Hazaköltözés Angliából Magyarországra (beszélgetés)

Kívánom, hogy sikerüljön megoldani a helyezeteteket.

Sokan tényleg nem tudom, hogy csinálják - talán jó nyelvtudással mennek ki és el tudják jobban foglalni magukat. Én gyerekkoromban voltam külföldön, de nem, nem mennék ki sehova. Én gyerekként belebetegedtem a honvágyba, és habár azóta haza lehet már jönni látogatóba, fel sem támadt bennem az az ötlet soha, hogy külföldön éljek.

Ne hibáztasd magad, nem lehettél volna kitartóbb.

Jaj a világból kilehet engem kergetni ezekkel a hasonlítgatásokkal..."Én tudtam/képes voltam rá, f*szaul megcsináltam, te NEM!" Nem látunk bele senki helyzetébe, ugyanúgy ahogy más sem a tiédbe. Teljesen fölösleges ilyenekkel dobálózni...

Tanácsokat/vélemenyéket illetve saját tapasztalatot persze lehet és érdemes adni, ugyanakkor az egobol sem árt visszavenni... Őszintén örülök, hogy neked minden kezdés szuperül ment, de rossz topicban vagy ha csak ennyiben merülnek ki a hozzászólásaid. Üdv.

A kedves utolsó hozzászólásod után,lezárásként tényleg azt tudom csak îrni hogy legyen így ahogy te irod.

Ez enyhén fogalmazva is degradáló amiket írsz,bele se mennék ezek után ilyen emberrel semmibe.

Angliaban egy bevandorlo pereputtya voltal, nem dolgozo.

Gyerekekkel nyilvan nehezebb, ez nem kerdes, de 1,5 even keszul keszultetek, benne volt a pakliban, hogy valakinek vigyázni kell rajuk, es az isolai várólista sem volt újdonság.

Amugy elismerem, szerencsém volt, az is kell, de eleg fura a hozzaallasod...

Erdekes, en voltam az EU-s biztositasommal orvosnál, mert lázas beteg voltam. (Volt uzasbiztositasom is, de nem volt ra szukseg.) De nyilvan en vagyok a hulye meg a tajakozatlan, mikozben te nem tudtal semmit elintézni.

Teljesen más egy független egyedülálló nő helyzete,mint aki gyerekkel megy.

Az hogy negyedik eltartott voltam rögtön meg is cáfolnám,itthon végig dolgoztam és dolgozom most is.(Ennyit a lumpságomról)

Dolgozni kint nem tudtam,mert a gyerekeket nem vették fel suliba így nem tudtam őket hovatenni,akiknél laktunk kérdeztem esetleg nem e vigyázzna rájuk de nemet mondott.

NI szám nélkül nagyon nehéz munkát találni,de akkor neked ebbe is szerencséd volt.

Természetesen valakinek sikerül,valakinek nem.Ez ilyen.

Még az EU-s biztositásra visszatérve is nagyon tájékozatlan vagy,kiváltottam mindannyiunknak elvileg 60 napig vagy még biztositva.Ez nem így van,semmit nem ér.

Mar bocs, de ez baromság. En egy napot nem dolgoztam feketén. Az elso napomtol bejelentve voltam. Az EU-s biztosítási számot használják, amig nem kapod meg a NINot, ami par het. Ez nem illegális, csak mas az adózási kötelezettség. Elotte amig itt tartozkodtam sem volt fekete, mert semmi nem tiltja, hogy az állam területén tartózkodnak, es munkat keressek.

Talan azok a beugatos ismerősök, akik meg akartak mondani mit es hogyan, nem akartak annyira rosszat, hanem segiteni akartak, ha mar ilyen homályban tapogatoztatok (amit nem is ertek, ha 1,5 evet keszultetek).

A férjemnek volt biztositása,ő dolgozott.

Mindenki hazajött,a férjem is.

Dolgozunk mindketten.

Persze hogy feketén.

Mindenki így kezdi,innen NI számot nem lehet intézni,csak onnan és azt se másnapra adnak.

A gyerekek be lettek íratva,de várólista van,ez nem úgy van hogy mi betippegünk és már másnap mehetnek suliba.

Szerintem butaság volt par honap alatt feladni, ha mar elotte 1,5 evet erre aldoztatok.

