Gyerek-nem gyerek (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Gyerek-nem gyerek
Kedves Mindenki !
Kicsit későn, de írok ebben a fórumban.
Képzeljétek el augusztus hónspban szedtem utoljára fogamzásgátlót, kb 2 hónap alatt kiürül a szervezetem tőle.
Szeptember hónap óta használok kúpokat, amikor együtt vagyunk a Párommal.
Mai nap csináltam 12.00 körül egy terhességi tesztet, ami negatív lett sajnos. :(
Én szeretnék gyereket.
Én 33 éves, Párom 39 éves.
Szerintetek csináljak még egyet holnap reggel?
Mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy megjöjjön
a menszesz, ha kúp vagy óvszerb használata van?
Várom Hozzászólásotokat.
Egyetértek Loch nessel!
Természetesen magánügy, hogy vki szeretne vagy nem szeretne...nem elvárásoknak kell megfelelni.
De jobban becsülöm agyermekes párokat, szülőket!
Sok-sok lemondás, és anyagi teher egy gyermek felnevelése, de hihetetlen élmény és kaland is egyben!
Kedves mindegyhogyki!
Érdekes ez a téma! Hasonló érzéseim voltak, mint neked. Az elmúlt időszakban nagyon sokat gondolkodtam, hogy miért fordulnak meg ilyen dolgok az ember fejemben. Most már tudom mit szeretnék és remélem július óta te is révbe értél. Az biztos, hogy a fejünkben dőlnek el a dolgok. Az hogy a férjed 49 éves ne legyen probléma szerintem, mert a fiataloknak se életbiztosítás minden napjuk, akár egy baleset vagy bármi elveheti tőlünk a szeretett férfit. Szóval ha úgy érzed, hogy a férjed az igazi, hajrá! Ne keseredj el! És jönni fog aminek jönnie kell! További szép napot és minden jót! :)
Ezzel nem értek egyet, bár van gyerekem.
A nők sem egyformák, nem lehet mindenkire ugyanazt a sablon ráhúzni. Jobb, ha valaki be meri ismerni, hogy nem vágyik gyerekre, mintha megfelelési vágyból szül. Több ismerősöm, barátom is van, akiknek nincs gyerekük, nem is akartak, és köszönik, jól vannak.
Szia,
kicsit talán későn, de hozzászólnék én is a fórumhoz. Nagyon is hétköznapi amit írsz és érzel. Annyira bionytalanná vált a nők helyzete,h. teljesen megértelek,h. félsz a gyerekvállalástól. Különösen,h. a párod sem fiatalka és talán van is már gyermeke előző házasságból (ami lehet,h. épp a gyerek/ek miatt ment tönkre). Nagyon lényeges kérdés, amit magadnak kell feltenned,h. a párod valóban az az ember-e akivel le akarod élni az életed v. csak hoztál egy kompromisszumot, ami nem megfelelő számodra és ezt kivetíted a gyerekvállalásra. Egy nő számára a nőiességében való kiteljesedése nem az egzistencia megszerzése (szép ruhák, ház, autó, férj, társadalmi státusz/rang) hanem a gyermekében továbbadott ÉLET! Mert a férfi teremt, a nő létrehoz. A ffinek egy pillanat, a nőnek az élete hossza. Bizony szülni nem kell/kötelező, de egy nő, aki ezt nem élte meg, mindig fájó szívvel gondol majd erre. A házasságok, kapcsolatok tönkremehetnek, de a gyermekünk örökké a gyermekünk és fontosabb, mint a párunk v. a saját életünk. Nekem van fiam és lányom is
. Mióta ők vannak nekem, az erőm megsokszorozódott, önállóvá és felnőtté váltam a kapcsolatomban, az életemben. A felelősségvállalás itt a kulcskérdés,h. képes vagyok-e másról/másokról gondoskodni v. én magam is gondoskodásra szorulok v. vágyom? Az anyaság nem egyik pillanatról a másikra jön (mégcsak nem is a 9 hónap v. a szülés után) hanem egy folyamat. Hogy mennyit tudok magamból adni nap mint nap. Ezek magok, melyek kikelnek, gyümölcsöt hoznak és értelmet adnak az emberi létnek. Az ember tragédiájában Ádámot a végső elkeseredéstől, a haláltól ez menti meg: "anyának érzem ó Ádám magamat!(Éva)" mert nem csak a nőnek, a ffinek is ez ad értelmet a küzdelemhez. Együtt.
