Hogyan viszonyulnátok a párotok kamasz gyerekeihez? (beszélgetés)

Csöppet megkésve válaszolok, ne haragudj.

Nem szontyolított el az, amit leírtál. Talán egy picit rosszul esett, ugyan tudom, hogy nagyjából ez az igazság. Pont az ilyen fájdalmak miatt szeretném elkerülni a nevelőanyukásdit. Természetesen tudom, hogy valamilyen szinten ez elkerülhetetlen lesz. Igen, még tart a kapcsolat.

Még nem költöztem oda, de a párom már nagyon szeretné. Ismerem már mindkét gyereket. Egy kicsit jobban mint amikor ezt a fórumot létrehoztam.

Agyaltam, és arra jutottam, hogy nem kellett volna ilyen drasztikusan leírnom a véleményem.

Ha hasonlóan érzékeny típus vagy, mint én, akkor még egy idegen szavain is el lehet szontyolodni.

Szóval ne foglalkozz azzal, amit írtam.

Saját ismeretségi körömben előforduló esetek alapján írtam.

Plusz volt egy kis tanítványom, akinek hasonló szitu szorongatta a lelkét.

Az apukája annyira kikészült, hogy meghalt a felesége, hogy amikor újra társat talált, a kicsi nem akarta mondani, hogy neki ez mennyire fáj, mert örült, hogy végre nevet az apja.

Helyette végig sírta a tanítási napokat, lefogyott. A történtek feltépték a sebeit, egyedül próbálta megoldani. Ő akkor minden éjjel az anyukájával álmodott és lelkiismeret- furdalása volt, mert annyira vágyott a gondoskodásra, hogy elkezdte megkedvelni az új asszonyt.

Szóval borzalmas egy ilyen szitu egy gyereknek. Ő 10 éves volt akkor.

De kitartással és szeretettel minden jóra - jobbra - fordulhat.

Ha együtt fogtok élni, nem tudod kikerülni, hogy te is határozz meg szabályokat.

Nem kell nagy dolgokra gondolni, elég pl. ki mit csinál, kinek mi a feladata, hogyan szólunk a másikhoz.

Ellenállás és tiltakozás a "saját gyerekeknél" is van, de a szülőknek közösen kell kijelölni a határokat.

Olyan szívszorító helyzet.

Elképzelni sem tudom - vagyis azt igen - hogy mekkora fájdalom lehet a gyerekeknek az anyukájuk halála.

Ők egy család voltak és hirtelen anyuka nincs többé. Maga ez a tudat rettenetes. Aztán jön egy nő, akit apa szeret. Anya helyett. (Az most tök mindegy, hogy nem ő akarta így).

Én őszintén szólva nagyon kevésnek tartom az egy év gyászt. Kicsit furcsállom is, hogy ilyen hamar ilyen komoly kapcsolata lett az özvegynek.

A gyerekek eleinte valószínűleg utálni fognak azért, mert te vagy ott, pedig anyának kéne ott lennie, - ez nem személyes.

Emberként persze megkedvelhetnek, és idővel még akár be is fogadhatnak.

De az, amiket leírtál, még ha te magad akarnád sem valósulhatna meg (például a nevelésük) jó darabig.

Én biztos, hogy nem tudnék egy ilyen szituációban részt venni.

Ne haragudj az őszinteségemért!

Csak jó lenne, ha nagyon óvatosan ugranál bele, és ha a szívedre hallgatnál. Vajon mindenki készen áll erre? A párod is?

Nem csak hirtelen fellángolás, menekülés?

Hiszen ők egy család voltak tizen éven át.

Lehet, hogy nem kellett volna ilyen lelombozóan írnom, és általában egy optimista ember vagyok, de erről a helyzetről csak ilyenek jutnak eszembe.

Azért kívánom, hogy a gyerekek mielőbb megtalálják a nyugalmukat, és ha mindenki akarja, te segíts nekik ebben.

Kitartás és sok-sok szeretet.

Tudom, hogy nem ez a kérdés, de apuka helyében én még nem erőltetném ezt a találkozót. :/

Összejártok, oké, de iszonyú nehéz lehet ez nekik, a legnehezebb életszakaszban ráadásul.

De ez hosszú távon kivitelezhetetlen.

Egy férfi a lányait jobban fogja, mint kellene.

Ha együtt éltek majd a Te látásmódodra is szükség lesz.

Édesszülők esetében is van súrlódás, a béke miatt ne légy kívülálló a saját életedben!

Igazad van, teljesen jogos amiket mondtál, felhoztál példaként.

Talán rosszul fogalmaztam, rosszul gondoltam a dolgokat.Viszont ha én is csak az apjuk által megszabott határokat tartatom be velük, akkor talán nem lenne olyan nagy gond. Nem én találnám ki mit szabad, hanem a párom. Így ha esetleg rájuk is kéne szólnom, tudnák, hogy nem én találtam ki.

