Hogyan határoztad el magad, hogy most aztán komolyan lefogysz? Mi volt az, ami aztán tényleg löketet adott, s bevált? (beszélgetés)

Le a kalappal!

Ügyes voltál, hogy nyüglődés nélkül tudtál az életmódodon változtatni.

Szerintem alapjáraton sokunkban az a gond (bennem is), hogy görcsölünk azon, hogy jaj, most fogyiznunk kell, állandóan agyalunk ezen, mikor csak totál normálisan kellene egészségesebb kajákat enni(mint te csináltad), s nem gondolni a diétára..

Én arra emlékszem, hogy 2000-ben, január közepén 96 kilósan (172 cm), elég jól elvoltam magammal.

Aztán egyszer a férjem éppen sütötte a palacsintát, hozott be nekem is az irodába, én pedig köszöntem, és nem kértem. Majd hoztam be a konyhából egy darab sovány sajtot és egy vékony szelet barna kenyeret.

Így kezdődött. Másnap elmentem továbbképzésre, előtte mindig televásároltam magam édességgel, hogy legyen ott mit nasizni. Akkor viszont vettem két karika aszalt ananászt.

Így indult, májusra 64 kg voltam. Arányosan ment le, a bőrömmel sem lett semmi gond. Azóta is tartom.

Szóval, nálam nem volt semmi "rákészülés", csak úgy jött.

(Még annyit, hogy semmit nem mozogtam, mert nekem januártól májusig a munkám miatt semmi időm nincs, reggeltől estig az íróasztalnál ültem, mozgás nélkül ment le.)

Az, hogy ezt érzed, és leírod, már az egy lépés. Nagyon közel vagy már ahhoz a "kattanáshoz"!!!!

Én nagyon drukkolok Neked!

Ha ez lelkesít: ha már eljutsz valameddig, akkor sokkal többre fogod értékelni az elért eredményt, minthogy feladd a dolgot. Én most túlvagyok a második terhességem felén, de még mindig nem tartok ott súlyban, ahol az elsőt elkezdtem.

Valójában azért, mert olyan nagy munka volt lefogyni a szülés után, hogy jobban megbecsülöm, "vigyázok rá", hogy a második szülésem után ne ugyanonnan induljak.

A lényeg: be fogsz kattanni, és onnan nincs megállás...!!!!! Hajrá!!!:):):):)

Muszáj, hogy 2011 az én évem legyen, fogyás terén...

Mert ez a hájasság már az egészségem rovására megy.

A szívem nem bírja annyira.

Van, hogy esténként már "érzem". Nemtom leírni pontosan mit érzek a szívemnél, tán mintha szorítana.

S volt, hogy a karom is zsibbadt.

Reggelre meg semmi.

Főleg akkor, mikor korán kelek, egész nap teszek-veszek, na meg innen eszek, onnan eszek, s a szívem ezt a nagy tömeget gondolom már nem bírja "hajtani".

Érthető is.

Ha egyszer megszabadulok a kilóimtól, érdekes lesz mondjuk lisztben, vagy cukorban cirka 30kg-ot (vagy többet ;D) felemelni, és arra gondolni, hogy én ennyit cipeltem magamon nonstop korábban....

Valahogy a cigiről nem is volt nehéz leszoknom. Így visszagondolva. Hiszen az nem tartozik a napi szükséglethez.

Férjem is leszokott.

Így már cigi sincs a lakásban 2 és fél éve. Nem is gondolok rá.

De a kaja, na, az más...

Marha jó kaják vannak.

De ha rájuk nézek, már attól hízok (enyhe túlzással..;DD).

Lehet, ha majd megint dolgozni megyek jobb lesz, mert nem itt sürgök, pörgök a konyha környékén.

Merthát ebben a másfél szobás lakásban ha 2-t lépek, már a konyhában vagyok. Kikerülni sem tudom.

Aki soha nem volt túlsúlyos az el sem képzelné, hogy milyen ez. Mármint hogy milyen ez a kvázi kajafüggőség. Sőt, én sem hittem volna, hogy ez velem megtörténhet. De megtörtént!

