Hogyan bünteted a gyermekedet? Mit csinálsz, ha hisztizik? (beszélgetés)

Van a családban egy kislány. 3 éves. Szépen lett nevelve, de mostanában naponta többször rajta van a hisztéria. A szülei szép szóval próbálkoznak nála. Megpróbálják elterelni a figyelmét, vagy nyugodt hangnemben leállítani. Nem mindig használ. Mostanában az utcán, boltban, sok helyen rendez jelenetet. A pszichológus azt mondja, hogy spriccelni kell az arcába vizet, akkor majd lenyugszik, és egyéb más módszereket is ajánl. Nem nagyon jönnek be. A család idősebb tagjai a jól bevált elfenekelést preferálnák, ha nem ütközne a szülők elveivel.

Nekem nincs gyerekem, csak szemlélője vagyok az eseményeknek. Bele szoktam gondolni, ha az enyém lenne ilyen, mit tennék. Nem árt időben körvonalaznia egy embernek, hogy milyen nevelési elvek menték kíván mozgolódni majd, ha úgy alakul. Szép, jó és humánus ez a magyarázzuk el, miért nem szabad hisztizni aponta százszor a legcikibb helyeken, csak azt veszem észre, hogy nem nagyon használ. Ha használna, akkor nem jönne rá a gyerekre napjában ennyiszer, sőt! Akkor hol van a kutya elásva? Hagyni kell tombolni? S nem marad más, mint a szégyenkezés, a rosszalló pillantások? Egyáltalán hogy jut el egy türelemmel, szeretettel nevelt gyerek arra a szintre, hogy csak nyávogni képes, bömbölni, cirkuszolni, holott ilyet otthon nem látott, nem tapasztalt?

szia szerintem olyankor hagyd egy kicsit hisztizni,lenyugodni,ha nem tudod valamivel elvonni a figyelmét.van hogy hatástalan a beszéd,és a magyarázkodás.majd ha lenyugodott,beszélgess vele.nem mondom,hogy beválik,de próbáld ki:)

a járást ne eröltesd,majd egyedül elindul.

ha pedig pár hét,vagy hónap után nem indul el egyedül,akkor nézesd meg egy dokival,vagy ortopédussal,de tuti nincs baj.az egyik barátnőmnek hamarabb beszélt a kislány,mint járt,másfél évesen indult el egyedül,azt hitték beteg,de nem.igen ő is kb 18 hós lehetett:)

ne aggódj miatta,lehet hogy csak fél.majd ha ő is úgy gondolja elindul!:)

sziasztok!elkezdtem elejétől olvasni,de babinnál megakadtam,nem jutottam tovább,az egy beteg bunkó.én ha a kisfiam rossz,hisztis,akkor max a sarokba állítom,minden kiabálás nélkül,csak elmagyarázom hogy miért,aztán ennyi.de ez már a végső eset,mikor már semmi nem használ,akkor csak az.van mikor tudja,hogy rossz,és egyedül,áll oda,aztán várja,hogy elhívjam onnan,persze olyankor rögtön megyek is hozzá:)! igaz néha nehéz megállni,hogy kitörjek magamból,és leordítsam,de azzal,pont úgy mint a veréssel,csak saját magam idegességét vezetném le a kicsin,aki egyébként lehet hogy csak álmos,vagy éppen valamit szeretne amit nem kaphat meg,és nem érti meg vagy nem akarja megérteni hogy miért nem szabad!vagy csak egy sétára van szüksége.nekem az utcán az jött be,hogy akkor mehet egyedül,ha nem szalad előre,és ha szólok megáll,és ez így is történik.egyszer ráütöttem a kezére,mert verekedett,de csak még mérgesebb lett,és még jobban csinálta,aztán meg nekem volt bűntudatom,hogy bántottam,ahelyett,hogy átgondoltam volna miért csinálta,vagy elmagyaráztam volna,miért nem szabad.

