Ha már százszor elbuktál...

Ott kezdeném, hogy 2000-ben 107 kilósan átestem egy gerincműtéten, amiből súlyos szövődmény gerincvelő-ideggyulladás lépett fel. Hat hónapig az ágyból sem tudtam felkelni.

Olvasással töltöttem az időmet, mindenféle tudományos könyveket, folyóiratokat az egészségmegőrzésről, a jógáról, az egészséges táplálkozásról.

Elkezdtem az ágyban tornázni, potyogtak a könnyeim a fájdalomtól. De napról napra éreztem, hogy többet és többet bírok.

A hetedik hónapban már volt annyi erőm, hogy a konyhában diétás kajákat készítsek magamnak.

Ahogy csökkent a súlyom, naponta kétszer, háromszor is tornázgattam, jógázni kezdtem. Három gyermekem - már nagyok - csodálattal néztek, mert már azt hitték, örökre az ágyhoz leszek kötve. Egy év alatt sikerült 90 kilóra "lefogynom".

Ezután kaptam egy súlyos ideggyulladást, amire rengeteg szteroid-injekciót adtak.

Egy hónap alatt ismét 105 kiló lettem! Megint alig tudtam mozogni a fájdalomtól.

Néhány hónap elteltével fokozatosan újból elkezdtem a jógát, uszodába kezdtem járni, vettem egy kerékpárt.

Aztán tavaly májusban újult erővel diéta, az eredmény: 85 kiló.

Apukám súlyos beteg lett, őszre eltemettem. Depressziós lettem, mások olyankor fogynak, hát én a zabálásba menekültem. Karácsonyra ismét 102 kiló voltam!

Most újévre összeszedtem magam.

Most 90 kiló vagyok, már naponta tudok tornázni, most néhány napja jó idő van, és bicóra pattanok, tele vagyok energiával.

Nem vagyok éhes, a közérzetem jó.