Ha kapcsolatod van és megtetszik egy másik ember nagyon, ráadásul ő is közeledik feléd, mit tennél? (beszélgetős fórum)

Köszi, azt hiszem tényleg így van :)

Egyébként én azt vettem észre, hogy a szakítással "jó hatással" van a nőkre, mert utána megszépülnek odafigyelnek magurka ha elhagyták volnamagukat a kapcsolat idjeén. meg hát hibáiból tanul az ember :)

Nézd, én mikor otthagytam a volt páromat, ugyanezt éreztem, mint te. Hónapokig iszonyú lelkiismeretfurdalás gyötört, rettenetesen sajnáltam őt - elég kettős állapot volt, ha azt nézzük, iszonyú szerelemben is voltam ezzel egy időben. Meg hát megszoktam az összes dolgát, eleinte furcsa volt, hogy a másik másmilyen... Viszont és megkérdeztem anyukámat, mikor még a régivel voltam, de már az újba voltam szerelmes, hogy ő miért maradt mindig az apámmal? (mert többször magpróbálta másokkal, de mindig a fateromnál maradt) Tudod mit válaszolt? SAJNÁLATBÓL. Na akkor döntöttem el, hogy köszönöm szépen, de én maradok együtt senkivel azért, mert sajnálom.

Ez amiben most vagy amúgy tényleg átmeneti állapot, nem sokára elmúlik. Én azt mondom, hogy nem véletlenül szakítottál már egyszer a barátoddal. Tudod, hogy nem ő az, aki kell neked - bármennyire is jó ember. Szereted őt emberileg, sajnálod is, jól érzed magad vele, ezért nehéz elengedni és teljesen normális, mert nem megy egyik napról a másikra senkinek. Visszamehetsz hozzá akárhányszor, el fogsz vágyódni. Tudod az ember vagy teljesen biztos abban, hogy jó azzal akivel van, vagy 1* elbizonytalanodik, de végiggondolja és rájön, a számára ideális emberrel van. De ha már másodszor bizonytalanodtál el, az annak a jele, hogy nem a megfelelő személlyel vagy/voltál.

semmit

ha jól érzem magam a kapcsolatba akkor maradok a kapcsolatban

az élet ilyen, ha házas leszel akkor is lesz ilyen, de azért nem kell felrúgni minden jóképű tetszetős fazonért

Saját élmények alapján:

Találkozzatok, beszélgessetek... de semmi több.

Ha még 1-2 hónap múlva is érdekes lesz, akkor esetleg van értelme tovább menni.

Sziasztok!

2 napja szakítottam a párommal 1, 5 évig voltunk együtt. Igazából az volt az ok, hogy nem tudom vele elképzelni magam pár év múlva egyébként jól megvoltunk működött minden. . . de az utóbbi fél évben csak ezen gondolkzotam, hogy menjek vagy maradjak közbe jött 1 pasi aki tetszik nekem úgy érzem egyre jobban érdekel mint a jelenlegi illetve a volt baártom de ebben nem vagyok biztos. Már 1x szakítotunk pár hónapja akkor is én kezdeményeztem ugyanezzel az indokkal, érzem h ő sokkal jobban szeret engem mint én őt és nem akaorm rabolni az idejét meg hitegetni h nagyonsokáig együtt leszünk. Most vizsont meghalok egyszerűen mindenről ő jut az eszembe próbálom tartani magam de ha egyedül vagyok csak kis időre rögtön bőgni kezdek és nem bírom abbahygani annyira fáj. Meddig tart még ez? ez most csak átmeneti állapot ugye? nem akarok megint visszamenni hozzá mert ezt már 1x eljátszottam és 1 hónapig nagyonnagy volt megint a szerelem de msot megint itt vagyunk. . . volt már vki hasonló helyzetben? segítsetek lécci mert annyira kezdek elbizonytalanodni. . . pedig már emghztam 1 döntést :Smeg persze az is annyira fáj, hogy megbántottam tudom hogy msot emnnyire szenved és lehet hogy csak a sajnálat váltja ki belőlem ezeket az érzéseket. . . de ez se neki se nekem nem jó ha megint visszamenék esetleg. Bocsi mindenkinek hogy itt nyavalygok meg minden de jelnelg nem tudok senkinek :( :)

de a legrosszabb ez a bizonytalanság. . . oké, hogy fiatal vagyok meg minden de tényleg annyira tökéletes pasi meg minden. . . nagyon ritka az ilyen, de nekem mégis kevés, azt hiszem:(