De ha mar hazajottetek, kar ezen bankodni. Ez is csak egy tapasztalat, amit majd máskor, mashol okosan kell felhasználni.

Mindenki hazajött? A ferjed is? Sikerült melot talalni itthon?

Szia!

Nagyon köszönöm hogy írtál.

Megmondom őszintén nagyon nem gondolkudunk már külföldben.

Sajnos egyszerre sehova nem tudnánk menni,csak ugyanezzel a felállásal hogy a férjem “előre megy”.

Mondhatom hogy ott ketdôdött minden,mintha kiszakitottak volna belőlem egy darabot.

Olyan borzalmas űr volt bennem hogy ott kezdtem befarcolni.

A gyerekek teljesen rámentek imádják az apjukat.

Semmilyen segitségem nincs/se nagyszülő,senki/így gyüjteni sem tudtunk kellőképpen,én dolgoztam ugyan itthon de csak részmunkaidôben,mert egy alkalmat nem tudtam volna megoldani hogy más menjen a gyerekekért.

Szerencsétlen férjem,élt ott küldött ide pénzt.

A ‘barátaink’ akikhez kimentünk meg nyomták hogy mit hogy kéne csinálni.

Mondhatom könnyen,ők összesen másfél hónapot voltak külön egymástól,amig mi összesen másfél évet.

Eljött az idő hogy kimenjük a dolgot az is megnehezitette,hogy a legidősebb lányom nem közös,az apukával jó a kapcsolat,ő minket támogatott.

De a lányom már itthon ellenkezett,és ez kinnt sem volt másképp.

Teljesen kikészitett hogy ô nem birja az apja nélkül.

Még ezt is próbáltam legyőzni.

A barátaink ahova mentünk napi szinten oltottak hogy jujj mi lesz ha jön a council,mert ugye feketén voltunk ott,és ha bukta van mindenkit haza toloncolnak.

Ezt mindennap mondogatták,hozzáteszem lakott ott már boldog-boldogtalan sosem buktak meg.

Majd jöttek a két család “konfliktusai”.

Nem vagyok egy higgadt természetű,de semmit nem reagáltam le.A férjem megjegyezte hogyan tudom nyelni még a sz@rt,úgy éreztem muszáj.

És aztán ezt döntöttem hogy hazajövünk.

Kiemelem hogy benne van az is bôven hogy egyszer nem tudtam elengedni magam.

Az oyster feltöltésnél a pakisztáni késsel fenyegetett csak mert szólni mertem hogy £9 helyett £18-at vont le.

Egyszóval sok pozitiv nem maradt meg bennem!

Szia! Pár biztató szót szeretnék írni, hátha segít :)

Sok dolog van, amit mi nem tudunk befolyásolni... Politika, gazdaság, stb ezeket nem mi irányítjuk. Az, hogy hogyan áll az ember egy nehézség előtt, pánikol, szorong vagy pedig megoldandó feladatnak tekinti az akadályt..már inkább a mi döntésünk.

Sokszor iszonyat nehéz, tudom magamról..és mind a mai napig többször végig kell rágnom valamit, hogy valóban megéri-e az idegeskedés. Én is Angliában élek a barátommal, éltem Londonban majdnem 2 évig (ahol depressziós és pánikbeteg lettem ) onnan én már nagyon haza akartam menni, de a párom nem..így maradtam és döntöttünk hogy elköltözünk egy kisebb városba (Észak-Anglia) Itt már tudtunk egy lakást csak magunknak bérelni, újra kaptam levegőt és éreztem magam egyben szabadnak. Azzal tisztában voltunk, hogy vidéken közel sem lesz olyan fizetésünk mint Londonban. De nem érdekelt minket, a nyugodt élet mindent felülírt. Azonban újabb 3 év eltelt (már vidéken) és érzem, hogy ez itt így nem elég nekem. Egyszerűen az elmém ködös, nem találom meg a számításaim... és tudom, hogy én nem ilyen vagyok.

Ezért idén augusztusban költözünk haza. Nem tudom sokan hogy csinálják, akik házra is úgy gyűjtenek itt, hogy készpénzre otthon megveszik... Nekünk ez itt nem ment. Kevés megtakarítással vágunk neki, de egyelőre csak a család közelsége ami érdekel. Nagyon jól fog esni az töltődés.

