Féltékenység megbocsátható? (beszélgetés)
Te tudod, érzed, hogy elégedett vagy -e mindennel úgy, ahogy van, a kapcsolatoddal, a pároddal, a Hozzád való viszonyulásával, a megnyilvánulásaival.
Szerintem ha bármikor felmerül benned, hogy zavar valami, ne tűrd el, semmit ne tűrj, ami neked nem jó.
Mert továbbra is zavarni fog és egyre jobban, ott lesz ez az érzés, akár egy szituációban, akár általában, és ez a kapcsolatotokra nagyon rossz hatással lehet.
El kell jutni addig, hogy ne zavarjon semmi. Most olyan, mintha érveket sorakoztatnál fel, ami mellette szól, közben van valami,ami mégis csak elgondolkoztat téged, hogy nincs rendben, ugyan apróság, de már írtál emiatt ide. Ezt kellene rendbe tenni.
Belőlem mindig kijött, ha valami idegesített, szerencsére az utóbbi időben elég gyorsan. Megfogadtam, sosem hagyom, hogy bármi miatt kellemetlenül érezzem magam. Azt a másik is érzi, feszültebb leszek, stb, és előbb-utóbb úgyis kijön.
Sajnos egyszer sem volt teljes mértékben normális kapcsolatom, ez igaz. Régebben túl sokáig maradtam a nem normálisban, most már amikor látom, hogy nem az, lezárom, és rendezem magamban a történteket.
A családból hozott mintával vannak nálam gondok, azzal, amiben felnőttem, régen volt ugyan, de nem volt sok kapcsolatom és ezeket még meghatározta. Annyiban fejlődtem, hogy az iránytűm jobban működik, észlelem a rosszat és határozottan lezárom.
A sokáig nyomulósnak igen, mondasz valamit, biztos vannak női, és a vadászösztön miatt kellek én is.
De nemcsak a mennyiség számít, mi 2000 január óta élünk együtt, bár előtte jöttünk össze, de akkor még csak jártunk, szóval akárhogy is számolom, a 16. évünket tapossuk együtt lakva, nem távkapcsolatban. Viszont nekem a 16 év alatt sem kellett soha ilyen dolgokat elviselnem, meg jópofiznom hozzá. Az egy dolog, hogy neked ez belefér és kész, másoknak meg nem, ezt már tisztáztuk, de szerintem önmagában egy szám hangoztatása nem mindig jelenti azt, hogy az úgy jó is volt, úgy értem, van, aki 30 évet is benne marad egy szar házasságban, nem attól jobb egy házasság, hogy régebbi.
Azt meg bocs, megmosolyogtam (és tudom, ezt kötekedésnek fogod venni), hogy azt mondod, te nem vagy mimózalelkű, nem zavar, hogy az uradék bandában, egymást kontrázva beszólogatnak a fiatal csajoknak trágárságokat. Ehhez mi köze van a te mimózalelkednek? Nyilván nem téged sértegetnek vele, hanem azokat a csajokat. Persze, te elintézed annyival, hogy fú, azok a hülye qrvák, mit mászkálnak már össze-vissza, úgy kell nekik, jól teszik a pasik, hogy beszólnak neki, mit merészel már hosszú combokkal az utcára menni az a luvnya, nesze neki! Kábé ezt veszem ki a mondandódból. De női szemmel, ez olyan nagy hiánya a szolidaritásnak, hogy csak na. Aztán te tudod. Aki meg van magával/életével elégedve, az nem élvezkedik azon, ha más nőket aláznak. Van 2 lányom, majd ha nagyobbak lesznek, óvni fogom az ilyen dolgoktól őket. Meg szerintem gusztustalan, amikor meglett férfiak cikiznek fiatal csajokat, ahelyett, hogy otthon az asszonnyal foglalkoznának.
Hát ez a lényeg :) egy kapcsolat olyan sok összetevőből áll, annyi minden történik a két ember között, hogy azt senki kívülálló nem láthatja.
Én kiragadtam egy aspektust, egy cselekvést, ami nálam anno egy bimbózó kapcsolatban meghatározó volt és a saját tapasztalatomat írtam le az alapján.
Te érzed, hogy mi a helyzet...és amit érzel, az nem hazudik.
Mint,már írtam így szeretem ahogy van!
Nem vagyok mimózalelkű és én sem vagyok túl kedves figura,így pont összeillünk! :)
Bandában? Jajh. Ez borzalom. És ijesztő. Te is írod, hogy szegény járókelő csajok, akkor olyat művelnek, ami miatt még te is sajnálod ezeket a csajokat. Ez elgondolkodtató.
Nem értem, miért kell ilyet művelni. Ha valakinek ez kellemetlen, az már nem a poén kategória sajnos.