De tényleg amennyire lehet, próbálnám kihúzni magam ezen dolgok alól. Nem a felelősség vagy lustaság miatt, hanem a békességért.

Köszönöm, kedves tőled!

Próbálom a legtöbbet kihozni a helyzetből. Tudom, hogy ez nem minden és a gyerek simán tiltakozhat, ellenállhat.

"Szívesen barátkoznék velük és megbeszélnék velük bármit amennyiben ők is benne lennének, de tiltani, megnveleni, fegyelmezni nem én szeretném őket."

Ez egy nagyon szép elv, de a hétköznapokban nem fog működni. Ez azt feltételezi, hogy vagy sosem maradsz velük 4 vagy 6 szemközt, csak a párod jelenlétében vagy velük (ha párod nincs otthon, te is lelépsz, mert nem mersz velük maradni, ami így gáz), vagy olyankor előkelő idegenként viselkedsz.

Tegyük fel most, hogy a párod nem engedi a fiának/lányának, hogy a barátnője/barátja ott aludjon. Te nem szólsz bele, te a barátjuk, kedves ismerősük akarsz lenni.

Mi történik, ha a párod elutazik, és a gyermek ezt a zabált lecarja? Hagyod neki? Akkor a cinkosa leszel és ha kiderül, konfliktus a pároddal. Ha beavatkozol, konfliktus a gyerekkel, és rögtön megkapod, ne szólj bele, nem vagy az anyám.... és még hány ilyen lesz.

Ha bevállalod, és egy háztartásban kívántok élni, akkor bizony vállalni kell, hogy nevelőszülőjük leszel, akinek kell, hogy legyen beleszólása a nevelésükbe, ha kisebb is, mint az édesapjuknak. Szerencsésebb, ha az elvárásaidat a pároddal beszéled meg és először ő közvetíti feléjük, de lehet olyan helyzet, amikor neked is ki kell állnod magadért, hogy mit engedhetnek meg veled szemben, mit nem, és ez nagyon nehéz egyensúlyozás, hatalmi harc lesz közted, a párod és a gyerekek között.

(Bocsi, ekezetek nelkul fogok irni, es lehet lesz benne eliras. )

Ha szerelmes vagy, es mar belementel ebbe a helyzetbe, akkor mindenkeppen probald meg, hiszen igy legalabb megadod magatoknak az eselyt, ezt kar lenne eldobni. :)

En csak arra gondoltam, mint laikus, hogy ebbe bizony nagyon sok munkat kell beletenni mindenki reszerol. Es talan itt a paraodnak lesz a legnehezebb mindenben megtalalni a kozeputat. Kozeputat kozted es koztuk egy esetleges vitaba, kozeputat abban, hogy mit enged meg nekik, es mit nem..stb. Es nyilvan, ez nem a Te felelosseged, de a te helyzeted is nagyban meghatarozza.

De sajnos igen, benne van az is, hogy toled fuggetlenul nem fog mukodni (nyilvan ez egy sima kapcsolatban is benne van, csal itt hatvanyozottabban).

De az itteni forum alapja egy talpraesett, ertelmes nonek tunsz, aki ugy latja a dolgokat ahogy kell.

Ha tenyleg szerelmes vagy, probaljatok meg, igazan nagy vesztenivalod nincs ebben a fazisban meg.

Szerintem egy próbát pedig megér. Nem kellene előre leírni ezt a kapcsolatot.

Majd alakul mit szólnak hozzád a gyerekeke, ez azért pár hónap után ki fog derülni.

De nem lesz egyszerű az biztos, inkább a nagy kamasz miatt.

Azt nem írtad mióta vagytok együtt?

Túl korán én sem mutatnám be az új párom a gyerekeknek, mivel még bármi lehet, ha csak 2-3 hónapja vagytok együtt. Nem terhelném még ezzel is pluszban a gyerekeket.

Szerintem add magad ezen az első találkozón. Légy nyitott, de hagy a gyerekeket kezdeményezni!

Az apa dolga lenne, hogy elmagyarázza nekik, megbeszélje velük a választását.

Bárkit is választana maga mellé nem minden gyermek fogadja el feltétel nélkül. Szóval nem neked szól, ha elutasítóak lennének.

Mindenképp az apának kell ezt a helyzetet elfogadtatni velük.

Én vagyok azóta az első nő neki és 34 éves vagyok. Saját gyerekem még nincs, nem is vagyok benne biztos, hogy szeretnék-e?

Még csak az egyik gyerekével találkoztam, vele is egyszer. A nagyobbikat még nem ismerem. Olyan soká nem tudjuk húzni nélkülük, mert a gyerekek vele élnek.