Amit tanácsolnék Neked, hogy semmiképp NE OKOLOD MAGAD. Ezt mindenki csinálhatná... de nem érdemes. Ami elmúlt azon már nem tudsz változtatni, csak azon ami most van. (Ezeket magamnak is ugyanúgy ismételnem kell minden nap)

Esetleg szóba jöhetne nálatok egy újabb költözés? Nem pont vissza Angliába mivel arról már eleve egy negatív kép alakult ki benned. Inkább egy meleg, tengerpartos ország. Máltán például nagyon sok magyar él és dolgozik. Nekem is tervben van az odaköltözés az elkövetkező években.

Egy kicsit lehet hosszúra sikeredett az írásom, ami a lényeg, hogy nem vagy egyedül ezekkel a gondokkal. (Mi 8 éve már, hogy elvesztettük a családi házunkat egyik napról a másikra, azóta nincsen saját... könyörtelenek otthon sajnos, tolerancia ha pénzről van szó az 0.

Kívánom, hogy sikerüljön legyőzni az akadályokat ! Ha bármi kérdésed van, vagy csak szeretnél beszélgetni, Írj nyugodtan!

Anett

Ház megvan még? Amíg kint voltatok, lakott benne valaki?

Ismerős házaspár szintén kiment külföldre. Hagyta elúszni az ingatlant. Nyilván nagyon nehéz ez is lelkileg, hiszen benne van az addigi életük munkája. Most a külföldi fizetésből hasonló lakást bérelnek, jó körülmények között élnek, apránként felépítik magukat. Igaz, nincs nevükön érték, éppen ettől nyugodtabbak.

Először is, nem vagy hülye!

Nem való mindenkinek a külföldi munka, én is belemakkannék, a körülményeitek sem voltak épp rózsásak.

Egymásra nagyon vigyázzatok a gyerekekkel és a férjeddel, ne forgácsolódjatok szét, tartsatok össze! Sok erőt kívánok, nem eshet örökké az eső 🐇

Pároddal beszéltél már erről? Az ő véleménye is sokat nyomhat a latba, mi kevés részletet tudunk, hogy a tanácsainkra komoly döntést alapozhass.

Nem tudom hol tart a hiteletek, de ha korrekt részletekben tudtok törleszteni a bank vagy esetleg a végrehajtó remélhetőleg partner lesz benne.

Kitartást kívánok.

Nagyon reménykedem!

És köszönöm!

Munkánk van.Dolgozunk.

Már úgy jöttem haza hogy legyen munkánk.

Szerintem nagy gond lehet velem! Hogy változtassak?

A helyzet az hogy rohadtul a szakadék a szélén vagyunk.Bedőlt devizahitelem elől el akartam menekülni,ennek érdekében rettenetesen sokat szenvedtem is.A férjem tavaly kiment márciusba Londonba dolgozni előkésziteni a terepet hogy mi is mehessünk.Ez csak úgy valósulhatott meg hogy egy ismerősünknél lakott ő is majd mi is.A külön töltött idő,a munka a három gyerek megtette hatását 25 kg fogytam fél év alatt,csak idegi alapon.

Kimentünk ,de borzalmas volt.A gyerekeim sirtak,szenvedtek hogy jöjjünk haza.Az igazsághoz hozzátartozik hogy én is borzasztóan éreztem magam,és szó szerint honvágyam volt.Kijött rajtam egyfajta pánik csak ez uralkodott rajtam hogy bármi áron de vissza Magyarországra!

Tizen laktunk együtt az sem volt felhőtlen,rettentő egyedül éreztem magam.

Amikor az ismerőseim hazajöttek nyaralni akkor még nagyobb pánik lett urrá rajtam,ezt elmondani se tudom,ott voltam tök egyedül és senkihez nem tudtam szólni.

Végülis hazajöttünk,pár hónap eltelt a devizahitelem megtalált,most meg itt kilátástalan minden.

Azt sem tudom hogyan tovább.

Teljesen hülye vagyok úgy érzem,szinte csak nehézségek voltak az életemben és ehhez nem volt erőm mert úgy érzem addigra már teljesen belefáradtam.

Most magamat okolom ez miatt ha kitartóbb lettem volna lehet hogy sikerül.

Nem tudom mi lesz velünk.