nem ítélem el azokat a szülőket,akik párszor odacsapnak,ha már nem bírják,de nem vagyok veréspárti.egyébként saját magamról is tudom,hogy azok a gyerekek,akiket vertek gyermekkorukban,egy szemet nem lesznek jobb,vagy szófogadóbb gyerekek,felnőttek,mint mások,ugyanúgy megcsinálják a galibát,csak eltitkolják,és hazudozni fognak,mert félnek a veréstől és az agressziótól.tudom,mert engem is mindenért vertek gyerekkoromban.a verés átmeneti megoldást nyújt,mert félelmében abbahagyja a gyerek a rosszalkodást,vagy nekiáll tanulni,aztán ahol nem látják a szülők,folytatja a hülyeséget,stb.

de a beszélgetés,vagy a nem testi fenyítés,hanem a büntetés is hatásos,csak időigényesebb.persze egyszerűbb oda hajintani egyet,anélkül,hogy tudná az a gyerek,hogy miért kapott,de én azt szeretném,hogy a gyerekem őszinte legyen velem,és ne féljen tőlem,ha csak a kezem is felemelem valamiért.az én anyám,ha az arcomhoz közelített a kezével,pl a hajamat megigazítani,már akkor is lezsibbadt a lábam,mert azt hittem felpofoz,vagy megtép!

a kisfiam,hála a nevelési módszernek,amit alkalmazok nála,ha valamit tönkretesz,vagy kipocsol,összeken,mindég szól,és együtt rendbe hozzuk a dolgot.persze szokott hisztizni,de mit várunk egy két évestől:)remélem később is ilyen rendben lesz minden,mikor már nem tudom a sarokba állítani,de szerintem addigra már elég nagy lesz ahhoz,hogy elég legyen rászólni,vagy elmondani,miért nem jó amit csinál.

tinikorban is inkább nem engedem szórakozni,vagy szobafogság,mint testi fenyítés.a mai időben már az is nagy bünti,ha elveszem a gyerek mobilját,vagy nem ülhet le a gép elé netezni.

szóval van sok lehetőség a büntire testi fenyítés nélkül is!!!:)nekem jobban fájt,ha azt mondta anyu,hogy fájdalmat okozok neki azzal amit csinálok (tinikoromban,suliból lógás stb),vagy hogy szomorú miattam,mintha seprűnyéllel,vagy fakanállal összevert volna,pedig sokat kaptam,de a fájdalom elmúlik,ezek a szavai viszont máig bennem élnek,és hatással is voltak,vannak rám!

remélem ki tudjátok bogozni amit írtam,és bocsi a kisregényért,de ez nagyon ki akart törni belőlem,mert nagyon közel áll hozzám ez a téma,probléma.még oldalakat tudnék írni,de inkább könyvet kéne írnom azt hiszem:)

A nasit ma szinte teljesen elhagytuk.1/2 banán és setöbb.És láss csodát megevett este 1/2 melegszendót.És nem kérte a kakaót lefekvéskor.Igaz most a helymen fekszik mert ez az óraállítás megtette a hatását.

Apával nem sokat foglalkoznak egymással.

Mert amíg nincsen addig hiányolja ha megjön a gyerek rá sem hederít.

Nem tudom mi van.

A kaja szerintem így fog jól alakulni.Kereste a nasit ma de csak az üres rekeszt találta és kérdezte E?

én meg mondtam neki,hogy este a cicák elvitték.

És még párszor benézett a szekrénybe és nem kereste.

szóval nem volt hiszti érte.

Ma a dokinál megint hiszti hiszti hátán.Az apjával nem akart kimenni az utcára csak velem.És hiába mondtam neki szépen,hogy nem lehet mert mi jövünk meg be kell menni és csak folytatta.

Tényleg hatott.

Nem foglalkoztam vele és pár perc után abbahagyta.Amikor figyeltem megint elkezdte.

És sokat lóg az utóbbi napokban rajtam.És apához nem igazán meg.És a 14 kg az húz.

