Gyerek és a hangszer iránti szenvedély (beszélgetés)
Ezért nyitottam a témát, hogy bármilyen jellegû tapasztalattal találkozhassam.
Van még negyed évünk, hogy eldönthessük, gondolom addig még sok mindent fogok hallani, olvasni aztán az alapján döntünk.
Fiam határozottan a zongorát szeretné, pont azért, mert zeneileg meg úgy alapból is klasszikus beállítottságú. Nem mondom, hogy csak klasszikus zenét hallgat, de nagyrészben az érdekli. Beethoven, Bachtól a Toccata és Fuge stb. Megfontolom amit írsz!
Mi is elektromos zongorán gondolkodunk. Szerintem jobban motivál és fejleszt.
A zeneiskola szerzôdésében benne áll, fél év után hangszert válthat, ha kedve van hozzá. Majd elválik meddig tart a lelkesedés. Ami nem kétség, hogy amíg ô szeretné, addig támogatjuk.
A billentés miatt én nem aggódnék, a mi (kitűnő) zongoratanárunk vásárlás előtt ellenőrizte az elektromos zongorát, segített kiválasztani a típust és gond nélkül tudott a gyerekem gyakorolni rajta.
De természetesen kérdezd meg a ti zongoratanárotokat, hogy ő mit tart jónak.
Szia
Kolléganőm kislánya kb 6 éves volt amikor a zenetanár közölte anyukával mostantól csak hegedűt tanít (előtte furulyát is tanított) Erre a kolléganőm kislánya közölte (6 évesen) világ életében hegedűt akart tanulni . Ma zenei egyetemre jár hegedűszakon :)
Másik szerintem ilyen korba nem kell zongorát venni egy kicsit jobb szintetizátor is megteszi (főleg hogy a zongora elég nagy helyet foglal el :) )
Szerintem ilyen korban még nem lehet biztosan tudni, hogy végleg lehorgonyoz-e a zongora mellett.
Mindkét gyerekem tanult zenét, szintén kb 7 éves koruktól. Az egyik furulyázott 3 évig, de inkább csak a szuper tanár kedvéért. Másikuk zongorázott: szerette, tehetséges volt, versenyekre járt - de három év múlva már nem akarta tovább.
Mást nem tudsz tenni: támogatod és kivárod, hogy hogy fejlődik és meddig csinálja örömmel.
Zongorát nem vettünk, hanem hasonló megfontolások miatt egy elektromos zongorát. Könnyebb vele bánni (hangolás, helyigény), a zeneiskola elfogadta és ha már nem kell, könnyebben eladható.
Hát akkor nincs is kérdés... :D
Szerencséd van.
Csak támogasd, úgy látszik, ez nálatok így adódik magától is.
A zenetanár jónak bizonyul, azt hiszem szerencsénk van. Szigorúnak nem mondanám, a dicséretekkel nem dobálózik, viszont a humora és a szakmai tudása kimagasló. A fiammal baráti kapcsolatot táplál. Úgy vettem észte, ért a gyerekekhez, fiam is kedveli ôt.
Nekem az a lényeg, hogy támogassam abban amit szeret, minden erôltetés nélkül, úgymond ô mutar rá ami érdekli, én meg terelgetem. Tulajdonképpen az orgona az, amiért nagyon oda van.
Nagyapám több hangszeren is játszott, karmester volt, fiai szintén mind több hangszeren is tanultak. Elôbb tudtak meg kottáról olvasni, mint könyvôl. Testvérem is játszik hangszeren. Valamiért a mi családunkban ez a talentum a nôket elkerülte 😀
Nehéz így elbírálni a fiad tehetségét, de nem ő lenne az első gyerek, aki a zongora mellett ragad. Ha jó tanárai vannak, akkor csak drukkolni tudok neki.
Akkor sincs baj, ha később nem lesz koncertező zongoraművész - kevés zongorista kell, nem zenekari hangszer. Attól még lehet más zenész is, jó zongorista alapokkal, sőt karmester is.
Uram bocsá', esetleg egy sima polgári foglalkozású ember, jó zenei műveltséggel.
Kisfiam 7 éves múlt. Az utóbbi fél évben határozottan érdeklôdik a zongora iránt. Jelenleg a jövôbeli hivatásának tekinti. Kedvenc dalait próbálja kisebb nagyobb sikerrel lejátszani. Felvetettem neki a zeneiskolát, örömmel rugaszkodott neki. Beirattuk és már négy alkalommal volt.
Olyan hozzászólásokra lennék kíváncsi, akiknek sajátos tapasztalatai vannak azzal kapcsolatban, hogy az ilyen irányú zenei érdeklôdés kb. ebben a korban mennyire vehetô komolynak. Nem kevés pénzt fektetek bele és negyed év után itthonra egy zongora is elvárás az iskola által.