Hogyan segítsük valakinek feldolgozni a tudatalattijában rejlő traumát? (beszélgetés)

Nehéz eldönteni, mi segíthet, vagy segíthet-e egyáltalán bármi adott helyzetben. Úgy tűnik a hölgy feladta és a végstádiumú kiszolgáltatottság helyzetét "élvezi".

Valóban fel kellene dolgoznia a traumákat, amik történtek vele, de per pillanat ehhez nincs elegendő ereje és nem is akarja, mert könnyebbnek tűnik szenvedni, elhagyni magát.

A traumáival szembesíteni így nem lehet és nincs is értelme. Megoldást én abban látok csak, ha a saját jelenlegi helyzetével, hozzáállásával, viselkedésével szembesítené valaki. Azzal, hogy ő maga mit művel magával, hogyan elhagyja magát és feladja.

Magyarán mondva, azt volna jó elérni, hogy feltámadjon benne valami büszkeség-féle, amiből erőt meríthet, hogy tán mégse kellene ezt csinálnia magával, hanem igenis vegye fel a kesztyűt az élettel.

Én is voltam némileg hasonló helyzetben életemben 2 alkalommal is, és senki sehogy nem tudott szeretettel-jóakarattal segíteni, csak néhány "Csernus jellegű" reakció volt az, ami végül felpiszkálta az önérzetemet és visszahozott az életbe...

Istenem:(

az anyukám hurcol depressziót nagyon régóta,szerencsére neki nincsenek csak apró testi bajai.Őt vagy 2 éve elektrosokkolták,mert semmi gyógyszer nem javított már az állapotán,azóta jobban van,képes minőségi életet élni,motivált,jókedvű,és jó szellemi állapotban van.Mondjuk ehhez először pszichiátriára utalták.

Jaajj:(

most más szempontból kérdezem:látta már a kórházi pszichológus?mert talán írna vmi antidepresszánst...vagyis küldene hozzá pszichiátert,és az írhatna.

Ha a párja elhagyná akkor biztos zokogna éjjel nappal, de azzal megint csak azt érnénk el hogy ha ezt megjátszatnánk vele, hogy még jobban kikészülne.

Neki ő jelenti a mindent, ezt tudom, a barátja, csak ugye tőle is távolodik lassacskán,mert szégyelli magát, amilyen állapotba került.

Minden nap sír...

Persze csak könnyezik amikor eszébe jut a volt férje meg az ilyen dolgok.

Nem tudom mivel lehetne ezt elérni.

Az tényleg nagyon kevés.

Azt mondja nektek,h ti tartjátok benne a lelket,azért kell mindennap menni?vagy csak te érzed így,h belehalna?

Ezzel csak azt érnénk el hogy belehalna szó szerint, annyira összetörne mégjobban.

Kb 178 centi és vagy 45 kiló :(

eddig meg vagy 60 biztosan volt.

Mi lenne,ha csak heti 3szor mennétek?Több ideje lenne belegondolni a helyzetébe.És ha az orvosnak adott pénzt is elfelejtenétek,akkor lehet,h kicsit rosszabb sora lenne a kórházban,és már nem akarna maradni...

Bocs,ha ez furán hangzik,de néha ilyen kíméletlen módszerekkel lehet célt érni.

Így legyengülve már nagyon vékony? vagy csak magához képest látjátok legyengültnek?

Nagyon nagy teher, sok pénz, orvost pénzelni, minden nap menni hozzá, idegeskedünk miatta.

De sokszor nem akar már emberek közt lenni.Nem eszik.Nagyon félünk, hogy meghal.Totál le van gyengülve.

Na megint lemaradtam, elkezdtem írni, de felálltam a gép mellől és úgy folytattam.

Akkor szerintem csak az orvosok tudnának rajta segíteni,HA tényleg kizártak minden szervi bajt, akkor meg kellene említeni neki, hogy átteszik mentális osztályra, mert ők már nem tudnak segíteni rajta, hátha összekapná magát. Egyébként meg egy jó lélekbúvár csodákra képes.

A betegségek amikről írtál, azok lelki szinten a nőiséggel, annak meg nem élésével vannak összefüggésben, esetleg az édesanyával való kapcsolatra utalhatnak még. A mell problémái összefüggnek azzal ha valaki olyannal alakul ki kisebb vagy nagyobb konfliktus, akit korábban a "keblén dédelgetett" vagy elveszített egy ilyen illetőt. Minden esetre a nőiségének problémáit jelzik a betegségei. Nem meglepő tehát hogy így viszonyul a mostani párjához is.

Nagyon sok türelem kell egy ilyen emberhez. Én hiszek benne, hogy a szeretet szinte mindent képes meggyógyítani.

JJa..így már kicsit más a helyzet.

Mi lenne,ha hagynátok,hogy úgy legyen beteg,és úgy gyógyuljon/vagy ne gyógyuljon,ahogy ő akar?

Nagy terhet rak a vállatokra?

Én is arra gondoltam, hogy valahogy rá kellene venni, hogy rájöjjön önmagán tud segíteni.

Én például egyszer ide írtam ki egy témát és elolvastattam,azzal akiről kiírtam. Ő átgondolta az addigi véleményét és gyorsan változtatott.

Esetleg vegyetek neki olyan témájú könyvet, amiben ezek a "segíts magadon (a lelkeden)" gyógyulások le vannak írva. Pl. Mary Usha: A gyógyulás rejtett forrásai, vagy fent van a neten az Élő mátrix című dokumentum film. Vagy Müller Péter szeret könyve. Az is lehet akkora gyűlölet van az iránt aki megbántotta, hogy az rombolja az egészségét. Lehet azt szeretné tudat alatt elérni, hogy vele foglalkozzanak. Na nem is boncolgatom tovább, mert a leheteknek se vége, se hossza.

Akkor egyértelmű a válasz:

Amíg ő nem akarja, addig ti sem tudtok neki segíteni..mert azt csak azon lehet, aki hagyja.

Mondtam hogy a kórházban van több mint fél éve.

Nincsen sajnos laptop.

Nem olvas, hiába visszük be az újságokat, mindent nem érdekli, ez sem érdekelné, csak fekszik és beletemetkezik a fájdalomba.

A párja hiába tervez vele, ő mondja hogy így meg úgy lesz...majd ha meggyógyul ez csak átmeneti állapot mindig ezt szajkózza...

Esetleg, ha olyan írásokat nyomtatnál ki, valamelyik "normálisabb" oldalról, amin le van írva, hogy a lélek hogyan betegíti meg a testet..stb, és azokat olvasgatná. Nektek akkor sem fogja soha bevallani, hogy elhiszi, hogy attól van, de talán magában elgondolkodik rajta. Ezek után, ha nem akar róla beszélni, akkor talán kiírja..amolyan "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek"..akár ide a hoxára..vagy hasonló oldalra, ahol arc és név nélkül tudja kiönteni a szívét..márha netezik.

Meg kineziológus a másik ötletem, de azt már írták többen is.