Hallott már valaki olyanról, akinek megítéltek asszonytartást válás esetén? (tudásbázis)

Mindenkinek köszönöm a bátorítást és a sok kedvességet.:)

Viola

Megtaláltam a neten az én családsegítőmet. :)

De azt hiszem inkább ügyvédhez fordulok, aki majd segít a tárgyaláson. Ezt nem úszhatom meg ügyvéd nélkül.

Köszi a segítséget! :)

Eddig még nem volt szükségem családsegítőre. Most hallok először erről.

Polgármesteri hivatalban kell keresni?

Visszaolvastam, csak nagyon zaklatott vagyok.

Köszike:)

[link]

Itt konkrét példa.

Valami olyasmit mondott az ügyvéd, hogy orvosszakértői vizsgálat alá is vetnek majd. Ha nem vagyok 100 %-os rokkant, akkor menjek dolgozni.

Persze könnyű azt mondani, mennék én csak nem találok munkát.

Az érdemtelenség

Az érdemtelenség megvalósulhat mind a házassági együttélés alatt, mind az életközösség megszakadása és a bontás között, de még akár a házasság felbontását követően is. Ha az érdemtelenség az igényérvényesítés előtt valósul meg, ez eleve kizárja a tartásra való jogosultság megállapítását, ha pedig az érdemtelenséget kimerítő magatartást a jogosult a tartásdíj megítélését követően tanúsítja, ennek következménye a házastársi tartás megszüntetése .

Hogy mikor válik a volt házastárs érdemtelenné a házastársi tartásra, abban segítséget nem a Csjt, hanem a Legfelsőbb Bíróság V. számú Polgári Elvi Döntése (a továbbiakban: V. sz. PED) ad. Az érdemtelenség elbírálásánál a házasság egészét, az adott konkrét ügy összes körülményeit kell figyelembe venni, és nem szabad egyes magatartásokat és tényeket kiemelni. Valamely magatartás tehát kizárólag akkor alkalmas az érdemtelenség megállapítására, ha ezáltal az azt tanúsító volt házastárs "... a házasság erkölcsi alapját a házasság felbontására is közreható magatartásával olyan súlyosan sértette, hogy tartása házastársára a társadalmi felfogás szerint méltánytalan lenne.".

Az önhiba

Az önhibát mindig az adott eset körülményeinek, a felekkel szemben támasztható elvárásoknak a gondos mérlegelésével, és mindkét fél méltányos szempontjainak a figyelembe vételével kell értékelni. Például nem tekinthető önhibáján kívül rászorultnak az a házasfél, aki a házasság megszűnése után eltelt hosszú idő alatt - neki felróhatóan - nem létesített nyugdíjjogosultságot biztosító munkaviszonyt. Ugyanakkor a munkaképességre különféle mértékben kiható betegség, esetenként az életkor, vagy a gyermekek gondozására igénybe vett fizetés nélküli szabadság (gyed, gyes) már megalapozhatja az önhibán kívüli rászorultságot. Az önhibán kívüli rászorultság vizsgálatakor a bíróságnak nem csak a házastársi eltartást igénylő rendszeres vagy nem rendszeres jövedelmét kell figyelembe vennie, hanem azt is, hogy összességében milyen a vagyoni helyzete.

Az igényérvényesítés korlátai

Az utóbb megállapított házastársi tartási kötelezettség megállapításának azonban van törvényi korlátja. Ha ugyanis a volt házastárs a tartásra a házasság felbontását követő 5 év eltelte után válik rászorulttá, volt házastársától csak különös méltánylást érdemlő esetben követelhet tartásdíjat . Hangsúlyozni kell azonban, hogy ilyenkor nem az igényérvényesítés idejének, hanem annak van jelentősége, hogy az igényérvényesítő rászorultsága mikor következett be; a bontást követő 5 éven belül avagy azon túl. Ha ugyanis a jogosult rászorultsága már a házasság felbontásakor is fennállt, csak igényét nem érvényesítette (mert pl. megítélése szerint eredményre a kötelezett teljesítőképtelensége miatt úgysem vezetett volna), vagy a rászorultsága a bontást követő 5 éven belül következett be, a jogosult igényét időkorlát nélkül, bármikor (vagyis akár a házasság felbontását követő 5 éven túl is) érvényesítheti (lásd a Bírósági Határozatok -BH- 1983/71. számát).

