Érdemes vele maradni? Megéri szenvedni a szerelemért? (beszélgetés)

Szerintem szakíts vele. Nem lesz jó vége. Kicsit kellemetlen lesz az elején, de te túl fogod élni.

És NEHOGY teherbe ess!!!!

Erre találták ki a próbaházasságot. Fél év együttélés, utána lehet határozni, hogn tovább.

Aki fél év alatt nem ismeri ki a párját, megérdemli, hogy szenvedjen a későbbiekben.

Köszönöm az építő válaszokat. Valószínűleg megfogadom a tanácsaitokat és rövid úton véget vetek ennek az egésznek, mert így sok értelme nincs, ahogy az ma este be is bizonyosodott.

Rossz kedve van, utálja magát és a világot is és még velem szemétkedik annak ellenére, hogy én biztosítom órákon át arról, hogy mellette állok, támogatom és hogy mennyire szeretem. A kapcsolatunkkal alapból minden ok az elmúlt időszakban, de az neki nem számít ezek szerint, attól még ő rosszul érzi magát a bőrében. Na, köszönöm szépen. -.- Én már attól a tudattól boldog vagyok, hogy tudom, ott van nekem.

És itt hasított belém a felismerés..

Heuréka, elértem a gyász 2. fázisát (düh). :D

Oh igen, ha nem is rajzfilmet, de valami sci-fi-t biztosan megnéz majd és az alapján úgy dönt hogy mégis boldog. Csak akkor már gyanítom késő lesz. :)

Jézus ereje!Azt hittem ezt egy 13 éves írta! :O

Te 20 felett vagy?Komolyan?Biztos?írd azt léccciiii,hogy 13 vagy....

Ha te is ossze akarsz vele koltozni, hajra! Sztem, sok folosleges kortol megkimelitek magatokat, mivel " lakva ismerszik meg a masik" :)

Ui: es valoban ne gorcsolj! :)

:)))))

bocs, nem neked akartam :D

Első bekezdésig olvastam, szerintem tovább felesleges.

Nem éri meg. Lépj tovább.

Együtt vagyok majdnem fél éve a barátommal, eközben már 2-szer szakítottunk pár napra, de mindig összejöttünk újra, mert nem bírtuk egymás nélkül. Ennyit még nem szenvedtem pasi miatt soha, valószínűleg mert most vagyok először szerelmes, vagy majdnem szerelmes. Először azért lett vége, mert ő nem érezte azt a rajongást irántam, mint az egyetlen szerelme iránt, akivel végül is nem jöttek össze. Egyébként én vagyok az első barátnője. Aztán rájött a barátom hogy a mi kapcsolatunk más és mélyebb, de aztán megint szakítottunk mert kiderült hogy soha nem is volt szerelmes belém. Elég őszinte és becsületes ember, de megingott a bizalmam benne, miután kiderült, hogy mégse úgy szeretett, mint ahogy azt állította.

De a lényeg, hogy 1 hónapja minden ok, azt mondta hogy már szerelmes és csak engem akar, össze is akar költözni majd. Nekem csak az a problémám, hogy talán a sok megpróbáltatás miatt már nem bízok benne teljesen, se ebben az egész kapcsolatban, pedig szeretem és ő is engem 100%-osan. Az utóbbi 1 hónapban olyan jól megvoltunk, mint még soha és ha együtt vagyunk nagyon jól érezzük magunkat, de relatív sokszor összeveszünk még azóta is, félreértjük egymást (a bizalmatlanságom is közrejátszik ebben) és most már ott tartok, hogy többször érzem rosszul magam miatta, mint jól.

Néha sírni tudnék, hogy miért nem egyszerűbb ez az egész és hogy miért mindig ő bánt meg engem és én szenvedek hónapok óta, pedig ő is szerelmes. Én annyira figyelek, hogy ne bántsam meg.. lehet nekem se kellene annyira rágörcsölni, hogy neki jó legyen. Pedig látom rajta, hogy igyekszik megváltozni és meg lehet vele beszélni minden problémát és ezt nagyon értékelem is.

A másik oldalon meg a szerelemnek nem arról kéne szólnia, hogy boldog az ember?

Már arra is gondoltam, hogy szakítanunk kellene, mert így nehéz másra koncentrálnom, ha állandóan összekapunk valamin. És már nagyon unom, hogy rossz kedvem van miatta. Nem tudom mi lenne a jobb döntés. Olyan jó lenne objektíven látni a helyzetet, de mivel arra nincs esély, várom a véleményeteket. És bocsi a hosszú leírásért.