Na elteszem magamat.

jóéjt

Hát a kínálással incsen gond.Mert mindíg megmutatom neki mi is az ebéd.De amikor kiveszi a hűtőbő a tojást,hogy azt kéri és elkészítem mert az edény alapján tudom hogyan kéri amire elkészül csak rázza a fejecskéjét hogy nem kéri.

próbálok nyugodt maradni és nem rákiabállni.Szivem szerint megtettem már volna sokszor.Néh ha rossz passzban vagyok akkor hangosabban rá is szólok,hogy hagyja abba.

És nem mindíg jön össze.

De beleadok mindent

üdv

Szerintem "un" a gyerek...Én is átéltem ezt. Nem vagy neki elég, ami tökéletesen érthető!

Máté olyan másfél éves lehetett amikor , ha a fejem tetejére álltam, az sem volt elég. Egyszerűen nem tudtuk kielégíteni egymás igényeit, nap végére. Aztán megjött apa, és onnantól kezdve csak ő volt fontos. Ő máshogy játszott, máshogy beszélt vele. Mivel egésznap nem találkoztak ezért a "fegyelmezés" ilyenkor elmarad, ami szerintem érthető.

Tényleg azt kellene csinálni, hogy apa hazajön, Te meg elmennél egy kicsit magaddal foglalkozni!Hidd el működni fog!

Evés, nálunk sem volt egyszerű egy időben szó szerint futkostam a gyerek után kanállal a kezemben. Aztán egy alkalommal átjött az én drága apukám, és csak annyit kérdezett: Kislányom, miért hagyom hogy hülyét csináljon belőled a gyerek?!

Ja, mondtam ,tényleg. Onnantól kezdve nem futkostam. Evéskor asztalhoz ülünk. Ha eszel, leszel, ha nem eszel éhes leszel. Nincs köztes étkezés, nincs nasi, nincs cukros lötyi. Két - három kimaradt étkezés, és úgy fog enni mint a kisangyal. Egyszerűen mivel, még szóval nem fogja, nem érti csak így lehet rá hatni. Megérti, hogyha nem eszik, csak játszik az étellel, ellehet menni az asztaltól.

Ilyen szempontból (is) mi nagyon szerencsések vagyunk: a férjem az egész örökbefogadásban teljesen egyenrangú félként volt benne, és így most is mindenből kiveszi a részét a gyerekkel kapcsolatban. Bármikor bármit megcsinál körülötte, és Luca is ugyanúgy kötődik hozzá is mint hozzám. Persze velem van többet, hiszen én vagyok itthon vele, de mindig azt hiányolja, aki épp távol van. Akkor a legboldogabb, ha hármasban vagyunk.

Hiszti: Apa módszerei kicsit mások, ő mindent nagyon nyugodtan és csendesen elmagyaráz, ha kell ezerszer is, én kicsit "impulzívabb" vagyok, a férjem nyugodtabb. De egyelőre nem látok nagy különbséget Luca viselkedésében ha egyikünkkel vagy másikunkkal van.

Az evés nálunk sem sétagalopp, Luca gyakorlatilag folyamatosan mozgásban van, ha másképp nem, hát ugrál az etetőszékben vagy rugdossa az asztal lábát, az én lábamat, amit elér... Közben könyvet nézeget... stb. Tényért nem tudok elé rakni, mert tuti megnézi mi van az alján (ha egyedül akar enni, akkor odatartom elé a tányért amíg vesz egy kanállal, aztán félre...) Simán lehetne hiszti, ha ráerőltetném az akaratomat, de inkább elfogadom, hogy ilyen. Elég jól eszik, de közel sem mindent. Én meg nem várom el, hogy mindent megegyen, azt kap, amit szeret, és annyit eszik, amennyi jól esik (szerencsére a babatejet igényli napi 2x, abból 7 deci körül fogy naponta, így nem aggódom, hogy kevés vitamint vagy tápanyagot kap + joghurt, túrókrém, sajtkrém minden mennyiségben) De bizony vannak napok amikor nem is kér mást... én meg ráhagyom és szent a béke :) Édességet viszont (ezeken kívül) csak nagyon korlátozottan kap, így az nem veszi el az étvágyát.