A házastársi tartásra való jogosultság feltétele, hogy

1. arra a házastárs önhibáján kívül rászoruljon és

2. arra a házasság fennállása alatt tanúsított magatartása miatt ne váljon érdemtelenné (vagyis arra érdemes legyen), továbbá hogy

3. arra a kötelezett képes legyen (azaz házastársi tartás csak olyan mértékben ítélhető meg, hogy az ne veszélyeztesse a volt házastársnak és annak a megélhetését, akinek eltartására a volt házastárs a tartást igénylővel egy sorban köteles).

A fenti együttes feltételek közül az első bizonyítása a jogosultat, míg a másik kettő bizonyítása a kötelezettet terheli. A házastársi tartás a volt házasfeleket nemükre tekintet nélkül terhelheti.

A férjem egy fillért sem ajánl. Ő szerinte és az ügyvédje szerint ez teljesen megalapozatlan kérés.

Persze én éhen is halhatok, őket nem érdekli.

Magyarországon még nem hallottam ilyet,de Amerikában minden válás után fizeti a férfi a gyerektartás mellett ezt is:P

Nem csoda ha félnek nősülni...

Köszi, ezt én is olvastam.

Én úgy gondolom, hogy minden kritériumnak megfelelek.

Csak a nettó fizetésének 20 %-át kérném, annyit mint a gyermektartási díj. Tehát nem pumpolásról van szó, csak egy méltányos összegről.

Persze tudom, hogy önként senki nem akar fizetni, ezért is kérdeztem, hogy hallott-e valaki olyanról, akinek már megítéltek ilyen tartási díjat.

Ezt olvasd el:

A házasságról, a családról és a gyámságról szóló törvény kimondja: „a házasság felbontása esetén volt házastársától tartást követelhet az, aki arra hibáján kívül rászorul, kivéve, ha arra a házasság fennállása alatt tanúsított magatartása miatt érdemtelenné vált.” Természetesen tartást csak olyan mértékben lehet követelni, hogy az ne veszélyeztesse a volt házastársnak és annak a megélhetését, akinek eltartására a volt házastárs a tartást igénylővel egy sorban köteles.

A családjogi törvény szellemében és tételes szabályaiban, magában az alapelvekben foglaltaknak megfelelően, védi a házasság intézményét. Ez a védelem abban is megnyilvánul, hogy a házastársak egymás iránti felelősségét a házasság felbontásával sem tekinti mindenben megszűntnek, hanem bizonyos körben kiterjeszti a házasság felbontása utáni időszakra. Így jogi kötelezettségként szabályozza az elvált házastársnak a volt házastársa megélhetéséről való – természetesen csak a törvényben foglaltak szerinti! – gondoskodását. Ez a kötelezettség – a házastársak egyenjogúságának megfelelően és az adott feltételek fennállása esetén – a volt házasfeleket nemükre tekintet nélkül terheli. Ez azt jelenti, hogy nyilvánvalóan nem csak a köztudatban elfogadott asszonytartásról beszélhetünk, azaz a feltételek együttes fennállása esetén az elvált férj is jogosult lehet tartásra.

A házastársi tartás törvényben megkívánt három együttes feltétele tehát a következő: az önhibáján kívüli rászorultság, a jogosult tartásra érdemessége, vagyis az érdemtelenség hiánya, és a kötelezett teljesítőképessége. Bármelyik feltétel hiánya a kereset elutasítását eredményezi.

Külön kiemelést érdemel az ún. önhiba, amelyet mindig a konkrét eset körülményeihez igazodva, a felekkel szemben támasztható elvárásokhoz viszonyítva és mindkét fél méltányos szempontját figyelembe véve kell értékelni.