Hogyan tudnám rávenni 5 hónapos kisbabámat, hogy átaludja az éjszakákat? (beszélgetős fórum)

sziasztok

nekem a nagylányom éjjel nagyon sokszor kelt és üvöltött,ha a kezemben volt,aludt,ha letettem ordított..erre a védőnő válasza az volt,hogy azért sír,mert nem ott ébred,ahol elaludt,vagyis a kezemben vagy a párnámon....hagyjam üvölteni,aztán majd elfárad...inkább sétáltam vele,de nem bírtam hallgatni a keserves sírást...

majdnem 3 éves volt,mikor átaludta az első és onnantól az összes éjszakát...ezt úgy értem el,hogy kapott egy ágyat a kiságy helyett...onnantól aludt éjszaka..

a másik lányom most 7 hónapos lesz,nem alussza át az éjszakát,van,hogy 1x kel csak,van,hogy 11x...nem tudom mi szabályozza..:)

a védőnő szerint ő működik jól,mert neki ebben az életkorban még nem is szabadna átaludnia az éjszakát,de ha mégis azt tenné,az később megfordulna,és nagyobb korában nem aludna...így van ez rendjén...

ő is még cicizik,de már csak reggel és este,éjjelre tápszert kap,napközben főzeléket,gyümölcsöt,húst...

kitartást...olyan gyorsan felnőnek,és akkor majd már nem kell velük éjszakázni,akkor még majd vissza sírjuk azt az állapotot..:)

Nálunk este elalszik szépen,sőt éjfélig alszik is általában(nem mindig),de az evés után már nem tud úgy aludni.és ma is 5kor kelt...

Köszi a cikket,és drukkolok nektek is!:o)

Nálam ugyanez..amióta hazahoztam a kh-ból fiam, állandóan 2óra kellett éjjel hogy visszaaltassam...már 3hós elmúlt és szerencsére ez leredukálódott fél órára,de előfordul néha,hogy 1óra mégis -főleg ha kakil ritkán éjjel...volt mikor sírtam,olyan fáradt voltam, de reménykedek hogy nemsokára átalusszuk az éjszakát :)

Az esti elalvásunkhoz így is 2óra kell átlagban fürcsi után..

Ezt a cikket találtam:

Hogyan szokjunk le az éjszakai szopiról?

Előre kikötöm, hogy nem vagyok nyámnyila anyuka, aki folyton a gyereke fenekében lóg, hogy az maximális önállótlanságban nőjön fel. Előre kikötöm továbbá azt is, hogy első csemetémnél az alváshoz vezető út minden formáját kipróbáltuk, és állítom, hogy kitartóak voltunk, nem ragadtunk le. Elolvastam a világ összes szakirodalmát, próbáltam mű-tapasztalatokra szert tenni, de semmi sem segített. Mígnem rá kellett jönnöm (jó esetben azonnal, rossz esetben lelkiismeret-furdalással, néhány órával, nappal, héttel később), hogy amit írnak, abban csak némileg van igazság, de a végcélhoz vezető utat sajnos nekem kell kitaposni, mert koránt sem annyira egyszerű minden, mint ahogy az ott áll.

Végcél lett volna, hogy a csemete éjszaka aludjon. Ne szopizzon, ne sírjon, ne keljen föl, hagyjon aludni, és ő is pihenje ki magát. Azt mondják, hogy ezek szorosan összefüggő kívánságok. A gyerkőc, ha megtanul önállóan elaludni, akkor nem kér szopit az elalváshoz, így ha éjjel fölkel, nem kellek hozzá, hogy nyugodtan vissza tudjon aludni, így gyorsabban visszaszundít, alaposabban kipiheni magát reggelre, és én is sokkal pihentebb, nyugodtabb, türelmesebb leszek.

Az egész dolog már rögtön az elején bukik: Meg kell tanulni nem cicin elaludni! Ugye mindannyian tudjuk, hogy a cicin elalvást kívülről szabályozni nem nagyon lehet. Táplálkozik, az anya közelségétől megnyugszik, termelődnek azok a fránya hormonok, amik még alaposan meg is nyugtatják a babát és a mamát is egyszerre, ergo: tuti, hogy bealszik a baba. Jó esetben csak a baba, de leginkább ugye mindketten. Eleinte az ülve szopi közben, aztán biztonságosabban a félig felülve szopi közben, míg végül a fekve szopi közben már az ember kontrolálni sem tudja a dolgokat néha a fáradtságtól. Álmunkból felriadva csak annyit veszünk észre, hogy etetés folyik, s már nem emlékszünk, hogy ezt most kezdtük, vagy már a végéhez közeledik, vagy csak egyszerűen alaposan bealudtunk és a csöppecske már a következő etetésként szolgálja ki saját magát. :)

Ergo az éjszakai evés-alvás tényleg összefügg, de hogyan vegyük rá a picúrt, hogy éjszaka ne legyen éhes? Vagy tényleg éhes és nem csak mi hisszük azt? Honnan lehet ezt tudni?

