Köszönöm, hogy befogadtál! Már ketten vagyunk, tudunk beszélgetni. Én 61 éves, nyugdíjas (tavaly augusztus 1 től), házasságban élő nő vagyok. Debrecenben élünk egy nagyon kicsi udvaros házban, de még ez is jobb mintha nem lenne semmi, legalább ki lehet ülni a teraszra. Most készülök egy nagy fogászati beavatkozásra, csütörtökön fogom elkezdeni és egy kicsit ideges vagyok miatta. Kicsit hosszadalmas lesz, de vége lesz ennek is, csak lennék már túl rajta. Nekem az első házasságomból született egy fiam aki 22 éves korában, 2006-ban autóbaleset következtében meghalt. Sokáig bezárkózva éltem, azt hittem nem élem túl, de szép lassan sikerült összekaparnom magam. Nem vagyok megkeseredett ember, nyugodtan beszélhetünk mindenféle témáról csak ezt fontosnak tartottam, hogy leírjam magamról. Egyelőre ennyit írok magamról, mivel ez egy nyílt klub és mindenki olvashatja, elég felszínes lesz a beszélgetés szerintem. Majd eldöntjük meddig mehetünk el.
Én vagyok , aki vagyok majdnem 70 éves "öregasszony", de ezzel a mondással úgy vagyok, mint Cirano az orrával. Meg ne próbáljon valaki is OREGANYáMNAK szólítani. Mert azonnal átváltozom Boszorkánnyá és ráolvasok.
Na szóval és tettel ide várom, azoknak az embereknek a hozzászólásait, akik már sokat megértek és nem szégyellik elmesélni.
Azon a kevesek közé tartozom, aki mindent ki mernek mondani, néha túl sokat is magáról. DE úgy gondolom SEMMI olyat nem tettem, ami miatt szégyenkeznem kellene.
Szép nagy családom van, amiért hálás vagyok.Három felnőtt gyerekem és nyolc unokám van. Lassan ők is felnőnek. Jaaa és van 1 férjem is.Mellesleg akivel jól rosszul leéltünk 50 évet.
Ma azt hiszem sok mindent másképp csinálnék , de az élet nem videó, amit visszatekerhetünk. Ugy hogy minden úgy jó, ahogy van.
Egyet sajnálok , de nagyon , hogy nem voltam egyetemista.