Hát abszolút így érzek én is kedves cikkíró!
A dilemma még 41 évesen is megvan.
Én is mindig azt hittem pikk-pakk terhes leszek, ha akarok. De nem akartam! Nem érdekeltek a gyerekek, abszolút nem vonzottak és nem olvadtam el tőlük soha.
Aztán mire 40 évesen eljutottam arra a szintre hogy oké tán akarom és most már tán kéne, illene... akkor kiderült hogy már nem biztos hogy lehet..
Egyrészt sajnálom másrészt megkönnyebbültem?
nem tudom...
Az idő majd eldönti.
Szerintem termeszetes amit erzel, en is kudarcnak elem meg az elmult egy masfel ev probalkozasait. Raadasul nalunk 100% hogy velem van a baj mert a ferjem "teszi a dolgot". Csak megtartani nem tudom.
Nem tudom milyen orvoshoz jarsz, de a fel ev probalkozas utan a ferjedet es teged is ki kellett volna vizsgalni. A gyermektelenseg ugyanis ugyanannyi esellyel lehet az o hibaja.
Az en nagypapam lassan 80 eves es 7 eve van uj baratnoje aki 20 evvel fiatalabb nala. A nagypapam azota hozza fiatalodott. Dolgozik, jon-megy, teszi a dolgat. Szerintem ne add fel a remenyt hogy a ferjed is szep kort elhet meg. Bar a dohanyzast abba kene hagyni, mert az sokat ront a helyzeten. Talan ha szuletne gyereketek akkor megvaltozna a hozzaallasa, torekedne hogy egeszsegesebb legyen es tovabb eljen pont miatta.
En sem olvadok el a gyerekek lattan. Nagyon sok ujszulottet latok a munkambol kifolyolag es szerintem minden kisbaba egy kis csoda, de nem fog el az az erzes hogy jaj en is akarok egyet. Egyszer meg a terhessegem alatt kerdezte egy munkatarsam hogy miert nem olvadok el a babak lattan. Erre en azt mondtam hogy a terhessegem miatt en nem valtam gyerekimadova. Ezt az egyet szeretem akit en hordok. A tobbi total hidegen hagy.
A fejedben van baj, Nehogymár csak annyi legyél, mint egy biorobot, amelyiknek egyetlen célja a reprodukció!
A férjed meg húzzon el vizsgálatra. Pasiknál jóval egyszerőbb, és lehet, te feleslegesen szívsz.
El is felejtettem ezt a cikket. Mármint, hogy megírtam.
De itt vagyok :)
Még csak pár hozzászólást olvastam el.
Pár kardinális pont:
- miért megalázóak a vizsgálatok? Mert ahogy az orvosok, nővérek, gyógyszerészek bánnak az emberrel, az szörnyű. Akkor pedig, amikor az ember nőiességét vizsgálják (teherbe tud -e esni, magyarán be tudja-e tölteni a funkcióját), pláne lekezelőek tudnak lenni. NEKEM megalázó elmenni ilyen vizsgálatokra. Ott ülni az endokrinológusnál, közben azon gondolkodni, hogy most mindenki tudja, hogy terméketlen, haszontalan, üres (nő) vagyok.
- férjem 49 éves, nem éri meg a gyerek felnőttkorát: igen, vannak emberek, akik sokévesen nagyon fittek. Az én férjem napi 2 doboz cigit elszív. Naponta tizen órákat dolgozik, Borzasztó stresszesen él. Ő mondogatja, hogy 20 évnél távolabb már nem tervez. Illetve, valaki itt alant nagyon szépen leírta, hogy egy 70 éves embernek már nem a kamaszodó gyerekének a nevelésével kellene foglalkoznia. Hogy is tudna annyi idősen?
