„Engedd el…”

Soha ne mondd ismerősödnek, aki babát szeretne és nem sikerül. Kérlek. Iszonyú káros. Vagy engedd el te is, hogy megcsal a férjed, elhagynak, beteg vagy, kirúgnak, pöcs a főnököd. Látom másik oldalon a hozzászólásokat: "ezt mérte a sors", „odafent?? tudják, nem vagy alkalmas anyának”, „ha sikerül, biztos beteg lenne”. Milyen ostobaság mondatja felnőtt nőkkel, akik elvileg tudnak szeretni, nevelnek gyereket, szólítják anyának, hogy másnak nincs joga megtapasztalni? Elszomorít.

Akinek egyből sikerül, el se tudja képzelni a kálváriát. A saját orvosod tanácstalan, labor, HSG megvolt (csodás élmény, ajánlom a fentieknek) javasolja a meddőségi intézményt. Utaztok férjjel, sok időt elvesz nem biztos, hogy a munkahely jó szemmel nézi. Asszonyom, maga fiatal semmi gond, kis pajzsmirigy, inzulin, prolaktin, sövény stb. mindenkinek van. Belekerülsz a gyárba, rohanás vérvételekre hajnalban, bámulod a plafont az UH-k alatt, férjed produkál pohárkába. Első inszem, a szomszédban lakó nővér adja be a tüszőrepesztő szurit vasárnap este, később megtanulod azt is, nincs pofád menni lehetetlen időpontokban. Lehajtott ülés, óvatosan a lépcsőn, pihengetsz, ügyet se vet a plusz progeszteronra a szervezeted, röhögve megjön.

Második, harmadik, sétálsz, dolgozol, a negatív tesztekkel tapétázni lehet, a doki szerint terhesnek kéne lenned, kösz, legalább kedvesek, az asszisztensnő varázsol a hasad felett. Megomlás, vezeted a táblázatokat, látod mások példáit. Újra összerakod magad, férj tehetetlen, vigasztal, övé a kisebb rész. Megy az idő, ha lehet jöjjön a lombik. Van akinek sikerül elsőre, van akinek a 6., nem tudom honnan merítenek erőt, meg az anyagiak... rengeteg pénz.

25-30%-ban a diagnózis ismeretlen eredetű meddőség. Magyarul az orvosoknak fogalmuk sincs, rámondják, hogy lelki probléma. Van aki egyből örökbefogadásra tér, legtöbben mindent kipróbálnak. A hormoninjekcióktól 14 kilót híztam, a szteroidtól hörcsögfejem lett. Letroxszal, tornával, kevés CH-val, sok akarattal leadtam kb. 1 év alatt.

"Elfoglalod magad sikerül, Kis Mariska nénje lányának is úgy lett”. 100-ból 20, a többinek azóta sincs, de ezt sose mondják. Lelki tanácsadóhoz, kranioszakrális kezelésre jártam, az nagyon érdekes!, gyógytea, raklap vitamin. A hormongyógyszerekben legszemetebb, hogy terhességi tüneteket produkálnak baba nélkül, hányinger, haspuffadás, szédülés, hányás. Sokat segítenek (NEM) a kedves megjegyzések barátnőtől, rokontól, fejgörcs a Tescoban, anyós: jaj drágám, mindig van bajod, nem most kellett volna beadni?! (20 évesen lett terhes, később a pasi lelépett, de tanácsot adni bárki tud, a gyerek olyan, mint a foci vagy a politika!)

Nekünk még nehezebb, a testvérem lett terhes, pedig nem akart több gyereket. Ő az ellenpélda.:) Képzeljétek el, bevittük a kórházba szülni és mentünk a másik városba a repro intézetbe. Letoltak, hogy késtünk a vérvételről, mondtam miért, majdnem velem sírt a nővér.

Több évbe telt, mire nem bőgtem el magam cuki kisbabákon. Nincs hepiend, talán mi nem egyezünk, bár az a vizsgálat se mutatott semmit, berendezkedtünk kettesben. 12 éve együtt, 40-en túl tavaly mondtam ki, hogyha eddig nem lett, már ne is legyen.

Tesóm gyerekeit imádjuk, a nagylány jön velünk mindenfelé. Minden pár máshogy lesz túl rajta. Van családunk, házunk, cicák, munkánk, hobbink, sok az elfoglaltság, de az a kis szúrós érzés mindig ott marad, hogy a mozaik egy darabja hiányzik.