Hogy tudod elviselni ha a gyermeked súlyos beteg? (beszélgetés)

Nehezen,az en kisebbik fiamt 1992 ben operaltak .

Mellkassicsont lerövitese.

Utanna oktoberben sulyos szivbeteglett,de az itteni Becsi korhazban( allgemeinekrankenhaus.)

sikeressen tudtak kezelni.Most 28 aprilisban volt23 eves es egyszep egeszsege fiatal Ember.

csak azt tudum javaslani hogy biznikell az Orvostudomanyban.

Ugyan mi hősies van ebben???

Szereted a gyerekedet, mert a tiéd. És igyekszel a leheteő legöbb szeretetet adni neki.

Nos, elég régen írtam már ide, de volt aki priviben érdeklődött nekik mármegírtam és azért a lényeg a naplómban is levan írva!

Túl vagyunk a műtéten igaz nem volt egyszerű menet, de a gyereknek nincs semmi baja, feltünően jól viselte az altatást, meg is dicsérte mindenki, és még a korházi napokat is jobban viselte mint az anyja:))))

Az orvost idézve: Remélem többet nem kell műteni!

Csendben jegyzem meg hogy én is remélem!

Most már jár oviba is, bár az ovónéni kisebb sokkhatásként élte meg amiért a műtét után másfél hónappal képes voltam közösségbe vinni a gyerekemet! Ez van.

Erikpipi! én is hallottam már ezt és azt hiszem van benne igazság!

Bennem a korházi idő alatt azt tartotta a lelket, hogy volt a fiam mellett egy nyitott gerinccel született 5 éves kislány Romániából , és látta az anyukáját amilyen kitartással küzd azért , hogy egy picit jobb legyen a lányának! Aki gyönyörű volt!

Nekem mind két fiam Asthmás. A nagy úgy néz ki, hogy kinőtte. Ő volt Szabadsághegyen majd egy évig. Kis kitérővel közben hol a Lászlóban feküdt, mert éppen bárányhimlős lett, vagy a Heim Pál intenzíven mert annyira leromlott az állapota. Állandó tüdőgyulladása volt, és oxigén palackra volt kötve. Minden féle vizsgálatot végeztek rajta, minden negatív volt. Az kezelő orvosunk megjegyezte, ezt tudomásul kell vennem, ez van, Ekkor jöttem rá ennek csak a pénz fontos semmi más. Közöltem vele, ezt nem vagyok hajlandó tudomásul venni. Saját felelőséggemre kihoztam és kerestem új orvost. Akinek elmondtam, az előzményeket, és mondtam neki ha három hónap alatt ő sem segít a gyerekemen viszem tovább. Elvállalt minket, és segített!!:))

A kicsi fiammal is hozzá járok.

Viszont nem hagyom bennt a korházban éjszakára, csak akkor amikor infuziót kap. Amikor vénásan kapja a gyógyszereket, akkor is haza hozom, és csak a kezelésre viszem vissza. A főorvosnő elfogadja, mert látja, hogy a gyerek betegségét, mennyire ügyesen kezelem.

Sokan sajnálkoznak rajtunk. Ilyenkor mindig azt kérdem, miért? Nem kell minket sajnálni, az asthma egy állapot, amit megfelelő gyógyszerekkel ma már "kordában" lehet tartani. Meg van a gyerekem keze lába, nem fogyatékos sem testileg sem agyilag. Azért mert asthmás, azért kell minket sajálni? Láttam én annyi igazán beteg gyereket, hogy összeteszem a két kezemet, hogy csak ennyi baja van a gyerekeimnek!!

Nálunk egy vírus okozta hasmenés és hányás miatt volt pánikhangulat.

Szirénázó mentővel vittek bennünket mindenfelé, Kálmibaba egyfolytában csak nézett rám. Kisírtam a lelkemet is. Le akarták kötözni mindenhol, nem engedtem. A kórházban betegebbnél-betegebb gyerekek voltak, és mivel Kálmus két nap után a javulás jeleit mutatta, minél előbb igyekeztem hazavinni őt.

