Internet és a szerelem (beszélgetés)

Visszaolvastam:a 15.hsz-edből indult ki kukacc válasza,majd neki ismét te írtál,és én ehhez szóltam hozzá.Ott nem ezt írtad.

Egyébként egyetértek vele,valóban vannak buktatói bőven.Itt is,mint az életben máshol is nagyon figyelni kell,és nem szabad légvárakat építeni.

Én meg leírom, hogy is gondoltam, mert úgy érzem félreértelmeztél! ;)

Nincs azzal semmi gond, ha valaki így ismerkedik, én csupán a buktatóira szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy nem árt az óvatosság, ha valaki erre az útra lép,... és pont. :)

Ide is leírom,mert hivatásomnak érzem:ha egy nagyvárosi,átlagosan elfoglalt ember ismerkedik neten,az tényleg valami problémára utalHAT.

De képzeljetek el 5000 fős,és az alatti településeket-nagyon sok van!!-ahol van 2-5 kocsma összvissz,és szinte semmi más közösségi tér.Ott csak falubeliekkel találkozhatsz(akik több kevesebb italt már bekűdtek). Sokkal nagyobb perspektíva az,ha a neten keresel vki szimpatikusat,és lesz ami lesz..lehet,h messze van.Itt vidéken a randira menés az egy külön program:van,aki nem is tud (vagy csak nagy nehézségek árán) hét közben találkozni,mert 40-60 km re lakik a másiktól,és ez itt még normális távolságnak számít,nem nevezik távkapcsolatnak...

Nem az van,mint nagyvárosban,h este leugrunk vacsorázni,vagy moziba..mert nincs is hova.

A chates ismerkedésnél eleve nem úgy kell hozzáállni a dolgokhoz, hgy most társkeresés céljából vagyok ott, mert akkor csalódás lesz belőle.

Beszélgetni kell szobaközösben (már ahol lehet), ahol kialakulhat a szimpátia a másik felé, és ha arra "alkalmas" a partner jöhet a privi, és bármi lehet belőle, talán nagyobb esély van arra, hogy az idiótákat eltudod kerülni. Aki úgy privizik rád, hogy: szia, kor? honnan? tuti nem akar semmi komolyat, csak unatkozik.

Én is chaten ismertem meg a párom lassan 6 éve, de egyikünk sem ezzel a céllal járt oda.

Viszont sokat beszélgettünk és ez lett belőle. :)

+

Tiszta szívemből örülök, hogy nektek ez sikerült! :))

"Szóval nem feltétlenül defektes az, aki neten akar ismerkedni :)"

Nem is ezt írtam, de a nagy átlagra igaz! ;)

Ha rátok ez nem vonatkozik, ne vedd magadra!;)

Szerintem ez butaság.

Csak saját magamból és a férjemből indulok ki, senki másból.

A férjem iszonyat jó pasi volt már akkor is, mikor a társkeresőre regisztrált.

Én minden beképzeltség nélkül a Jó Nő kategóriába sorolom az akkori magamat (mos 8hónapos terhesen annyira nem :D ) Hosszú, hátközépig érő fekete haj, csinos testalkat, bájos arc, stb....

Mégis ott ismerkedtünk meg, mindenféle takargatni való nélkül.

Ápolónő vagyok, Bp-en éltem albiban, 3 munkahely közt ingáztam, esélytelen volt bármiféle ismerkedés, mivel az életem 80%-át valamelyik munkahelyen, a maradék 20-at meg otthon töltöttem.

Amikor az ember 30 napból 26-28-at 12 órázik, akkor joggal mondhatja, hogy nincs ideje társaságba járni és ismerkedni.

A munkahelyi szerelem akkor már tabu volt számomra, így nem maradt más, mint a net.

Férjem szintén rengeteget dolgozott, apja daganatos volt, a ház körüli teendők rászakadtak, illetve minden férfimeló, így nyilván kedve sem volt bulizgatni, csajozgatni.

Írt egy üzenetet nekem, aztán én válaszoltam és kb. az 5. levélcsere után lekonkretizáltuk a talit.

Semmi mély, lelki dologról nem leveleztünk, magunkról is csak nagyvonalakban írtunk, mert egyikőnk sem akarta a másikat hiú ábrándokba keverni.

Lehet, nem ez a megszokott, de mi így csináltuk.

Szóval nem feltétlenül defektes az, aki neten akar ismerkedni :)

Azért gondolom, hogy sokan beleugranak egy-egy ilyenbe, mert mindenkinek jólesik, ha simogatják a lelkét.

De ha személyes kontatktus áll fenn, és úgy símogatja a lelked, az 1000X többet kell jelentsen.

Na és az érzékelésé....

szaglás,látás, tapintás, ezek nagyon fontos részei, enélkül nem indulhat be az a fajta kémiai folyamat, amit mi csak egyszerűen szerelemnek nevezünk.

Fú de örülök, hogy kiléptem ebből a körből... Munka után első volt, hogy leüljek a gép elé, hajnalig akár... Meg is lett a böjtje.

És amint kiléptem belőle, jött a szerelem :) Azóta sem beszélgetek neten, csak családtagokkal! Meg persze hoxa :) De semmi chat...

Az a baj, hogy a kor előrehaladtával egyre kevesebbett mozdul ki az ember és egyre kisebb az esély, hogy korabeli emberekkel ismerkedjen meg, de még ha folyamatosan megy az ember lánya mindenfele se garancia semmire.

Mikor szinte heti rendszerességgel jártam el szórakozni, fesztiválokra stb nem tolongtak a pasik és nem feltétlen azért mert én vagy épp a barátnőim akikkel voltam csúnyák, hanem egyszerűen már nem nagyon van vér a pucájukban leszólítani, ha mégis leszólítottak az olyan mértékű alkohol hatására történt, hogy abból sok minden kijött volna, de normális ismerkedős beszélgetés nem ... Persze vannak kivételek és csak azért se ne zárja magára az ajtót egész hétvégére, mert neten társkeres :)

Jah és egyetértek az egyik hozzá szólóval: minél előbb találkozni kell, nem kell nyújtani, mint a rétestésztát :))

Találkoztam már így férfiakkal, nagy beszélgetések után... Mondhatom bátran, hogy mindben csalódnom kellett... Feladtam a dolgot és az életben ismertem meg a páromat :)

Szerintem aki így akar párt találni, valami negatív dolog van a háttérben. Nekem a molett alkatom miatt nem volt önbizalmam ezért próbáltam chat-en ismerkedni. Az egyik őrült volt (fenyegetőzés lett a vége, családom élete volt a tét...), a másik olyan ember aki neten nagy dumás volt de szemben velem meg sem tudott szólalni, mondhatom hogy igazi kocka volt és unalmas :)

Sosem azt kapjuk amit chat-en ígérnek... :)

Ez az én véleményem, a saját tapasztalatomból :)

Hogyne lehetne :)

Én sok-sok embert ismertem meg társkeresőn, sok volt a lúzer és a hazudozó, de szövődtek barátságok is.

A férjemet is ott ismertem meg.

Szerintem fontos, hogy a találkozást ne húzza-halassza sokáig az ember, mert az bizony nem vezet jóra.

A chat-ekkel más a helyzet, nekem sosem jött be az ilyen "szia, hol laksz, korod?" típusú ismerkedés.

Ettől függetlenül lehet, hogy ez is egy bevált módszer.