Én szeretném ha nem úgy éreznék, hogy az anyjuk helyét akarom megszerezni, vagy tőlük az apjukat elvenni. Ha úgy alakul, hogy összeköltözünk, akkor sem tartom az én reszortomnak a nevelésüket. Szívesen barátkoznék velük és megbeszélnék velük bármit amennyiben ők is benne lennének, de tiltani, megnveleni, fegyelmezni nem én szeretném őket. Ezt meghagynám a párnomnak ha a helyzet megkívánja. Talán így jobban megbékélnének.

Én meg úgy érzem, hogy most vagyok először tényleg igazán szerelmes. Attól félek, hogy ez se fog soká tartani az általad leírtak miatt. Főleg, hogy az én koromban egyre kevesebb a szingli és gyermektelen férfi. Ez nem is volt kritérium úgy isten igazából.

Ezt itt, szerintem neked senki sem fogja tudni megmondani, kevés is az információ és a Te egyéb körülményeidet sem ismerjük (hány éves vagy pl. szerintem itt fontos tényező ez is).

Mit jelent a friss kapcsolat? Te vagy az anyuka halála óta az első nő az életébe? Ha nagyon friss miért mutatott már be a gyerekeinek? Együtt akartok élni a közeljövőben? Szeretnél még gyereket?

Ezektől rengeteg függ. Az is biztos, hogy 1 év nagyon kevés idő, valahol jogosan (ez mindenki egyéni mérlegelése) érezhetik azt, hogy az apjuk nagyon gyorsan "túllépett" az anyukájukon. Azt sem tudhatjuk, hol tartanak a gyász feldolgozásában. Az biztos, hogy a covid miatt eddig otthon voltak, most kezdnek a régi rutinok majd fájóak lenni az anyukájuk nélkül.

És ezek a dolgok mind-mind rajtad fognak csattanni rosszabb esetben, holott Te nem tehetsz róla. És simán lehet, hogy itt a Te akarásod kevés lesz. Én a legnagyobb szerelem esetén sem mennék bele egy ilyen kapcsolatba, itt nagy eséllyel jössz ki Te vesztesül.. És a gyász a fájdalom "sunyi és alattomos". Lehet, hogy most minden szép és jó lesz, de fél év múlva jön elő belőlük a fájdalom (természetesen az is lehet, hogy soha). Erre még rájön egy lapáttal a kamaszkor...

De ha tényleg komolyan gondolod, szerintem keressetek fel egy szakembert akinek ez a szakterülete és tud neked/nektek tanácsot adni.

Amúgy pedig szívből kívánom, hogy Te, a párod és a gyermekei megtaláljátok együtt a boldogságot, hogy a segítségeddel átlendüljenek ezen az időszakon és Te is boldogságod leld bennük.

Nekem hasonló korú gyerekei vannak (egy 13 és egy 17 éves). A sajátjaim, de így is nagyon nehéz velük, ez a legdurvább kamaszkor.

Ahogy előttem írták, ezt nagyon gondold végig, kell-e ez neked.

28 évesen már nem kell ilyesmire készen állni. Csupán el kell fogadni a döntést.

Egyéni dolog kérdése, hogy kinek mennyi idő kell a gyász feldolgozásához. Nem szentírás az egy év. Van aki előbb elengedi van aki sose. Ezt nagyban befolyásolja, hogy milyen viszony volt köztük, amit nem tudhat más csak az édesanyád. Nem tudhatod hogy apád mint férj, mint szerető milyen volt.

Egyet érts meg.

15 évesen még gyerek, pedig felnőttnek hiszi magát.

Lesz véleménye, amit ha kemény dió, nem fog véka alá rejteni.

Fájdalma van, lehet fogod párszor hallani, hogy nem sokra tart... Ezt ennél szebben nem tudom leírni.

Ne vedd magadra.

Az pedig jó, hogy nem akarsz az anyjuk lenni, de valahol az leszel, ha hosszú távra terveztek.

Hogyan kéne viszonyulnom hozzájuk? Fontos tényező, hogy ők elvesztették az anyukájukat 1 éve és nem válás történt. Ebből eredően életvitel szerűen az párommal élnek. Én nem akarok anyjuk helyett az anyjuk lenni. Nem is akarom, hogy úgy érezzék. Baráti, békés viszonyt szeretnék velük kialakítani. A kapcsolatunk is eléggé friss.

A gyerekek 12 és 15 évesek. A kicsivel már találkoztam, a nagyobbikkal még nem. Ezen a héten fogunk. A párom szerint ő kicsit keményebb dió, nem olyan könnyű vele szót érteni. Nekem nincs gyerekem, a kamaszokhoz nem túlzottan értek.

Szerelmes vagyok, de ugyanakkor félek, hogy a gyerekekkel nem sikerül jó viszonyt kialakítanom és ez rányomhatja a pecsétet a kapcsolatunkra.