Időbe telt, mire ráeszméltem a dologra, hogy igaziból egyáltalán nem éhes, és iszonyú fáradt, csak én balga mama hozzászoktattam ehhez a folyamathoz, pedig jóbarátnőm százszor elmondta: Ne szoktasd hozzá olyanhoz, amiről később majd le szeretnéd szoktatni!!! És milyen igaza van/volt. Úgyhogy nagylevegő, fogakat összeszorítani, kávét bekészíteni, mert most le kell szoktatnunk egyetlen csemeténket az éjszakai cicin elalvásról.

Őszintén nekem a legnehezebb volt azt a határt megtalálni, hogy mikortól nincs szüksége az éjszakai szopira. Mert ugye csecsemőként még igényli a szinte folyamatos etetést, amivel nincs is baj, mert erre felkészültünk lelkileg-testileg, de ahogy cseperedik, és már szilárd ételt vacsorázik, és aztán még tejcsit is kap, ne mondja senki, hogy még éjjel is etetni kell! Úgyhogy elérkezett az idő, hogy minden erőnket, türelmünket és nyugalmunkat latba vessük, és nekilássunk a feladatnak.

Sokféle módszert olvastam, és kipróbáltam. A leghíresebbektől, a sosem hallottig, míg végül kialakítottam a saját módszeremet, amellyel rövid úton, kiegyensúlyozottan szoktunk rá az éjszaka átalvására. Töredelmesen bevallom, hogy szegény-drága első szülöttem nem azonnal így nevelődött, és sajnos vele sokszor vakvágányra futottunk. Miért nincs az embernek egy "robot-elő-gyereke", akin kipróbálhat mindent, és a sajátjait már a legjobbak szerint nevelhetni?

Szokjunk rá az éjszaka átalvására!

Tudjuk, hogy az éjszakai alvásfázisok periodikusan követik egymást, s van köztük olyan, mint mély alvással tölt a baba, és van köztük felületes alvással töltött idők. Általában ekkor ébrednek meg a babák, ekkor kell visszaaludniuk. S mivel egy éjszaka 4-8 ilyen periódus is lelet, így az átállás időszakában pontosan ugyanennyiszer kell megébrednünk, és visszaaltatnunk, de szigorúan nem cicin! Lehet simogatni, cirógatni, vízzel kínálni (talán tényleg szomjas), lehet hozzá nagyon halkan beszélni, nyugtatgatni. A lényeg, hogy megtanulja, hogy biztonságban van, é aludjon vissza.

Nem ígérem, hogy könnyű feladat. Nem ígérem, hogy nem leszel hulla fáradt 3-4 napig, de azt ígérem, hogy napról napra könnyebb lesz. Első este lesz a legnehezebb. Akkor minden alkalommal követelőzni fog. Persze nagyon fáradt is lesz, így majd hamar visszaalszik, csak fő a nyugalom. Második este jelentősen kevesebbet fog majd ébredni, és a 4-5 estén már átalussza az éjszakát, nem csak Ő, de Te is. Először furcsa lesz, hogy már nem kellesz neki éjjel, de ennek ez a rendje.

Mielőtt azonban hozzálátnál, jó előre beszéld meg ezt a merényletet a kicsivel. Nem hülye, érteni fogja. Szomorú lesz, de tudni fogja, hogy ez neked is és neki is a legjobb. Az utolsó éjszakai szopinál juttasd eszébe, hogy ez az utolsó, holnaptól már nincs ilyen. Tudni fogja, hogy miről beszélsz! Az éjszakai ébredések alkalmával aztán nyugodtan az orra alá dörgölheted, hogy: "Emlékszel? Megbeszéltük!"

