Idegbajos lettem mióta megszültem kisfiam, nagyon vártam... (beszélgetés)

Én anyós vagyok, egy lassan másfél éves unokával. A fiam segít a feleségének. De ha elfogadsz egy tanácsot, akkor kérd nyugodtan az anyósod segítségét. Velem sokat van a kicsi. Sétálok vele, játszok, vigyázok rá. Most hétvégén nállam is aludt. Amíg velem van, a menyem vagy vásárol, vagy takarít, vagy épp edzésre megy a fiammal. Nekem nagyon jó, hiszen az unokámmal lehetek. A menyemnek jó, mivel biztonságban tudja a kisfiát, és egy kicsit fel tud töltődni. Nagyon szeret az unokám, de az anyukája és az apukája a leg fontosabb neki. Ezt csak azért mondom, mert gondolj mindnyájatokra. Ez segítség mindenkinek, nem csak neked. Nincs jobb egy nagyszülőnél, aki szeretgeti a fiad, amíg te kicsit pihensz, kicsit a férjeddel vagy. Mellesleg pont egy nagymama hiányzott legjobban amikor nekem voltak kicsik a gyerekeim.

Iktassatok be, heti egy két napot, amikor ő fürdeti, és altatja, Akkor neked is lenne egy kis pihenés.

Márpedig tedd félre ezt a megfelelési kényszert, nem is értem kinek kellene megfelelned, meg miben. A gyereknek is és a férjednek is szüksége van rád, neked meg rájuk. Kérj, vagy fogadd el a segítséget az anyósodtól. Nem beszélve arról, ha a gyerek nem szokik hozzá a nagyihoz, később nem fog elmaradni vele. Szokjanak ők is össze.

Köszönöm a hozzászólásokat, mindenből van vmi kis igazság ami jelen van nálunk. Apuka ugye dolgozik, sőt túlórázik is mert ugye hitel, háztartás, létfenntartás egy fizuból meg az ami az anyának jár kevés. anyatejes a kisfiam így még csak én tudom etetni, takarítás, mosás, és mire haza ér apu legyen kaja. Szóval igen sok van rajtam, kb napi 22 órában enyém a gyerek. Apuka besegít amiben amikor tud, de este hagy aludjon mert neki meg a munkába kell erő. Ingerlékenység oka lehet kialvatlanság, meg a megfelelés, bűntudat. Segítséget kaphatnék a közelben lakó anyóstól de nem kérek, magamnak férjemnek akarok megfelelni. Csak bűntudatom van mert sokszor nincs türelmem az altatásra, várom h végre kicsi nyugi legyen, hogy tudjam békésen alszik. Sajnos a sokat küzdöttünk hogy gyermekünk legyen, erre mikor itt van pont rá nem jut elég idő.

Így elképzelem a Te szempontodból szegény férjet, mekkora papucsot csinálnál belőle :) Hazaesik a munkából, és rögtön főzzön mosson takarítson, és nevelje a gyereket. Aztán meg csodálkozunk a sok szétment családon

Lehet, hogy sztereotípia, de elég gyakori. A férfiak nagy része még mindig így élni életét.

Menj el egy homonvizsgálatra, lehet pajzsmirigy problémád lett, ez elég gyakori. Illetve szülés utáni depresszió vagy csak szimplán a kialvatlanság, fáradtság, rengetek új dolog. Nem tudom a férjed segít e a háztartásban vagy a kicsi körül, mert ha nem, akkor az is plusz gond.

Vagy simán nem bírja a gyereksírást és idegessé teszi.Ilyen is van.

Vagyunk, voltunk igy ezzel egy páran. Majd alakul.

Felismerted,,most változtass kicsit.

Voltunk így ezzel páran az elején. Persze nem lényegtelen, hogy ez mióta tart...

A vallomás: "Idegbajos lettem mióta megszültem kisfiam, nagyon vártam örültem, hogy minket választott, nagyon szeretem imádom. Teljesen megváltoztam, nincs türelmem semmihez, férjemet is elhanyagolom, gyermekemet meg óvom."