Ha beledöglök is, lefogyok (ó, ezt is már mondtam párszor....)! De komolyan!

Mert vannak, akik azt mondják, nekik jó kövéren is. Úgy is boldogok.

Hát én nem. Persze, vannak boldog pillanatok, de zavar a kövérségem...És nem vagyok boldog a több, mint 90 kg-al.

Én soha nem mondtam, hogy nekem így is jó, mert hazudnék.

Ha vki vmit mond erre (rokonok, ismerősök, férjem), annak is megmondom: igen, tudom, hájpacni lettem, ez van, hülye vagyok/voltam, de megvan bennem az, hogy nekem ez nem jó, csak még nem jöttem rá úgy igazán, hogy miért nem bírok változtatni?!?

Ha állandó 50-60kg között mozognék, akkor én is azt tanácsolnám: Ne zabálj! Hogy lehet vki ilyen hájas?

De csak azt tudom mondani, hogy én is csodálkozom magamon!

De vmikor eljön az én időm, s leszek még csini.

hastánc?

még nem próbáltam.:DD

De ki tudja?

Lehet, hogy én is kedvet kapok..♥

Köszi♥ Kedves tőled.

Dohányzásról nekem is sikerült 5 éve leszoknom.

De hogy ezektől a kilóktól miért nem bírok megszabadulni?!?

Nagyon el tudnak csábítani a kaják.:PPPPP

De most erős leszek...

Az jár az agyamban, hogy elég 1 hari, vagy 1 szelet mondjuk sütiből, s nem kell fél tepsivel ennem...;DD

Vagy elég 1 szelet kenőmájas kenyér, nem kell rögtön 3!!!

Most valahogy erre gondolok...

Sajna valahogy az utóbbi években a kaja (nemtom hogyan) átvette az uralmat felettem.

Lehet, hogy hülyén hangzik, de tényleg így érzem.

Előtte nemigen főztem.

Aztán férjhez mentem, napi dolgaim közé kezdett tartozni a főzés, meg is szerettem (sütést is), s ez magával hozta a zabálást...

Őrület!

Emlékszem:

volt, mikor lefogytam 16kg-ot, s 62kg lettem (akkor még csak annyit kellett fogynom). Akkor mondtam magamban: soha nem megyek 70kg fölé!

Határozottan bennem volt!

Na, most tessék...

A tripláját visszahíztam!

A vicc: nem is törődtem a hízásommal, míg 90 kg körül nem lettem...

Na, nem savanyodok be...

Inkább pozitívan előre!!!!

Szia Milup!

Nekem egyszerű az okom: született egy babánk kb 2 éve, és maradt rajtam kb 15 kiló. Így nem mertem belefogni a másodikba, de nagyon szeretnénk sok babát, nagy családot. Nekem ez volt a legnagyobb motivációm. Sikerült 10 kilót leadnom, és akkor estem teherbe. Most 5 hónapos terhes vagyok és jobban odafigyelek a hízásra, mint az elsőnél.

Szóval engem a lejobban a gyerekeim motiválnak. CSAK a terhességemnek sierkült a dohányzásról is leszoktatnia.

Sok sikert! Nagyon szurkolok!

Mármint a fogyiba?;D

Hát, próbálkozom.

Visszafogom magam evés terén...

3 lángos helyett 1...;DD

Nagyon csini vagy ..:DDDD

De kívánom, hogy érd el te is azt a súlyt, amit szívedből szeretnél!!!♥

Hello morca!

Na, ez az!

Nekem is fel kell vennem a tempót a fiammal!

Meg jó lenne sokáig élnem, meg jó lenne csinosnak lennem, úgy, hogy jól érezzem magam a bőrömben (hazudik, aki azt mondja, hogy marha jól érzi magát sok-sok plussz kilóval...csak beképzeli, mert nem meri felvállalni önmagát, hogy igenis rohadt kövér vagyok, ez nem jó, le kell fogynom!).

Szóval végülis meg is van a löket a fogyimhoz...