Gyereknevelés? ... Újratervezés

Újratervezés! - Ezt szoktam magamnak mondani, ha valamit nagyon elcseszek. Nem csak akkor, ha a GPS ellenére rossz felé kanyarodok, de akkor is, ha reggel a kávém mellé öntöm a tejet.

Újratervezés - van-e ilyen a gyereknevelésben?

Nagy baj lenne, ha nem lenne. Mert bár igaz, hogy egyetlen tettünk és mondatunk sem marad következmények nélkül a gyermekünk fejlődésében, de nincsen ember hiba nélkül. Ezzel a kicsiknek is tisztában kell lennie. Az anya és az apa az isten a szemükben sokáig, de hadd lássák meg azt is, hogy mi is hibázunk, és ha ez megtörténik, vállaljuk a következményeket is. Úgy gondolom ez vezeti rá őket legjobban arra, hogy a jövőben ők is így tegyenek a kisebb és a nagyobb kaliberű baklövések esetén is.

Lássunk egy kitalált esettanulmányt (nem a saját életemből ragadom ki, bár onnan is lehetne számtalan példa, de így könnyebb objektíven írni róla):

Tomi nem a megbeszéltek szerint, jócskán megkésve ér haza a barátjától. Az anya már mérgesen várja haza, borítékolva a veszekedést. A fiú nem hagyja magát, végül mindketten ordítozásban törnek ki. Az anya kilátásba helyez 2 hét szobafogságot, a fiú rávágja a szobaajtót...

Vissza lehet csinálni az egészet és előről kezdeni? Sajnos nincs visszatekerő gomb az életünkben. De újratervezés? Az lehetséges, csak idő szükséges hozzá.

És persze erő is kell.

Mert milyen helyzet ez? Ha visszakozik, akkor gyengül a tekintélye a fia szemében. De a két hetes szobafogságot lehetetlen betartatni. Hogyan lehetne ezt rendbehozni?

Az anya először higgadjon le, lépjen hátra a szituációból és nézze kicsit kívülről önmagát. Ez kell ahhoz, hogy meglássa, mit hibázott ő és mit a fia.

Meg kell várni, míg mindkét fél megnyugszik és meg kell várni azt az alkalmas pillanatot, ami jó a kommunikációra. Olyan időpont kell, amikor senki nem zavar és mindeketten stresszmentes idegállapotban vannak. Az anya mondja el nyugodt hangon, hogy átgondolta és sajnálja a túlzott reakcióját és természetesen a két hét szobafogság sem kivitelezhető, ám a késés nem maradhat következmények nélkül. Mondja el, mit kellett volna másképp csinálnia és kérdezze meg a fiát, szerinte, neki mit kellett volna másképp tenni.

A hibák belátása és átbeszélése nagyon fontos. Minketten tanulnak valamit az esetből, ami később nagyon hasznossá válik. A szülő nem szorul a sarokba ettől, csak azt mutatja meg, ő is vállalja a következményeit a tetteinek, akkor is, ha kínosak és kényelmetlenek. Ezzel egy erős példát mutat, nem csak szónokol a témában, ami legtöbbször a gyerek egyik fülén be, a másikon ki...

A veszekedés megtörtént. A megbeszélésétől még nem tűnik el, de a vele járó boldogtalanság-érzés feloldható és a legközelebbi hasonló esetben talán már másként alakul.

Hibázol? Lépj hátra, gondold át és

ÚJRATERVEZÉS...