Ez a sarokba térdeltetés szerintem csak olaj a tűzre... ebből a gyerek azt szűri le, hogy rosszat csinált, tehát ő maga is rossz, nincs rá szükség... :(

Igyekeznék olyasmit adni ebédre, amit szeret. Előre elmondanám mi az ebéd, megkérdezném kéri-e. Ha igen, akkor leülünk, ha nem, akkor nem. (Nem fog 1-2 kihagyott étkezéstől éhen halni) Az biztos, hogy nálunk is mindig az kell, amit én eszek. Tehát addig nem tesszük ki a másodikat, amíg még Luca a levesnél tart (már ha azt akarom, hogy megegye :) Sőt általában konkrétan az kell, amit én eszek, így legtöbbször egy tányérból eszünk, és ez jó így mindkettőnknek :)

Teljesen igaz.

nálam is dettó ez volt.Mert az én gyerekem jó lesz meg szótfogad meg ilyen dolgok.Aztán jött a feketeleves.

És borult a mutatvány.

Tetszik, hogy milyen könnyűnek látod a gyerek nevelést, a szépségeit, és buktatóit...Kérlek ne érts félre, egyáltalán nem bántani akartalak!!!!!

Én is egészen másként láttam a dolgokat, és sok mindent másként is gondoltam a fiam születése előtt.Aztán szépen átírodott a forgatókönyv.

Az lehet.De amikor húzza a ruhádat mert ki akar menni de hiába van neki nyitva az ajtó nem hajlandó egyedül kimenni.Pedig senki nem bántja.Meg a kedvenc szomszédkutyus is itt volt.De csak húzott,hogy ki akar menni.És hiába mondtam neki,hogy ebéd után kimegyünk.Nem érdekelte.

Csak raplizott.És csak fokozódott amikor levettem róla a kabátot meg a sapit.

:((

Szia

Sajna neki nem negy ennyire.Mert még mindíg nem szoktak egymáshoz.Nem akarom bűántani de nem sokat foglalkozik a gyerekkel.Este is a gyerek sokat mondogatta,hogy apa tütü apa tüt és amikor megjött még fennt volt a kicsi és az apjára rá sem hederített.pedig hívta magához.És csak rajtam lógott.

Az evésről annyit,hogy megkérdeztem mit kér.Amikor még nem volt kimerve semmi.És csak mindenre rázta a fejét.Az asztalra a rizs azért került,mert apa ,egette a levest és jött a második.

De szerintem ez az óra átállítás is betette a kiskaput neki.

A figyelem 99%-a csak rá terelődik amíg fennt van.És tegnap elszámoltam 0-ig nehogy olyan szaladjon ki a számon ami nem kellene.Mert full pipa voltam.Amennyire jó evő kisgyerkőc volt most annyira válogat nem kell neki szinte semmi.

És nem látom okát mire ez a nyga válogatás.Pedig változatosan főzök és nem kell egyedül ennie

Sokszor kész kabaré amit művel

Most a mai naptól megvonom a nasi mennyiségét mert szerintem ez is sokat tesz rá,hogy nasiból beeszik és ezért is nem lessz éhes.

De nem tudom mi is váltotta ki ezt a mérhetetlen nagyfokú hisztit.

Mert hiába aszépszó hiába a szigor csak hisztizik.És hiába szeretném megtudni mi is a baj nem csak makacskodik.

És tehetetlennnek érzem magamat.Bizti,hogy bennem is van hiba nem is tagadom mert tökéletes anyuka nincsen.

próbálom megelőzni a konfliktusta de nekem is tennem kell a mindennapi dolgomat mert segíteni nem jön senik.

mert ez az én dolgom.

na megyek és nekiállok annak amit beterveztem mára.

még benézek

Szerintem próbáld átgondolni, amiket lejjebb írtam. nekem nagyon úgy tűnik, hogy mindenáron a figyelmeteket akarja. Lehet, hogy érdemes lenne apukával kettesben megpróbálni az evést, ha te már nagyon elvesztetted a fonalat, és nem akar rád hallgatni. Lehet, hogy egyszerre egy tányér ételt kéne csak elé tenni, más ne legyen az asztalon. Kérdezd meg őt, hogy mit szeretne, engedj neki, de aztán ne hagyd, hogy percenként meggondolja magát: figyelmeztesd, hogy ő döntött így, ha úgy nem jó, el kell menni kicsit az asztaltól, de ne hagyd egyedül.

