Hogyan lehet segíteni, hogy egy telt nő szebbnek lássa magát? (beszélgetés)

Még egyszer köszönöm a tanácsokat. Beszélgettem vele róla, hogy nekem tényleg tetszik, de valahogy neki magának kell elhinnie, hogy nincs ezzel gond.

Nyilván ez nem fog menni megbeszélésre... de talán picit számított. Az elmúlt két napban látványosan jóízűen eszik:-)

Na ez az, hogy engem is úgy csesztettek miatta, mintha valami létra lennék. A család bizonyos(=alacsony) férfitagjai pedig kifejezetten szörnyülködtek ha fél évente megláttak, meg jelezték 18 éves korom körül hogy ugye már nem növök tovább?! Nem, majd timsót nyalok, hogy úgy maradjak.

A szüleim ebben normálisak voltak, próbálták ezeket a sérelmeket ellensúlyozni, de mivel amúgy sem volt önbizalmam, belém égett.

Barátnőm is így járt, ezért ha fiad magasságú férfit látunk, csillog a szemünk. :)) 😳😳😳

Engem sok mindenben zavart a magasságom. Lehet hogy a pedagógusok voltak alkalmatlanok, de iskolában volt olyan, hogy az osztályból az összes egyforma magasságú lány táncolt, és meg zongoráztam vagy szavaltam.

Aztán lányokkal nem szivesen menteem sehova fiatalkoromban " lerontottuk egymást" csak anyukámmal vagy a későbbi első férjemmel, akivel egy osztályba jártam, velük normálisan néztünk ki.

Most viszont b kárpótol a 206 cm fiam.

l75 cm vagyok, ha nem is 160, de kb 168-17o cm szerettem volna lenni. Persze udvarlót férjeket találtam, de minden közösségben ovitől kezdve én voltam a legmagasabb nő. És munkámból adódóan nagyon sokszor kellett másokkal megjelennem, a mai napig és egy kicsit zavart hogy nagyon kevés ffi volt legalább velem egyforma magassságú a nőkról nem is beszélve. Nem tudom, ki találta el, hogy a mai fiatal fiúk is 180 cm körül vannak, a fiam kortársait elnézve nem tudom honnan vették.Megszoktam, de azért elég gáz, ha ismeretlen helyre bemegyek, úgy néz rám a sok átlagos termetű mint valami óriásra.

Persze a családtagjaim rendben vannak, ott nem lógtam ki a sorból, a szüleim 180-19o cm körüliek voltaak, a fiam 2 m feletti.

Az alap tézis az volt, hogyan segíthetne a kérdező a kedvesének, hogy fogadja el a túlsúlyát.

(Megfejtés: sehogy. Inkább támogassa őt a fogyásban.)

Az öltözködés is sokat segíthet. Itt van egy 14-perces videó magyarázatnak. Képeket majdnem mindenki tud nézni.

[link]

Elég, ha esztétikai problémát okoz neki, 23 évesen ez is fontos.

Ha fordítva lenne, és a barátja akarná, hogy fogyjon le azt mondanám, hagyja békén, majd ő eldönti mit akar. De itt a lány akar lefogyni, zavarják a felszedett kilók.

Szerintem egyszerűen zavarja, hogy megbízott az utóbbi 5 évben.

Szerencse, hogy ez zavarja, ezen lehet változtatni, ennyi idősen még nem is nehéz.

Oké, hogy amin nem tudunk változtatni fogadjuk el, de ami zavar és tudunk változtatni tegyük meg. A siker az önbizalomnak is jót tesz.

Hogyne lenne mindenki boldogtalan, önbizalomhiányos, már csipanyílás után mást se hall, minthogy külcsín a minden. Komolyan, hápogtam, mikor kolléganőm mesélte, hogy a 9 éves kislánya "fogyókúrázik".

Amerikai ismerősünk gyanútlanul sétált a belvárosban, mikor rászólt egy nő, "Hogy néz ki maga, nem tud rendesen felöltözni?" Érthetetlen, mennyire nem fogják fel az emberek, hogy mennyi kárt okoznak azzal, hogy állandóan másokkal foglalkoznak, kritikát fogalmaznak, ócsárolnak. Biztos vagyok benne, hogy a FI által említett hölgynél jóval testesebbek vannak, még ismeretségi körben is, de őt efféle megjegyzésekkel egy életre sikerült tönkretenni.

Dehogy húzunk.

Egyébként a jóból a kicsi is elég. Angyali anyósom, amikor először meglátott engem, felnézett rám, mert ő még alacsonyabb volt, és közölte: Szia Csöpi. Neki, és csak neki, Csöpi voltam, míg csak élt.

De mindkét fia 180 cm körül volt.

Pedig fennakadni látszol a problémán, mert más témához nem szóltál még hozzá, mintha nem is létezne.

Jelzem, fórumindítót egyáltalán nem! zavarja a párja teltsége, sőt tetszik neki. Miért kellene lefogyasztania? Amíg így jó, addig jó nekik. Legtöbbször fejben van hiba, ami nem múlik el akkor sem, ha megoldódik az a bizonyos probléma. Példa rá a plasztikázók végtelen tábora: folyamatosan van mit javítani, mert nem tudnak elégedettek lenni semmivel.

27 BMI nem olyan tragikus. Én voltam a magasságomhoz képest nagyon vékony, akkor állandóan szédelegtem, nehezen másztam fel a lépcsőkön, egy kis plusszal mindneki dicsér és jobban is érzem magam. Í

Becsületükre legyen mondva, családom ffi tagjai ebből soha nem csináltak problémát.