Házisárkány az anyósom (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Házisárkány az anyósom
elküldhetném Neked az itthoni példányomat?
Ha már eggyel elbírsz,talán kettő sem gond.
Legalább eggyikünk érezze már jól magát.
De köthetünk üzletet is egyik héten Nálad lesznek,a másikon nálam.
:D az én anyósom se semmi az biztos... néha a pokol legmélyebb bugyrába is elkívánnám, mert pletykás vénasszony, és rosszindulatú is.
De mit csináljak ezvan. Páromat szeretem, az anyóssal meg nem foglalkozunk mert nem érdemes tényleg.!
vannak olyan anyósok is akiknek hiába főzöl a családra és mosolyogsz segítesz...akkor is átnéz rajtad mint egy ablaküvegen..erre mit mondtok? jegyesek vagyunk..17 evesek..nem tervezünk gyereket sem házasságot még majd rá ér...
12 hosszú hónapja egy mondtadot sem halottam tőle ..csak en kezdemenyezek mindenben...pl. beszelgetest.nem szolna hozzam magatol sem o sem a ferje....
Velemeny?
Hű, úgy látom, sokakat felbolygat a téma :D
Nekem marha szerencsém van az anyósommal, azt kell mondjam. Anyám helyett anyám, így is fogalmazhatnék. Én anyukának szólítom, de úgy is érzem. Soha nem szól bele dolgokba, elmondja a véleményét, de ennyi. Az unokákat imádja, ha bármi bajunk van, azonnal jön. Amikor az első gyerek született, nálunk volt 1 hetet, az idő alatt szinte szó szerint a tenyerén hordott, mosott, vasalt, főzött, takarított. Ha úgy látta, hogy szeretnénk kicsit hármasban lenni, mint egy újdonsült család, elvonult. Egyébként sok mindenben régimódi, de még soha nem tett megjegyzést nekünk semmire, ha mi másképpen gondoltunk dolgokat. Imádja a férjemet (egyszem gyerek), de amikor az esküvőnk másnapján náluk ebédeltünk, könnyes szemmel közölte, hogy akkor most kaptak egy lányt is a fiú mellé. Persze nem mondom, hogy minden rózsaszín felhő, vannak dolgok, amik nem tetszettek vagy tetszenek, de ezeket vagy megbeszéltük vagy nem komoly dolgok. No, ezzel szemben anyámról tudnék mesélni, de az már lehet, hogy egy külön kötet lenne...
Én úgy jártam, hogy utaztam hazafelé. Már nem volt hely a buszon, és felszállt egy hapsi. Nem nézett ki nyugdíjasnak, olyan erős ötvenesnek tűnt.
Máskor, ha látom, idős ember száll fel, átadom a helyem, vagy legalább megkérdezem, de ő nem tűnt idősnek. Aztán felszáll egy állapotos hölgy. Mint később megtudtam, a nyolcadik hónap végén járt.
Szóval átadtam neki a helyet. Erre a hapsi elkezdett üvölteni, hogy ő már nyugdíjas, az a nő meg fiatal, adja át neki a helyet, meg mégis mit képzelek, ő állt itt előbb!
Hát meg kell hogy mondjam, csak néztem. Végül a sofőr nem bírta tovább, megállt, és leparancsolta az "urat".
talán mert kiderült belőle, hogy nincs is férje:) Akkor így hogyan lehet anyósa??:)
De még lehet, remélem a jobbfajtából:D
szerencsés ember vagy, csak havi egyszer 1-2 órára!!
Nálunk kéthetente délelőtt 11-től este 8-ig kell őket hallgatnom, és nem veszik észre, hogy már zavarnak..És ebből, mármint a túl sok találkozásból jönnek a hülyeségek..
Szerintem meg nem kellenek a receptek, főleg nem bántó céllal.
Én azon a véleményen vagyok, hogy a férj tud szólni, ha nem ízlik neki a vacsora, amit elé rakok. és ha nem ízlik, megkérdezem, hogyan szereti.
Igaz, eddig egyszer sem panaszkodott, pedig e téren nagyon őszinte, mert ő is, én is szeretem a jó kajákat :)
igen, ismerős a szitu!
Sőt, én jártam úgy is, másik oldal, hogy valamit úgy csináltam, ahogy anyós, anyós pedig közölte, hogy akkor rá már nincs is szükség, és megsértődött.