Elveszteni egy szerettünket (beszélgetés)

Novemberben lesz 20 éve. A gyerekek 25 és 19 évesek. Persze ,hogy még így érzed nem vagy képes nélküle lenni . 7 év telt el míg lett egy normális kapcsolatom,azóta a férjem . Kicsi fiamnak semmit sem jelent az apja ,de a nagyobbat felnőtt koráig elkísérte a tragédia. Ő 26 éves volt mikor öngyilkos lett.

Nehéz út áll előtted,tudom nem ezt várod de úgysem tud senki vigaszt nyújtani sajnos . Emlékezz a jóra ,szépre , hallgass zenét ,ne légy egyedül,nehéz lesz . Nekem is még néha rossz ,de sikerült elfogadni . Felejteni nem lehet . Gyerekeidre nagyon figyelj ,nehéz lesz nekik is ,muszáj magad tartani . Lehet kicsit össze vissza írtam ,de most így jutottak eszembe a gondolatok .

Szia! Tudom mit érzel ,25 évesen maradtam egyedül egy 5 évessel és egy 6 hetes babával. Évekig kérdeztem:miért ?! Nincs rá válasz ,nem is lesz soha ...

Enyhül majd évek múlva a fájdalom,ha lesz egy társad aki támogat (persze tudom korai még)

Nehéz volt nekem is ,így visszagondolva ,csak a gyerekek éltettek.

Őszintén sajnálom ami veletek történt ,sok erőt kívánok neked.

Ezt még olvasni is nagyon nehéz.

Édes Istenem, mit lehetne mondani, ami segít?

Jaj, őszinte részvétem:(

Nem lehet erre mit mondani, csak, hogy tényleg légy erős, találd meg a gyerekeidben az örömet, és majd ha úgy alakul a boldogságot is.

Sziasztok! Beleolvasgattam a fórumba, köszönöm, ha befogadtok!! Ez annyira nehéz, akárkit veszít el az ember, akit szeretett. :( Gyerekként veszítettem el családtagokat, de nem olyan nagyon közeliket, az élet mindig ment tovább.

De most "végem", szinte haldoklom. :( 28 évesen, fél éve lettem özvegy, 2 pici gyerek anyukájaként. Telnek a mindennapok, de én csak keresem a miért-eket. :( Amikre sosem lesz válasz. Egy pillanatra nem hagyhattam el magam, mert mindenki csak, hogy "legyél erős, a gyerekeidért". És én erős vagyok, vagyis mutatom magam. De belül utána megyek. :(

Itt töröltek bejegyzést?

Tegnap még olvasható volt egy, amelyben az idén, néhány hónap alatt vesztette el valaki a kedvesét és az anyukáját.

Ugye, érdekes?

Végül is tényleg nincs.

É azt sem merném mondani, hogy a múlt okozta a változásainkat, mert nem lenne igaz.

Az akkori állapotunk és a mostani közötti eltérés az, amit a múltnak lehet tulajdonítani.

A végén az jön ki az egészből, hogy a változást maga a változás okozza. Hogy akkor és ott nem a megszokottak szerint döntöttünk, nem a kijárt úton mentünk. Elindul a változás, mert más színeket látunk, más zenét hallunk, más lesz a prioritás, és ez megint változást generál bennünk.

Fura tényleg.

Érdekes ellentmondás ezt olvasni.

Mert a múlt van. Vagyis volt. A hatása viszont irányítja a jelent. Ha hagyjuk.

Hű, azt hiszem, megyek aludni. Ezt már én sem értem. :-)

Én a napokban olvastam, hogy a múlt, az nincs.

Meglepett.

Pedig lehet, hogy igaz. Még dolgozik bennem ez az állítás.

Persze, igazad van. Most a témánál maradtam...

Egyébként sem mindig könnyű változtatni, ezt látom a legtöbb embernél.

Ebben teljesen egyetértek.

Én is hiszem, hogy semmi nem történik ok nélkül. Akát tanulni valóként, akár tanulságként, fejünkre koppintásként kapjuk.