Más módszerekről röviden

Lehet ezt sokkal gyorsabban, a gyereket órához igazítva sírni hagyni, hogy megtanulja, hogy mi a "rendszer", de nekem mégis az a véleményem, hogy ha anya zokogni hagyja a csemetét, az akkor megtanulja, hogy anya nem jön oda, mikor sír, anyára nem lehet számítani. És mi van akkor, ha tényleg baja van pont akkor? Az én szívem ettől érzékenyebb. Nem állítom, hogy nem próbáltam ki, mint kezdő elsőszülő anya ezt a módszert is, de örökre megtanultam, hogy a gyereknevelés nem lóverseny. Hagyni kell a gyereknek időt, hogy megszokja, mi a "rendszer". És hiába kecsegtetnek gyors, hatékony, és mindenféle pozitív jelzővel ellátott lehetőségekről, én többet nem kísérletezek. Inkább rászánok egy héttel többet, inkább nem alszom még egy hónapig, csak a gyerek ne törjön meg, vagy inkább nem törjön be, mint egy állat. Ő az én csöppnyi magzatom, akinek szeretetben kell megélnie az elválasztódás minden apró lépését, és én leszek az, aki mellette leszek, és biztosítom feltétlen szeretetemről, hogy Ő biztonságban érezze magát éjjel és nappal is.

[link]

Olvasd el, ha van pár perced! Segíteni nem tudom fog-e, de a lelkedet biztosan megnyugtatja kicsit. :)

Akkor várok türelmesen... :o)

Kisfiam is 3hónapos korától szépen alszik saját ágyban egyedül.Őt 3-4 alkalommal megteáztattam éjjel és többet nem kért belőle...azóta szépen alszik.Nóri babánál ez nem jött be.

Köszi mindenkinek!

Nem akarlak elkeseríteni, de 2 gyerek anyukájaként az a tapasztalatom, hogy 2 dolgot nem lehet a gyerek akarata ellenére véghez vinni: elaltatni és megetetni.

A lányom nagyon rossz alvó volt. Kérdeztem a dokit, a védőnőt, fűt-fát- bogarat. Vettem egy rakás alvással foglalkozó könyvet, sőt beszéltem többször telefonon az alvásambulanciával.

Minden módszert kipróbáltam. Hiába.

Állítólag egy biztos módszer van: sírni hagyni, és egy hétig ordít, aztán megtanulja, hogy hiába sír, senki nem jön, senki nem segít, és egy idő után nem sír már.

Na ez az egy volt, amit nem bírt megtenni az anyai szívem.

Ezt túl kell élni. :) Tudom ilyen nehéz, mert próbáltam. De egyszer vége lesz. Hidd el! :)

Egy biztos, nem marad így. Egyszer minden gyerek átalussza az éjszakát. :)

Az én lányom 2 évesen tette ezt. A kisfiam 3 hónaposan. Bár most jön a foga és sokat sír éjszaka, mert fáj neki. :(

És még valami: Én még egy 18 évesről se hallottam, hogy sírt éjszaka az anyukája után. :D

Próbáld úgy felfogni, hogy most még rád van szüksége éjjel is. Aztán eljön az idő, mikor már a szerelmére vágyik. ;) Élvezd ki ezt a pár évet! :)

a lányom pedig 6 éves és éjjeli pisis,ő is vándorol az ájszaka közepén...

de sztem egyénfüggő.van barátnőm akinek a kicsije már mikor a kórházból hazahozta onnantól átaludta és azóta sem kel fel,pedig már 7 hós.-ők mázlisták:-)

Ilyen éjszakai bulik nálunk is vannak. Van, hogy egy-két órát tornázik, dumál a kiságyba. Vagy kiabál nekünk, hogy figyeljünk rá. Olyankor lerámolja a pelenkázószivacsot és elégedetten nevet, hogy milyen jó munkát végzett.

Elmúlik ez is, csak most nagyon nehéz.

Eljön majd az az idő, amikor már amiatt rágod a kefét, hogy nem bírod a gyereket még tízkor sem felébreszteni. Tapasztalat, a legnagyobb átaludná az egész hétvégét, ha hagynám.

Az én legkissebbem két hetes korától végigaludta az éjszakát. Ne kérdezd hogyan, mert nem tudom. Ő ilyen volt. Viszont hat hónapos korától nem volt még olyan éjszaka, amit végigaludt volna. Lassan másfél éves lesz. Jó esetben csak kétszer-háromszor kel fel, de előfordul, hogy számolni sem lehet annyiszor. Gondolom a fogzás, és az álmok miatt, mert gyakran csak felsír, de keservesen.

Azt szoktam mondani, ami kedvezményt adott az elején, azt most duplán visszaveszi.

Szívből kívánom, hogy ez nálatok pont fordítva történjen és minél hamarabb eljöjjön az az éjszaka, amikor nem ébred fel.

Erre sajnos nincs recept, ezt tényleg teljesen gyerekfüggő. Egy-két év és már nem is fogsz emlékezni, hogy mennyit éjszakáztál.