Szóval a lényeg elolvastalak titeket és msot nagyon sok erőt adott amit írtatok :) megbizonyosodtam..azért döntöttem így mert ugyanerre a következtetésre jutottam mint -magnólia- , azt hiszem szerelmes vagyok ebbe a másik pasiba és ha nem is lesz vele semmi és megmaradok abarátom mellett egyszer úgyis jött volna más :S megcsalni semmiképp nem akart aki meg nekem tetszik addig nem fog közeledni amíg van barátom... hát remélem megérte kockáztatni

bocsi hogy ilyne hosszú lett csak minél pontosabb akartamlenni :)

Baaszus olyan dühös lettem, mert elszállt amit írtam. GRRRRRRRRRRR!!!

Szóval: A helyzet az, hogy én úgy voltam vele, hogy ha mind a két kapcsolat befuccsol, akkor is megérte, mert azalat a pár hét alatt olyan intenzív érzelmeket éltem meg, mint előtte soha! POnt e miatt, hogy ez történt, most már azt gondolom, hogy nem tragédia, ha egy kapcsolat véget ér, mert utána jön valaki más, akivel még jobb lesz.

A volt párom persze szenvedett. De én már akkor is mondtam neki, hogy higyje el, hogy szenved egy darabig, aztán utána túl lesz rajta és minden oké lesz. Mert ez így szokott lenni. Ha valakit elhagynak, az szenved, mint a kivert kutya, úgy érzi itt a világ vége, aztán rövidebb-hosszabb idő után rájön, hogy nem állt meg az élet!!! Előbb -utóbb jön valaki más. Ja és már neki is van valakije. Nem tudom hogy vannak, de tudtommal jó ideje együtt élnek, szóval biztos jól megvannak. És akkor erre mondhatom azt, hoyg : én megmondtam! :)

Örülök, hogy tetszett! :)

Azzal, hogy egy kapcsolatba csak akkor furakodhat be egy harmadik, ha valami nincs rendben, én soha nem értettem egyet. Pedig valahol igaz, valahol meg nem. Én mindig azt mondtam -és mondom most is-, hogy nagyon jó volt az a kapcsolat, amiben benne voltam. Soha nem vágytam se másra, se más valakire és nem gondoltam volna, hogy egyszer pedig DE! Mert az új szexuálisan sokkal jobban vonzott. És akkor lehet azt mondani, hogy a szex nem volt rendben, de én azért nem mondanám ezt, mert nem volt hiány érzetem - egészen addig, amíg az új be nem toppant. Addig tökéletesen meg voltam elégedve a kis életemmel. Más kérdés, hogy utólag visszanézve azt mondom, az előző kapcsolatom sokkal inkább barátság volt. Egy olyan ember, aki tökéletesen elfogadott olyannak, amilyen vagyok, akivel tök jó volt együtt lenni, nem veszekedtünk stb. Csak éppen a szenvedély nem volt meg. Ami nem hiányzott addig, amíg nem találkoztam vele, mert onnantól meg ez volt az, amire nagyon vágytam annyira, hogy felrúgtam érte a biztosat.

Azt pedig, hogy félsz lépni, hát totálisan megértem. Egy ideig nekem is "átfedéssel" ment a kettő. Pedig nem vagyok a megcsalás híve. Nem szeretem, nem jó dolog, nem tisztességes. Igen ám, de például én abban a helyzetben voltam, hogy ha 2 szék közt a pad alá esek, nagyon nagyot koppantam volna. Szüleimhez nem mehettem volna lakni, a munkahelyem épp megszűnt, gyönyörű kilátások... És bár nagyon sajnáltam a páromat, attól még jobban féltem, hogy pórul járok.

Az a helyzet, hogy a legtöbb nőnek elég nehéz lenen a saját fizetéséből, a saját lábán megállni. Ha olyan anyagi helyzetben lettem volna, egy percig nem teketóriáztam volna, hogy lelépjek.

