Ha nem vállalja a kezelést egy daganatos beteg (gyors lefolyású leukémiás), akkor mi történik? (beszélgetés)

Jaj, neked meg kell gyógyulnod!!!💖

Nekem 1 nap unokázás, 2 nap pihi.

De még ha így lennék, tényleg hagyján, itt fáj, ott fáj, de eddig még a fekvés segített.

Ugyanmár! 80 év csak egy szám. Az én nagyim idén lesz 80. Vezet, kedve szerint jön-megy, heti 1-szer fodrász, 2 hetente pedikűr, manikűr. Baratnőzik, süt, főz, takarít. Nem mondom, hogy úgy bírja mint régen, de hál Istennek egészségileg kutya baja.

86 éves öregapám bár már korántsem fickósan mozog, de még dolgozik, ha nem dolgozik akkor egész nap elkapirgál a kertben, fogja a szalmakalapját és még 35 fokban is képes rá.

Szomszédunk 95 éves, egyedül él, főz magára, bevásárol, mindent megcsinál a háza körül, gépekhez nagyon ért, mindenféle szerszáma van R is hozzá viszi át ha meg kell bütykölni valamit. És kapaszkodj meg, jogosítványa van, készen vannak tőle az orvosok, de tökéletes állapotban van szellemileg és elég jó állapotban van testileg is. Gyakran motorozik, van egy versenymotorja, szokta mondani hogy már nehéz átdobni rajta a lábát, de mikor - megfelelő pályán - 220-szal dönget annál nincs jobb. 95 évesen.

Az időskor nem mindig jelenti azt, hogy lerobbansz. Sőt a kor semmire sem garancia, nézz csak engem 😕 A fent említett öregek mind jobb állapotban vannak nálam. De én sem adom fel!

Dehogy nem!

A férjem, ha nem megy bele, akkor 33 évesen meghalt volna. Nem látta volna felnőni a fiát, nem lehetett volna velünk.

Nem érte meg? Jó élete van. Azóta egészséges. aktív életet él, jól érzi velünk magát. Mindig vannak közös terveink és igyekszünk megvalósítani.

Ugyan ezt elmondhatom sok-sok ismerősömről is. A barátnőm tesója, aki az én barátom is, szintén meghalt volna már 30 évesen, de végig csinálta a kemót, a műtéteket, és bár saját gyereke nem születhetett, de van felesége, örökbe fogadott gyereke, akit felnevelt, és neki is egy nyugodt, kiegyensúlyozott élete van.

A barátnőm 54 éves mellrákos, most gyűri a kezeléseket, és csinálja, mert élni akar, és még jókedvű is, csak az a néhány nap kellemetlen a kezelések hetén.

Megéri!!! Remélem a férjem még él vagy 20-30 évet, mert most épp az a dolga, hogy megcsináljuk a házunkat és utána élvezheti, várhatja az unokáját, majd unokázhat.

Ja, a férjem anyukája is demens volt, így a férjemnek is van esélye rá, de ez sincs kőbe vésve!

Van olyan fiatal nő ismerődöm, aki mellrák kemoterápia mellett dolgozik, táppénzen sincs. Másikuk csak a kezelések napját igazoltatja.

Nyilván vannak, akiket megvisel, gyógyszer és egyénfüggő, de meg sem próbálni gyávaság szerintem. Ráér akkor nemet mondani az ember, ha kipróbálta.

Sajnos a rossz történetek szélesebb publikációt kapnak. Értem ez alatt, hogy akinek rosszul sült el, tíz portálon leírja, akinek jól, talán sehol. Örül, hogy megúszta...

Sz biztos, ha meg vagyunk már célozva, felülíródhat a véleményünk.

Kívánom, hogy ne kerüljünk döntési helyzetbe!

Szerintem meg nem éri meg, pedig láttam gyógyultakat is. Volt itt egy állítólag nagyon jó sebész, de az én ismerőseim mind meghaltak, akik hozzá mentek, azt mondta, hogy későn mentek hozzá. Most szerencsére egy jó dokit sem ismerek, de 67 évesen már tuti nem vállalnám a kezeléseket.

Időben kell gondolkozni, mert ha demencia is társul, akkor már nem vagyok hiteles a dokiknál. Nekem nagy esélyem van a demenciára, anyu is az volt, s olvastam, hogy anyától lehet örökölni.

80 év, Channa! Isten ments! D

Rendben van! De ne ijesztgess!!!

A kezelések felvételén/elutasításán ráér akkor gondolkodni az ember, ha benne van.

Én személy szerint azt mondom, hogy inkább a kezelés miatti rosszullét, mint az idő előtti halál.

Sok ismerősöm megküzdött már a kezelésekkel, nem kellemes, de a legtöbbször megéri szerintem. Sok gyógyulást láttam már. Sajnos volt, akinek a kezelésekkel sem volt esélye.

De szerencsére sok meggyógyult.

Most épp az egyik barátnőm kínlódik a kezelésekkel, de hát 54 éves, hogy utasítaná el a kezeléseket, ha ennek segítségével van esélye még jó pár év életre?

80 évesen már lehet, hogy én is azt mondanám, hogy nem kérek belőle, de előtte nem hiszem, hogy elutasítanám...

Hát nagyon remélem, hogy erről ír!

Köszönöm!

Nyugi, megkapjuk a fájdalomcsillapítókat akkor is. Ennek én nagyon utánajártam, mikor gyomortükrözéskor biopsziát vetek, és eldöntöttem, hogy se kemó, semmi.

Biztos lesznek fájdalmaink, de hátha jobbnál jobb f.csillapítók lesznek.:))

Neked már van ilyen gondod, vagy csak "felkészülsz", mint én akkor? :)))))

Otthon is igénybe lehet venni a hospice segítségét. Kezelés nem történik, de a beteg minden aktuális eü. problémáján próbálnak segíteni. Kap gyógyászati segédeszközöket, fájalomcsillapítást, infúziót, oxigént, sebkezelést stb. Amire éppen szüksége van.

Azért megjegyzem, kis falvakban kevésbé elérhető, személyes tapasztalat.

Van saját orvosuk is.

A hospice már a legutolsó állomás.

Vannak fájdalom ambulanciák.

Nem tudom, azt viszont igen, hogy illik a döntését tiszteletben tartani.

Akkor is, ha ez nagyon fájdalmas a környezetének is.