Ismertek olyan nőt, akinek nincsenek barátnői? Mi az oka szerintetek? (beszélgetős fórum)

Régi már a legutóbbi hozzászólás, de amit írtál nagyon igaz. Nemcsak felnőttként nehezebb a barátkozás, hanem idősebb - nyugdíjas - korban is. Pedig jó lenne egy jó barátnő, aki hasonlóképpen gondolkodik, mint én, és csinálhatnánk vele közös programot. Én pld. már nem tudok hosszabb kirándulást gyalog megtenni. Ez is hátrány.

És valóban nagy szerencse is kell hozzá... mármint ahhoz, hogy egy jó barátra leljünk.

Mert

tökéletesek,és ezt senki nem tudja elviselni xD (bohóc vagyok)

Igen,magamat:) Az oka:gyerek-kamaszkoromban még voltak barátnőim,de elköltöztem a városomból,és itt nem sikerült találnom egy olyan barátnőt, akivel megoszthatnám búmat bánatomat,örömömet.

Mivel emberek közt dolgozom, ez többnyire kielégíti társas igényeimet.

De valószínűleg zárkózott vagyok,és már nincs is igényem a barátnőzésre.vannak jó ismerőseim,kollegáim, de bizalmasom nincs...

:) Már egy ideje én ezt tudom...:-)

;)

szerintem egész másról beszélünk, vagyis írunk :) én azt állítottam, hogy a barátságnak része az egymás iránti szeretet. ez nem idealisztikus megállapítás, ez tény :) gondolom, te is egyetértesz abban, hogy a barátaidat szereted. az, hogy egy munkahelyen vagy a suliban lehetnek olyan emberek, akik unszimpatikusak, idegesítőek, ez is egy tény :) kevesen lehetnek olyan szerencsések, hogy az életükben reggeltől estig csupa fantasztikus ember veszi körül őket :)

de aki a munkahelyeden nem a barátod, csupán a munkatársad, és folyton a nyakadra jár, hogy gyere enni, igyunk meg egy kávét stb., az valószínűleg azért teszi, mert olyan ellenállhatatlannak látja a személyiségedet, és olyan fantasztikus társaságnak gondol, hanem egyszerűen ilyen típus. én is ismerek olyanokat, akik nem képesek egyedül elmenni pisilni, elszívni egy cigi, meginni egy kávét vagy elugrani a büfébe, mert ahhoz is társaság kell nekik. attól még nem akarnak puszipajtásommá válni :)

neked sincs gondod a barátsággal, hiszen írtad, hogy van két jó barátnőd is. szerintem rossz lehet annak, akinek nincsenek barátai, valószínűleg ez nagyon magányossá teheti az embert

Nézd.Amiben nem veszel részt,azt nem tudom neked bemutatni.Szerinted így néz ki a melóhely,a suli,az akármi.Idealisztikus vagy.Arról írsz,ahogy normális lenne.Csak a valóság más.

Egyébként ha a barátsághoz köze lenne ezeknek valóban,akkor nem lenne nekem sem gondom.

Azért nagyon találó volt Spécinőci megállapítása, amit a magaménak éreztem:

én is távolságtartó vagyok, és a barátaim ezt elfogadják. Ha nekem nincs kedvem csacsogni, nap mint nap egymás seggébe bújni (akár csak virtuális szinten is), nálunk ez nem jelent problémát. Aki többet akar belőlem, az egész egyszerűen nem kap. Nem azért mert nem akarok, hanem azért, mert nem tudok magamból többet adni.

- A fütyivadász csajok úgy jönnek a képbe, hogy "elszántan" igyekeznek a közeledben tartózkodni (akármilyen szinten), igyekeznek biztosítani arról, hogy vannak olyan jó barátaid, mint azok, akiket mondjuk korábban a bizalmadba fogadtál; azaz a barátság címszava alatt szeretne beférkőzni a magánéletedbe, vagy a párod gatyájába. Eleinte talán még viccesek is az erre vonatkozó poénjai (már akinek), később azért már elég szembetűnő.

Ilyennek lapát. ;)

A második bekezdésedhez fűzném hozzá:

vagy én vagyok nagyon különlegesen összerakva, vagy nem tudom. Vannak barátnőim, bár inkább mondanám őket a lelki társaimnak, mint "szimpla" barátnőknek. Sosem állítottam fel velük szemben mércét, sosem akartam őket túllicitálni bármiben - és viszont. Bármit meg tudok velük beszélni, és minden fronton állják a sarat: jóban-rosszban egyaránt. Nem rivalizálunk, nem féltékenykedünk - nincs miért.

Azért persze én is igyekszem elkerülni azokat a "nőket", akik ki akarják magukat próbálni minden férfin, beleértve a partneremet is... Szerencsére nem sok ilyen véglény van, de azért akad. Ki lehet szűrni, és olyankor teljesen nyilvánvaló, hogy én is tartom a pár lépés távolságot.

Van néhány nagyon különleges ember az életemben, akikkel összehozott a jó sorsom. Valahogy olyan szinten egy hullámhosszon vagyunk, hogy az már szinte természetfeletti. Nem keresem őket, egyszerűen csak egymásra találunk.

Szia! Én ilyen vagyok. Nincsenek barátnőim, barátaim. Egyébként meg a család miatt, ill. hogy egyedül neveltem fel őket. És persze, zárkozott is vagyok. Miért kérdezed?

Üdv.

Am...nem meglepő akkor,hogy buliba nem járok.De most a barátom el akar vinni,ő buliba járós.Elmegyek vele.Társasági ember,de az ő árnyékában nekem már nem maradt okom arra,hogy ne legyek az.Tudom,vigyáz rám.Ezek az ő ismerősei,barátai,nincs igazán kötelezettségem feléjük és tartani valóm sem lesz tőlük.

Sőt,már várom is,hogy menjünk.:)