Hogyan bánjak azzal, aki utál engem, de én kedvelem? (beszélgetés)

Nem egy ritka eset ez. Van egy kolléganőm, akit nem tudok hova tenni. Egyszerűen minden lépésemet figyeli. Állandóan célzásokat tesz arra hogy nekem milyen típusú nők jönnek be, kiket követek a közönségi oldalakon, kiket szoktam leszólni. Egyszer augusztusban korábban mentem be egy fél órával dolgozni, nem is futottunk össze, csak a munka idő kezdete előtt egy pár perccel, már bent a melóhelyen. KB másfél óra elteltével már a saját fülemmel hallottam hogy azt hírezteli hogy egy sörrel a kezembe szálltam le a hévről. Én aztán nem láttam őt, lehet hogy hátulról jött, de akkor is mi köze hozzá? Meg hogy milyen veszélyes így utazni. Október elején meg azzal jött, hogy ő csak velem tud megbeszélni mindent, mert hogy őt mindenki bántja. Azt már elfelejti hogy ennek volt alapja. Amikor beszélgetünk 3 téma van. Vagy az anyját szidja, vagy a pasiját, vagy a főnökasszonyt akinek pedig tényleg helyén van a szíve és igazságos. Na de hát muszáj ám hogy kivételesnek érezze magát. Ő a megmondó ember. Beleszól a munkámba is elég sűrűn. Mondjuk amikor aláírta nekem az ajánlóívet az jól esett. Ugyanis elindultam főpolgármesternek, 5000 db kellett volna ahhoz hogy el is tudjak indulni, volt köztünk akik indultunk ács, villany szerelő, szóval rengeteg átlagos ember, én meg úgy voltam vele, miért ne, veszteni valóm nincs, legalább egy külön történet az önéletrajzba kerül. Ő volt az egyetlen aki aláírta, tudtam hogy nem lesz meg, de ennél többre számítottam. Na mindegy, szóval ez jól esett de kb ennyi. Aztán jöttek a negatívumok megint. Amikor olyan emelt fővel osztotta az észt hogy ő már volt házas és ezért többet ér mint mi, az nagyon nem tetszett. Szóval igencsak kettős érzéseim vannak, mert egy intelligens nő nem attól kéne hogy valakinek érezze magát hogy kell ő valakinek, hanem attól hogy ő maga jó ízléssel választ, és azért van vele, mert úgy érzi hogy valaki legalább olyan fontos mint saját maga, és nem azért hogy ne legyen egyedül. Legalábbis így kéne, mivel ő magát intelligensnek mondja. Én rengeteg intelligens nőt ismerek, ő nem az. Én sem vagyok intelligens, de annyira ostoba se vagyok hogy ne lássak át a manipulációján. Egyébként meg 29 évvel idősebb nálam. Az sok. 28 a maximum ami még jó, mert ennyi a különbség a felnőtté válás és a klimax között, amikor hacsak néhány hónapra is voltak egyszerre a csúcson biológiai értelemben. A férfi max 39-el lehet több. Ennél több szinte csak nyugdíjas korba lehet, max 35 a nő és max 43 a férfi javára. Nálam ez elvi kérdés. 2. Eleve nem érzem jól magam a társaságában, lehet hogy nem néz ki 57-nek, csak olyan 46-nak, de lélekbe 80, ami nem baj, de egy idő után unalmas lenne mindig csak a bölcsességet hallgatni. Szóval hiába tesz nekem intim célzásokat, mindig érzékeltetem a távolságot, nem vagyok bunkó, de mézes-mázos se. Ott a pasija, aki egy olasz zenész, vele kéne hogy törődjön. Szóval ez nem szeretet, hanem birtoklás. Fordított helyzetben is voltam, ezt nem is ecsetelem, rengeteg volt amikor én kapaszkodtam valakik után akik nem voltak rám kíváncsiak. A kölcsönös unszimpátia szintén egy halom volt, még annál is több. De a kölcsönös barátság csak 1. Kölcsönös szerelem meg nem, de barátság igen. 1 igaz barátom van, akit tisztelek és adok a szavaira, pedig lenne oka hogy haragudjon rám. Vesztett 2 millió forintot miattam. Mivel én csalókkal leveleztem és lehúztak pénzzel, és ő az ismerősöm a közösségi oldalakon is, így megtalálták őt is, mivel hasonló volt az érdeklődési köre. Mivel ez véletlen alakult így, nem haragszik rám hogy a naivitásom berántotta őt is, ő ezt elfelejtette. Na ezért mondom rá hogy talpig ember. Akkor se mást hibáztat ha van alapja. Remélem én is ilyen leszek egyszer. Nagyon igyekszem.

Vegyél neki ajándékot! 🎁

Köszönj neki, ez alapvető udvariasság, de egyébként...*

Így van, mert ha arra sem méltatja a másikat, hogy elmondja mi a baja, mást nem érdemel.

Valahogy igy.

A te tanácsod a legjobb...nem szabad ésurevenni sem. Se köszönés, se más apró udvariasság. Keménynek kell lenni, mint a vídia.

Hanyagold, az jobban fáj neki. Még futó pillntást se.

Detto🙂

Tarts távolságot. Én képtelen vagyok kedvelni valakit, aki engem utál. :D

Ugyanúgy mint egy idegennel, akivel az utcán/űzletben találkozol.

Sehogy. Köszönsz. A munkátokat elvégzitek. Hogy kedvelheted aki téged utál? Egyébként miért utál?

Felesleges a kegyeibe járni.

Nem kell mindenkivel jóban lenni, van ilyen, hogy embereknek megmagyarázhatatlan okból nem vagyunk szimpatikusak. Legyél kedves, mint bárkivel, de ne erőltesd a barátkozást.

Így kell. Azt viszont nem tudom elképzelni hogyan kedvelhetnék egy olyan személyt aki engem ki nem állhat.

Előfordulhat, hogy "ki van neki adva", hogy kerüljön téged. Nálunk ilyen módon van megosztva 2 tábor a munkahelyen.

Sehogy nem kell hozzá viszonyulnod. Köszönsz, és ennyi.