Nem az a lényeg, hogy én minek neveztem, hanem hogy te minek minősíted a viselkedését, és téged zavar vagy nem. Ha nem, akkor minden rendben van. Mások vagyunk, más a lelkületünk, a múltunk, a gondolkodásunk, minden szerencsére.
Ha a kollegáinak a feleségeit sem zavarja, akkor ők is szerencsés helyzetben vannak. Én már kevésbé, mert te is írod, sok esetben viselkednek így a pasik, és engem zavar. Tehát én nehezebben találok számomra megfelelőt.
A viselkedést neveztem tahónak.
Olvasom a nekem szóló részeket. Szóval ez úgy történik... jön szembe valaki az utcán, vagy valakik.. odapillantok... látom, hogy egy pár, és a pasi hangsúlyozom feltűnően bámul. Elnézek, mert undorító köcsögnek tartom emiatt... de érzem, ha bámulnak... azt mindenki érzi... újra odanézek és még mindig.
Nem szemezek foglalt tahókkal :) amúgy meg senkinek a nyomorán nem élvezkedem, elég szomorú ez, hogy meg merik ezt csinálni így sokan.
Sokan vagyunk egyedül 30 X évesen. És örülök, hogy megfejtetted az okát. Egyébként van benne valami. Tényleg előítéletes vagyok, és talán rossz jelnek veszek olyat, felnagyítva, ami nem is rossz jel...
A környezetemben lévő csajok is hasonló cipőben járnak és olyan sok esetben látom ezeket a problémákat.
Viszont... aminek örülhetek... inkább legyek egyedül, mint valamelyik tahó oldalán.
Sokan benne maradnak a rosszban, mert félnek egyedül lenni. Én így is megállok a lábamon. És bízom benne, egyszer megtalálom a saját normálisomat :) a kérdést, hogy miért vagyok egyedül, nekem kellett megválaszolnom, úgy érzem :)
Nem így van :) nőket nézegetős, beszólós tahó csak egy volt.
Hogyne számítanám be a "statisztikámba" az olyat, aki nem nézeget a felesége mellől sunyin, de most itt nem azokról van szó, hanem a téma az, hogy nézeget és tovább vittem, be is szól. Ez a véglet. Nem általánosítok, hogy mind ilyen. És nem dagonyázok semmilyen tudatban :)
Abban igazad van, hogy már egyetlen megnyilvánulás alapján tahóként skatulyázom és lelépek, meg kiosztom.
A többi nőt meg nem sajnálom le... pusztán azokat, akik igazi tirpákokat viselnek el. És nem mindegyik ilyen...
Nem hiszem, hogy ez alapján determinálni lehet számomra a csalódást :) pontosan emiatt figyelek ezekre az elején, hogy már akkor elküldjem a bunkót, így teret adva egy esetleg normálisnak.
De rinyálsz,ráadásul minden fórumban megjelensz a perverzióddal!
Most is csak mi vagyunk itt akik eddig is!
Mire számítottál?
Mondjuk egyrészt aki dolgozik, az dolgozzon és ne kifele kiabáljon az arrajáróknak. Mert ugye mit tegyen az, akinek arra van az útja? Másrészt ha közönséges a beszólás, még jó, hogy nem fogja poénra venni.
Én nem hiszem, hogy nagy elvárás, hogyha annyira nem bírnak a munkájukra koncentrálni, legalább ne úgy tegyék ezeket a megjegyzéseket, hogy az sértő legyen. Ez bármilyen korú és öltözetű nőre érvényes, mert mindegyik valakinek a lánya vagy az anyja, vagy a felesége, nőket inzultálni gusztustalan.
Meg komolyan, egy diáklány simán fel fogja venni a sortot ha meleg van és nem abból indul ki, hogy erről a munkásoknak az előző esti jupornról letöltögetett repertoár jut eszükbe, hanem abból, hogy meleg van, ő meg diák, és azt vesz fel, amit akar, rossz pedig az, aki rosszra gondol. Szerintem aki ezt nem tiszteli a fiatalságban, az gyökér. Persze, vannak értelmiségiek is, akik így viselkednek, nem változtat a dolgon, ők is gyökér módon viselkednek.
Aki meg asszisztál hozzá, vagy igazat ad, az pfúj.
De viszont ránk kényszeríted a beteg elmédet!
Fogd már fel,hogy nem vagyunk erre kíváncsiak!
Oké,így már tudom ki vagy,de azért a te történeted és az itteni eszmecsere között oltári nagy szakadék van!
Nem mindegy hogy elvigyorgom a férjem nézelődését esetleg hogy tudom mit csinál a kollégáival vagy az hogy gusztustalan dolgokra kényszerítem azt akinek hűséget esküdtem és szült 3 gyereket!
Renden van hogy mindenki másképp láta a dolgokat,de ami sok az sokk!
Nagycsaládos apa.
Szeretném ha megcsalna fórum...