Otthon azonban megint két nap után visszaesett, súlyosabb tüneteket mutatott. Ezúttal nem vittem vissza a kórházba, mert lelkiismeretes védőnőnk és háziorvosunk egy humánusabb megoldást javasolt, ami bevált.

Az egész betegség két hétig tartott. Idegileg teljesen kikészültem, folyton remegett kezem-lábam, fogytam 3 kilót.

Azt hiszem, ha szabad ilyen kifejezéssel élnem: teljesen mindegy, milyen súlyosságú egy (kis)gyerek betegsége, bennünket, anyákat mindenképpen megvisel!

Kívánok mindenkinek jó egészséget, és mielőbbi jobbulást a gyerekeknek!!!

Nos, eltudom képzelni! Valószinüleg én is így reagáltam volna. A lányod betegségével az a legnagyobb baj szerintem, hogy végig kiséri a mindennapjait és rengeteg lemondással jár. Ezt egy kamasznak nagyon nehéz megérteni, még akkor is ha már meg szokta, ebbe nőtt fel.Nekem a középső fiam tej tojás allergiás előre rettegek, hogy miket fog összeenni ha nem látom, és mondjuk olyan baráti társaságba keveredik ahol nem támogatják a diéta betartásában hanem esetleg cikizik.Ha így nézzük a kisfiam valóban szerencsés mert felnőttként a betegségéből csak annyit fog érezni, hogy sose lesz rövid haja, mert van a fején vagy 6 vágás nyom ami nem esztétikus.

Aki pedig cukorbeteg vagy valamilyen táplálkozási zavara van annak mindig minden szituban oda kell figyelnie magára.

Kitartást kivánok neked hogy megértesd a lányoddal ez az ő érdeke, és akkor hamar túl lesztek a kamaszkori lázadáson remélhetőleg!

ez jó hír,hogy ha még nem is most,de a késöbbiekben rende fog jönni a gyermeked.:)

Képzeld azt a szitut amikor egy orvos! azt mondta a lányomnak,hogy majd kinövi a cukorbetegséget!Azt hittem ott helyben lelövöm.

Én szerencsésnek mondhatom magam, mert eddig a bárányhimlő volt és a torok-mandula-fülgyulladás eddig a legsúlyosabb betegségünk.Meg persze az ezzel járó magas lázak, amik azért okoztak riadalmat.

El sem tudom képzelni hogy viselném, ha valami komoly gond lenne velük.Remélem nem is kell megtapasztalnunk.

Monika1225 nagyon sok erőt, kitartást kívánok neked és gyógyulást a kicsinek!

szia!

köszönöm a biztatást! én is bízok benne, hogy minden rendben lesz! éppen ezért is törődök bele minden egyes műtétbe...persze mindig reménykedek, hogy ez lesz az utolsó de sose lehet tudni! nagyon ritkán hallani olyat akinek ez a baja

Kedves Monika én kinnt élek az USAban és takaritőnéként dolgozom családonak, van egy család ahol a kisebbik fiú ugyan igy született ahogy a te kis manód is..

Sokszor megműtötték őt is!

Szeretnélek megnyugtani, hogy minden rendben lesz a kisfiaddal, tudom nehéz időszak ez neked...nagyon sajnálom! De minden rendben lesz! Az ő kisfiuk is makk egészséges tökéletesen fejlődik agyilag is, semmi károsodása nincs ezáltal! Bizz benne,minden rendben lesz!:))

Sziasztok!

Az én lányom 9 éve cukorbeteg,naponta négyszer kell szúrni.Igen sok aggodalommal jár ez is,amit a gyereknek talán nem kéne észrevenni,de ez ma már nem nagyon megy,és ezt ki is használja.Nagyon sokat kell veszekedni vele,mert olyan félvállról veszi a dolgot.Most kamaszodik.

Sok-sok kitartást és erőt kívánok mindenkinek!