- vizsgálták-e a fejemet: még nem, de talán tényleg kéne :)
- kettősség - akarok nem akarok: ha természetesen jött volna, nem lenne ilyen gondom. Mikor abbahagytam a gyógyszert, remegve vártam a jeleket, állandóan terhességi teszteltem, hőmérőztem.... nagyon vártam, hogy végre terhes legyek. Errefel, most meg már menstruációm sincs. Csalódtam magamban. Terméketlen, üres, semmire nem való ember vagyok. Így érzem. Ezért most már inkább nem akarok gyereket.
Szerintem Te nem akarsz gyereket, azért nem sikerül. (És ebben az esetben jobb is így.)
Tudod, a tudatalatti...
A férjed... Nem fiatal. Khm... A kalapja meg, nohát, az nem elég a sikerhez. Ő már nagyapa korúan elég komikus lenne egy kisbabával. Bár a celebeknél az a divat...
Csak akkor szülj, ha te teljesen 100%-ig akarod. Ha kétségeid vannak, akkor ne vágj bele. Így viszont közöld a pároddal is a dolgot.
Én szerettem volna gyereket, és a férjem is, de nekem megmondta a doki hogy soha nem lehet gyerekem. Van egy betegségem amit kezelnek, az eredményeim gyógyszerekkel normál tartományban vannak, gyerek mégsincs több mint 2 év védekezés után sem.
Már feladtam a dolgot...volt sírás meg minden... Aztán elkezdtem magamban ismételgetni, hogy mennyi előnye van annak, hogy csak kettesben vagyunk a férjemmel.
Nincs állandó aggódás, nincs gyereksírás, se anyagi problémák a gyerek költségei miatt, nem vagyunk lekötve. Bármikor elmehetünk bárhová, nincs gond azzal, hogy senki nem tud vigyázni a gyerekre.
A munkahelyen kirúgás sem fenyeget amiatt, hogy folyton beteg a gyerek és itthon kell vele lenni satöbbi satöbbi...
Amióta így fogom fel, könnyebb. Csak akkor kapok idegbajt amikor valaki rákérdez (mintha bármi köze lenne hozzá) hogy mikor lesz gyerekünk...
És amikor mondom hogy nem tervezünk (a betegségemhez senkinek semmi köze) , akkor azt kezdik boncolgatni, hogy miért miért....ez nagyon zavar.
Abba már szerintem beletörődtem hogy nem lesz gyerekem. Az örökbefogadás nálunk szóbakerült de csak olyan formában, hogy egyikünk sem akarja. Úgy vagyunk vele, hogy inkább ne legyen, minthogy másé legyen...mert akárhogy is nézzük, egy örökbefogadott baba nem saját gyerek. A férjem azért aggódna vajon kinek a gyereke, milyen géneket örökölt, én meg azért hogy azt hiszem, nem tudnám ugyanúgy szeretni, tudván, hogy nem az én vérem.
Ez a rendes gyerekvállalással is így van. Ha nem vagy biztos, ne vállald azért mert a társadalom, vagy a párod elvárja...
Én annak örülök, hogy kicsit "korán" 23 évesen terhes lettem, még a nagy dillemázás előtt.
Mert ha őszinte akarnék lenni magamhoz, most biztos itt ülnék 3 diplomával, a második férjemmel egy nagy lakásban, és halálosan problémáznék ezeken a mondvacsinált dolgokon. Mert alapból én is ilyen vagyok.
Pedig a májdaganat műtétem után 18 évesen nekem is azt mondták, hogy sohase lehet gyerekem.
A sors nekem azt szánta, hogy ezen átlendít, még mielőtt felmerült volna a probléma. Nem voltam sablonos anya, mi nem babaúszásra jártunk meg játszóházba, hanem alkotóhetekre meg kari napokra.. Éjjel-nappal. De a lányom élvezi, hogy ilyen fiatal lökött anyja van, én meg, hogy így alig a 30 felett van egy nagy lányom, aki már partner. (Az a három fiú, aki azon kívül itt kolbászol még, csak az előbbiek folyománya.)
A "nagy" témáról meg annyi a véleményem, hogy mindig is voltak nők, akik nem szültek. Kb. 5-8-10%. Ők vagy megtalálták így is a helyüket az életben, vagy nem. Sokan igen. Még régen is, amikor aztán tényleg elvárás volt a gyerek. Szóval nem kötelező mindenkinek szülni.
