Fiatal özvegyek (beszélgetés)

Sziasztok , en osszel veszÍtettem el a parom .. most talaltam meg ezt a forumot .

En is beszelgetnek , ti hogyan elitek meg ezeket a heteket ,honapokat...

Sziasztok!

Végigolvastam ezt a fórumot. Teszek egy gyenge próbálkozást, hátha erre néz valaki így 5 év után, hiszen sajnos mindig történnek ilyen tragédiák, és mindig lesznek, akiknek jól esik sorstársakkal beszélgetni.

Én is sorstárssá váltam sajnos, két fiammal maradtam magamra idén év elején. Az első időszak a túlélés időszaka talán még most is tart, de sok nehézséggel állok szemben, furcsa gondolataim vannak, és jó lenne, ha olyan emberekkel tudnék erről társalogni, akik hasonló helyzetben vannak, és talán megértenek.

Én még csak most láttam.

Átolvasom, addig is szervusztok.

Sziasztok!Valaki használja még ezt az oldalt?

Jó lenne néha beszélgetni veletek!Szép napot mindenkinek!

Sziasztok! Él még a fórum?

Az én drágám pénteken ment el!

Szombat estig éreztem a jelenlétét!

Szerintem még fel sem fogtam!

Sziasztok!

Úgy látom elég régen nem írt senki ebbe a fórumba!

Én azért szeretnék minden kedves tagnak "boldog" új évet kívánni,ha egyáltalán a mi esetünkben ez még lehetséges.

Tudod, amikor belénk szállt a pirosnál egy kisteherautó és épp nem volt velünk a lányunk, mert kivételesen a Nagymamáéknál maradt, akkor a hátsó csomagtartó rúdja pont őt találta volna el és akkor...

Kiszálltam a kocsiból és első gondolatom volt, hogy van Isten.. aztán amikor ért a tragédia, nem mondtam , hogy nincs, de azóta nem tudok hálás lenni neki. Tudom, hogy van, de nem értem őt..

Üdvözlök mindenkit!

Nem vagyok özvegy(hála az égnek),talán nincs is jogom itt lenni, de nem bírtam megállni, hogyne írjak. Szívből kívánok vigasztalódást mindnyájatoknak, erőt és kitartást. Összeszoruló szívvel olvastalak eddig benneteket, és tudom,hogy hiábavaló minden vigasztaló szó.Bocsánat, hogy beleszóltam, ígérem többé nem teszem. Minden jót és lelki békét kívánok nektek.

Szia!Nagyon-nagyon friss a gyászod. Együttérzek veled. Írod, hogy babát vársz. Tényleg nem könnyű a helyzeted, de kapunk erőt, még akkor is ha ilyenkor azt gondoljuk, hogy nem éljük túl.

Ha van energiád, olvasgatsd a fórumot, ezt is és a friss özvegységet is, sok hasonló sorssal ismerkedhetel meg, és a gyász folyamatával különböző tüneteit és egyéni megélési módjait írtuk le. Őszintén kívánok neked erőt és vígasztalódást!

Sziasztok! Először nem is gondoltam, hogy ennyien vagyunk hasonló helyzetben...

Hét hete vesztettem, vagyis vesztettük el Őt, és egy hónap múlva fog megszületni a kislányunk. Mindenki azt mondja, hogy Picur miatt erősnek kell lennem, de - már bocs - könnyű mondani. Persze, tudom, hogy tovább kell élni, és én is próbálom elhessegetni az állandó MIÉRT-et, de nagyon nehéz. Félek, hogy fogom bírni, ha megszületik a kislányunk, hogy ne bőgjek egész nap, mert bár ténylegesen nem érti majd, hogy mivan, de a feszültséget érzi, ahogy most is...

"Nem az az igazi kín, amikor könnyektől el vagy ázva,

hanem mikor belül sírsz és mégis mosolyogsz!"

Sziasztok!

Hát igen sajnos én is tapasztalom nap,mint nap,hogy amióta "elment"minden sokkal nehezebb lett.Mintha a világ esküdött volna össze ellenünk,semmi nem sikerül!!!!!!!!Ez az élet minden terén így van,de vajon miért???Ahogy telnek a napok és a hónapok egyre jobban erősödik a hiánya és egyszerűen még belegondolni is gyötrelem,hogy már ez nem fog változni!Persze az embernek muszáj tovább küzdeni,mert felelősséggel tartozunk a gyermekeink iránt,de már minden más értelmet nyert a számomra.Már nem a boldog békés jövőbe reménykedek,hanem abba ,hogy legyen erőm felnevelni a két fiunkat és ennyi!Néha úgy érzem mintha egy lélek nélküli test lennék akinek még dolga van a világban,de már nem hisz semmiben!Sajnos megfásultam úgy érzem és már csak a két fiam éltet!Remélem legalább nekik jobb sorsot és szebb jövőt szán az élet!!!!

Sajnálom,hogy ilyen levelet kaptál...

Azt hiszem a fórum tagjai is neked adnak igazat velem együtt!!!!