Minden egyes imát megköszönök amit értünk küld bárki, mert szerintem a legtöbb amit megtehetünk az emberi segitségen kivül. A műtéten szerencsésen túl vagyunk, sikerült és most már itthon lábadozunk. Ott a korházban rájöttem a válaszra is a kérdésemre:

1; azért tudom elviselni mert mindig feltőltődök a lelki támogatásoktól, 2; az, hogy látom vannak nálunk betegebb gyerekek sokkal roszabb helyzetben, akik megakarnak gyógyulni a legkilátástalanabb betegségekből is. Nos ezeknek a kicsikéknek az akarata ami erőt ad nekem is.

Sziasztok!!!!

Nekem még nincsen babám,de van egy unokahugom aki már 2éves és hála Istennek már szépen fejlődik.

Az ő gondja az volt,hogy nagyon korán született....

De szerencséje volt a keresztanyámnak, mert ultrahangon vette észre az orvos, hogy a pici szive nem ver elég rendesen így meg kell indítani a szülést......októberben született és nagyon sok gond volt vele......lélegesztető gépen volt míg elérte a kívánt súlyt és utánna szállították B.pestre és beültettek a hasfalába egy pacemakert.... az orvosok bizonytalanok voltak,hogy túléli e ezt az egész esetet....de sikerült.....most jól van és szépen fejlődik.....igaz kontrollra 3havonta kell vinni pestre....de javul....ja mikor kiengették a kórházból őket a pici majdnem megfulladt mert nem kapott levegőt....az volt a szerencse, hogy a keresztmamám orvosnál dolgozik és tudta mi ilyenkor a teendő

Amikor 22evvel ezelott a lanyom mmegszuletett,harom hetig voltunk korhazban.Hamarabb jott,kicsi sullyal es azt mondtak,lehet bekuldik a megyei korhazba,de en nem mehetek vele.Rengeteget sirtam,ugy ereztem a vilag osszeeskudott ellenem,nem tudtam segiteni a pici babamon.Borzaszto dolog a tehetetlenseg!Miutan megkapta az orvos a halapenzt,Humana tejport kapott a babam,es szepen fejlodni kezdett.

A JOISTEN meghallgatta imaimat,es segitett rajtunk.

Kedves Monika,tedd te is ezt,hogy imaidbol erot es remenyt merits a legkilatastalanabb helyzetekben is.Imadkozok ertetek,gyogyulast kivanok nektek!Ugyanezeket kivanom es uzenem minden anyukanak,aki beteg gyermeke agya mellett virraszt!Gyogyulast mindenkinek!UDV.

Sírva olvastam végig amiket írtatok.Sajnos én is tudom hogy miken mentek keresztül.Az én fiamat 6 hónaposan műtötték először szürkehályoggal.Akkor nagyon kiborultam ráadásul egyedül kellett végigcsinálnom,mert a műtét Pesten volt,a párom meg itthon a kislánnyal.Azóta volt mégegy műtéte is és a nyáron lesz a 3-ik.

A szandrának is volt műtéte az is nagyon megviselt pedig az "csak" sérvműtét volt.

Azr hiszem akármilyen beteg a gyermekünk,nekünk anyáknak egypár évet elvesz az életünkből.De legyünk erősek hiszen ők adják életünk értelmét akár egészségesek akár betegek.

Szóval kitartást és mielőbbi gyógyulást gyermekeinknek.

Olvasom, amiket írtok: sok erőt kívánok nektek!

Mi is megjártuk a poklot, 18 éves volt a lányom, amikor agyödémával kórházba került, állandóan fájt a feje, a legváratlanabb pillanatokban elájult, sokszor naponta, fél oldala egyre jobban fájt, zsibbadt stb. és később a látását is elvesztette mindkét szemére 100%-ban, az orvosok meg tehetetlenül álltak. Kapott agynyomáscsökkentőt, javultak a tünetek, de a látását sokáig nem nyerte vissza és nem is ígértek semmit. Végül hat hét után gyógyult meg, azóta jól van, (több,mint egy éve) de mindig rettegek, figyelem, aggódok...

A tehetetlenség volt a legrosszabb, meg hogy a kistesót közben ugyanúgy neveltem, mosolyogtam, játszottam és minden éjjel bőgtem...

Szívem minden szeretetével kívánok sok-sok erőt minden anyának, akinek a gyermeke beteg, mert az rettenetes teher, fájdalom!