Szóval én is féltem, de a legjobban attól, hogy ha valaki iránt ezt tudom érezni a párom mellett, akkor esetleg egész életemben bánni fogom, hogy nem próbáltam meg, és ezt nem akartam. És az is tény, hogy a kezdeti lángolás sajnos mindig elmúlik, ez van. De nem mindegy, hogy évek után úgy élünk együtt a másikkal, mint két barát, vagy annál azért jóval több.

Mióta ez történt, sok mindent másképp látok. Például azt gondolom, lehet egy kapcsolat akármilyen jó, szerethetjük akármennyire a másikat, ha nincs meg a vonzalom, akkor akármikor megtörténhet, hoyg "megbolondulunk". Viszont ha ez klappol, az óriási összetartó erő (persze ne csak a szex legyen jó, hanem szeressük is egymást mellette!!!!!). Legalábbi saját tapasztalatom ez.

Bocs, hogy iszonyat hosszú lett! :)

A korábbi hozzászólásomban én is erre céloztam, csak nem fejtettem ki ennyire részletesen.

Lehet, hogy ha fiatalabb lennék, nekem is más lenne a véleményem, de úgy érzem, 36 évi házassággal, megalapozott családi háttérrel, meggondolandó, hogy változtasson-e az ember, vagy erre a pár évre, ami még hátra van, maradjon a megszokott szürkeségben.

Nagyon jó amit írtál, egyetértek teljesen veled!

2 ember kapcsolatába akkor tud jönni egy 3., ha az adott pár közt nem volt már minden rendben! Akár ezt is lehetne mondani.

Hasonló helyzetben vagyok most én is. Évekig tartó kapcsolat(nem házasság, nincs gyerek) aztán egyszercsak jön valaki...De miért jöhetett? Mert bár az eszével tudta az ember a valaki előtt is, hogy a kapcsolata nem tökéletes, csak épp hitt benne, hogy lehet még jobb vagy talán nem is nagyon foglakozunk már egy kapcsolattal ha megvan, ha benne élünk. Mindenki jön-megy, dolgozik, mikor van idő arra, hogy elgondolkodjak, merre tartunk? Közösek-e még a célok?

Én sokszor elgondolkodtam. És látjátok, mégsem tudtam kivédeni a helyzetet amiben most vagyok.

Nem egyszerű. Szeretem a párom, de mint férfi és nő nem jó a párosunk. A mindennapok minden gondját-baját meg tudjuk együtt oldani, de pl. szexuális kapcsolat Isten tudja mikor volt közöttünk utoljára. Sokszor elmentem már, aztán sokszor visszajöttem. Mert az ember fél. Fél a bizonytalanságtól- Ezért sokszor inkább marad valamiben, ami nem tökéletes ugyan, de már kivül-belül ismerem a másikat, tudom mire számíthatok tőle, és ő tőlem....És a szerelem úgyis csak 1-2 évig tartó kémia, nem? Engem ez tart vissza az Elindulástól. Hogy semmi biztosíték arra, hogy mással nem ide jutnék x év után. Tudom, nem jól gondolkodom, de nagyobb a félelmem, mint a bátorságom, hogy a boldogságom után menjek...Sajnos ez az igazság.

:(

1. A "jó" relatív

2. Szerintem el kell mondani, ha nem változik a helyzet, akkor kilépsz, és ha nem változik, akkor ki kell lépni! Ehhez persze le kell küzdeni a belső félelmeket!

"Sajnos nem tudom én csak azt tudom, hogy majdnem mindenkit megcsalnak és a jókat nem becsülik. "

Két kérdésem lenne:

1.mit jelent a "jó"?

2.mi van,ha ez a "jó" unja meg,hogy odahaza nem becsülik?Mert ugyebár a megbecsülést nézhetjük innen is,meg nézhetjük onnan is...

Szia/Sziasztok!

Ettől a felfogástól áll fel a szőr a hátamon, és sajnos, mostanság sokan gondolják így. Bár lehet, hogy igazuk van, de talán nem lenne ennyi egyedülálló, ha másképpen gondolnák. Kezdem azt hinni, hogy nem ismerik az ilyen emberkék az igazi szerelmet. Röpdösnek virágról virágra. Miért kell azonnal feldobni egy kapcsolatot, ha meglátunk egy másikat, aki talán szebb, és jobbnak tűnik, mint a meglévő? Járt utat a járatlanért el ne hagyd!