Szerintem mindent beszélj meg vele, kérd ki a véleményét, hogy érezze, a véleménye fontos nektek, de ha egyszer megbeszéltetek valamit, ne hagyd tovább variálni.

Ha te idegesen ülsz az asztalhoz, tuti, hogy rá is át fog terjedni. Ezért írtam,lehet, hogy egy darabig apukának kéne ezzel próbálkozni, ha neki jobban megy.

Ez aranyos. Az én kislányom ilyeneket mond: "Nem akartam sírni, de ideges lettem...", meg "Anya! Kicsit nyűgös lettem!". Mindezt bömbölve. Úgy imádom ilyenkor!

Csak általánosságban írtam a vizes módszerről, láttam, hogy nálatok nem jellemző a hiszti.

Szia

próbáltam már nagyon sokszor azt,hogy magamhoz fogom és megölelem.Vagy az ölembeültetem és szépen nyugodtan kérdezem,hogy mi baja van,vagy mondom neki,hogy mutassa meg mit is szeretne.De amikor egyértelmüen mondom neki,hogy mostmár menjünk be mert jön az apa és melegíteni kell amámmát,akkor hisztizik,hgy kinnt akar maradni.És hiába mondom neki,hogy maradjon kinnt,és még az ajtó is nyitva van,mert nem mindíg tutja kinyitni,akkor neki áll ordítani.Meg húzza a kabátomat,hogy menjek én is ki.

És amikor látta,hogy apa leül enni,akkor oda megy az asztalhoz és mutatja a levest.Adok neki,ugyan azt amit az apja eszik,akkor kiborítja az asztalra.És hisztizik.AMikor kérdeztem,hogy akkor mit szeretne enni,akkor meg a rizsestálat vette elő és eszi a kanállal ami benne van.Engedtem.És amikor meglátta,hogy én levest eszek,akkor a rizst is kiborította,és hisztizett a levesemért amit szintén kiborított.5 perc alatt 2*.

És nincsen ötletem,hogy hogyan kezeljem.

Erre van ötleted?Mert én már kifogytam.

Ha rászólok mintha nem is neki mondanám,ha meg az apja fel akarja venni,hogy egy kicsit elterelje a figyelmét a hisztiről akkor meg nem engedi,csak én és majd meg folyt annyira szorítja a nyakamat.

Szóval teljesen tanácstalan vagyok.

Ötlet?

Nálunk egyelőre annyira "átlagon aluli" a hiszti-szint, hogy az affektív apnoe nem fordult meg a fejemben, mint lehetőség... Nyilván, az egy más helyzet, és nyilván ebben az esetben a lespriccelés egy lehetőség... inkább mint hogy ne vegyen levegőt :)

Nálunk ha van (mert természetesen van) kezdődő hiszti, mostanában nevén nevezzük a dolgokat: félig-meddig bolondozva mondom neki "Luca, hát ez meg mi??? Hiszti? Ez bizony hiszti... látom én" stb... Mostanra megtanulta, ilyenkor ő maga is belemegy a "játékba" sokszor még hüppögve válaszolja "hiitti, hiitti..." Aztán el is múlik az egész, nevetünk rajta. Elég vicces, amikor ő is nevén nevezi a hisztit, idegenek jót derülnek rajta. Komolyra fordítva viszont, fontos hogy tudja meddig mehet el, fontos hogy tudja hol vannak a határok. A következetesség elég jól bevált eddig. Vannak szabályok, ezekben elég szigorú vagyok, viszont egyébként meg nagy a szabadság. Így aztán abban a néhány esetben,a mikor muszáj hogy rövid pórázon legyen, ezt elég jól elfogadja.