De a mai 35%-nyi nem szülő viszont sok. Ennek a fele az, aki talán tényleg nem akar, vagy nem érdekli a téma, a fentmaradók meg sajna rossz döntést fognak hozni, mert hittek "másoknak", meg mondvacsinált indokoknak. De hogy ki melyik kategóriába tartozik, azt viszont nem fogja tudni itt senki fórumokon át eldönteni.
Egyébként akinek ez komoly probléma, tényleg javasolt lenne pszichológus bevonása. Nem a gyerek miatt, hanem önmaga megtalálása miatt.
A túlnépesedésről annyit, hogy ezt nem egy fogyó nemzet nem-szülése oldaná meg. A nagy világegyensúlyhoz az kellene, hogy itt Közép-Nyugat Európában többet szüljenek, a túlnépesedett afrikai országokban meg drasztikusan kevesebbet. Attól, hogy mi nem szülünk, attól még az afrikai nem fog kevesebbet. Szóval a nagy globál problémát nem oldottuk meg, csak magunkat adtuk fel.
A másik meg, hogy "elvárás" ma a gyerek? Beszólnak? Ugyan már. Mondják ezt is, meg az ellenkezőjét is. Pont ugyanannyit. Az meg, hogy ki mit hall meg, a lelkiállapotától függ. Én pl. a nagycsaládosokat szídó dolgokat szoktam meghallani, és azok esnek rosszul, mert én az vagyok... De aztán rájöttem, hogy úgy működik az élet, hogy döntéseket kell hozni, és utána azt vállalni. Mindenkinek nem lehet, és nem is kell megfelelni. Egyébként aki meg akár a "miért nincs gyerek", akár a "minek ennyi gyerek" témát felhozza, az meg eleve az a kategória, akivel nagyon nem állok le polémizálni.
Más se tegye, legfeljebb mondja meg neki, hogy a saját dolgával legyen elfoglalva.
Kedves fórumindító! Már amennyiben még mindig érdekel a kérdés : Aki felnőtt ember, az maga dönti el, hogy akar-e gyermeket. Tekintetbe véve, hogy mindendkinek csak élete van, jobban jár, ha azt teszi vele, amit a saját érzései diktálnak, nem az anyósa, férje, a szomszéd Juli néni vagy az un. társadalom. Épp ezen okok miatt, aki itt a hoxa hozzászólásoktól várja a megvilágosodást (amik mellesleg valamilyen szinten mind belepofázások mások dolgába)arra vonatkozóan, hogy mit tegyen egy ilyen fontos, saját személyén messze túlmutató kérdésben, az először nőjön fel és tartson egy kis önvizsgálatot. Senki sem fogja jobban tudni, hogy mi a jó NEKED, mint te magad.
Nyilván nem árt a helyzetet tisztázni az ember kedves párjával is, lehetőleg még mielőtt a baba project beindul, mert egy ilyen nagy horderejű és egy kapcsolatot alapjában meghatározó kérdésben nem árt egy nevezőn lenni. Meg így tisztességes a partnereddel szemben is, mert ha ő akar, te meg nem akkor meg, akkor kérdés, hogy van-e jövője a kapcsolatodnak.
Nem gáz, ha nem akarsz babát. Nem egy ismerősöm döntött, így és nem feltétlenül azért, mert nem szeretik a gyerekeket, sőt van aki kimondottan jól boldogul velük, csak éppen valamiért nem férnek bele az életükbe. Sőt szerintem, aki nem akar, az jobb, ha nem is szül és felesleges őt ebben az irányban maszírozni.
Ha meg úgy döntesz, hogy akarsz, akkor csak azok a dolgok megalázóak, amiket TE találsz annak. Szerintem, az, ha gyermeket akarsz és ezért végig mégy dolgokon, az inkább tiszteletre méltó, mint megalázó. Az egészségügyi dolgozók, már ha nem csúcsbunkók, amire persze sajnos van példa, nem ítélkeznek. Én gyógyszertárban dolgozom és sokkal inkább drukkolni szoktam a babára vágyóknak, és szerintem a kollégáim is így vannak vele. Egy év még nem a világ és a párod kora sem annyira vészes. Szóval, ha IGAZÁN vágysz babára, akkor meg ne hagy magad eltántorítani.