miklós
-Illik hozzá. Mondta Miklós.
-Fiu vagy lány ? Kérdezte Andrea
Ahogy Miklós belépett az ajtón, Lili izgatottan ugrott a nyakába.
– Apu, nézd, itt a cica! Már ki is találtam neki egy nevet!
De mielőtt kimondhatta volna, a macska váratlanul kiugrott az öléből, és egyenesen a bevásárlószatyorba vetette magát. A következő pillanatban a szatyor megbillent, és az összes vásárolt holmi – egy macskahordozó, egy zacskó eledel és egy kis játékegér – szanaszét repült a padlón.
– Na, ez gyors volt! – nevetett Miklós.
A macska azonban nem állt meg, villámgyorsan felkapta a játékegeret, és őrült futkározásba kezdett a lakásban.
– Hát, azt hiszem, ő már otthon érzi magát… – sóhajtott anya, miközben félrelépett a felborult macskahordozó elől.
– Ez biztos – bólogatott Lili, majd felvette a macskát, aki most már nyugodtan hagyta magát cirógatni. – De most már igazán elmondhatom a nevét!
Mindenki kíváncsian nézett rá.
– Hogy fogod hívni? – kérdezte Miklós.
Lili elmosolyodott, és megsimogatta a doromboló kis szőrgombócot.
– Na, és mi lenne az? – kérdezte Miklós, miközben a földről szedegette össze a szétszóródott macskaholmikat.
– Villám. A neve Villám, szerintetek jó név lenne neki?
Lili lelkendezve,hadarva beszélt apuval.
Aztán némi telefoncserélgetés után kitisztult a kép.
Ok,,gondolta Miklós. Hordozó,fittyfene stb.
Nem aprózta el a dolgot, férfihoz illően,,becsületesen felszerelkezve jött ki a "macska"boltból.
- De jó! Köszönöm, anya.
Lili óvatosan letette a macskát az öléből, és átölelte az anyukáját.
- Tudtam, tudtam, hogy megengeded, hogy megtartsam.
- Igen, Lili. De sok teendőnk van ám! Először is vennünk kell neki egy macskahordozót. Mert el kell vinnünk a cicát állatorvoshoz. Ez most a legfontosabb dolgunk.
Fel is hívom apát, hogy hazafelé vegyen egy hordozót.
- Jó, jó! Hívd fel apát most, kérlek! Beszélhetek vele én?
- Rendben. Beszélhetsz apával. Máris hívom.
Cseppnyit változtatok, úgy írom a folytatást.
- Itt vagyok anya, a szobámban. Gyere, nézd csak ki van az ölemben! Éppen simogatok.
Lili anyukája még az előszobából szólt be.
- Simogatsz? Kit simogatsz?
A macska az idegen hangra felemelkedett Lili öléből, és felborzolta a farkán a szőrt. Ismét eszébe jutottak a gonosz emberek, akik bántották korábban. Izgatottá vált, fenyegetve érezte magát. Bár ez a hang, amit hallott, nem hasonlított arra, amikor üvöltve kergette őt a Gonosz, hogy takarodj, te rühes dög! Mégis félelmet érzett.
Ekkor belépett Lili anyukája.
- Ó! Hát egy cicát simogatsz! De gyönyörű! Olyan, mint egy kicsi párduc.
Lili megnyugodott. Anya nem haragszik - gondolta magában.
- Ugye milyen szép? Anya, anya! Megtarthatom? Ugye megtarthatom?
Javában dédelgette még az új kis szerzeményt,,mikor megzörrent a kulcs a zárban.
O,ó:)) Megjött anyu.
Néhány perc telt el így; a kislány ölében tartotta a macskát, simogatta őt, és halkan dúdolgatott.
A kislány tudta, hogy a dorombolással a cica azt jelzi, hogy boldog. Így szólt hozzá:
- Engem Lilinek hívnak. Neked van neved?
- Még soha senki nem hívott semminek. A gonosz emberek, akiktől félek, mind csak rühes dögnek neveztek.
A kislány szemében könny csillant. Szerette volna nagyon szorosan magához ölelni a cicát, de félt, hogy ezzel elriasztaná őt. Inkább gyengéden cirógatta, és azon gondolkozott, milyen nevet adhatna ennek a csodás kis szőrgombócnak.
A macska óvatosan belekortyolt a tejbe, majd elégedetten lefetyelni kezdett. A kislány csillogó szemmel figyelte, és halkan nevetett, amikor a cica bajszán megcsillant egy csepp tej.
– Látod? Nem is olyan rossz az emberek társasága! – mondta kedvesen.
A macska nem válaszolt, csak nyújtózott egyet, majd leült a kislány mellé. A farkát finoman maga köré tekerte, és szemével az erdő felé sandított.
– Miért akarsz visszamenni? – kérdezte a kislány. – Ott biztos hideg van éjszaka… és veszélyes is lehet.
A macska egy pillanatig hallgatott, majd halkan megszólalt:
– Az erdő az otthonom. Ott születtem, ott tanultam meg vadászni. De… – egy pillanatra habozott, majd puhán hozzádörgölőzött a kislányhoz – most valahogy jó itt ülni melletted.
A kislány szíve megtelt örömmel.
– Akkor maradj! – kérlelte. – Lesz saját kis fészked nálam, nem kell többet fáznod!
A macska elgondolkodott. Soha senki nem kínált neki otthont. Az emberekkel mindig csak rossz tapasztalatai voltak. De ez a kislány… más volt.
Végül összegömbölyödött a kislány ölében, és halkan, alig hallhatóan dorombolni kezdett.
A kislány boldogan megsimogatta.
Talán tényleg itt az ideje, hogy kipróbálja, milyen egy új otthon.
Akkor észrevette a macskát egy kislány. Odafutott hozzá, megpróbálta megcirógatni. De a macska felborzolta a hátát.
A kislány nem adta fel, így szólt hozzá:
- Ne félj tőlem, te gyönyörű cica! Nem bántalak. Csak szeretnélek megsimogatni. Olyan szép vagy. Mitől félsz?
- Félek az emberektől - válaszolt a macska. Némelyik olyan gonosz.
- Én nem vagyok gonosz. Hidd el! Csak engedd, hogy hozzád érjek, meglátod, nem bántalak.
A macska közelebb húzódott a kislányhoz.
- Na jól van, nem bánom. Tegyünk egy próbát.
A kislány szeme felragyogott. Mosolygott. Megcirógatta a macskát.
A macska tűrte a cirógatást, látszólag jól esett neki, és a kislány ennek nagyon örült.