Elveszítettem a hitemet az emberekben! (beszélgetés)

Én amúgy egy nagyon pozitív figura vagyok, és azért is mondtam, hogy már annyiszor estem pofára, hogy meguntam, de ennek ellenére továbbra is meg fogom adni a lehetőséget mindenkinek, hogy tiszta lappal kezdjen nálam.

Nem tudok másmilyen lenni, nekem jó érzés ha látom, hogy amit tettem, vagy adtam annak a másik örült.

Azt eredetileg spinneli írta nem én, én csak idéztem. Persze nyilván azért, mert úgy gondoltam, plasztikusan foglalta össze, hogy arra hegyezted ki a mondandódat, hogy ha már Egyiptomra volt pénzük........ tralala.

Az emberek olyanok, amilyenek, ezen nem tudsz változtatni. De azon, hogy te hogy reagálod le ami történik, az abszolút a kezedben van.

És ha túl sokat "mantrázod", hogy milyen görények az emberek, tényleg csak olyanokkal fog összehozni az élet.

Túl fiatal vagy ahhoz, hogy feladd azt, hogy az élet szép is lehet ;))

Nem ismerlek, mert mint mondtam, az hogy ki hogyan ír itt, az alig mond el az illetőről valamit.

Az valóban érdekes, hogy azt írtad, turkálok halottak zsebében.

Ha már pálcát törsz felettem, akkor jobb lenne, ha előtte jobban megismernél.

Mert ez még egy személyes ismerőstől is erős lenne, nem hogy egy teljesen idegen embertől.

Viszont, ha jobban ismernél, akkor meg nem kételkednél abban, hogy mi okból ment el a kedvem az emberektől.

Egy nyavalyát miattam. Amiatt, ahogy reagálsz a külvilág dolgaira ;)

Majd ha lehiggadtál és van kedved normálisan beszélgetni, elmondom, hogy mit gondolok erről.

Addig meg növesztgesd a kis tüskéidet, mer kezdenek megkopni ;))

Köszönöm, úgy tűnik oda is talált, ahová szántam :)

Tőled egy elismerés, olyan mint mástól 10 ;)

akkor sajnos elérte a célját,ha "felhúzott".

Az energiavámpírok ebből táplálkoznak..

Ami igazán felhúzott, hogy azt írta, hogy halottak zsebében turkálok.

Semmit nem tud rólam.

Elolvassa pár beírásomat, és egyre rácsapott mint gyöngytyúk a fényesre, hogy merek én csak gondolni arra, hogy most az egyszer én kérjek valamit, és nem én adok.

Én sem értem miért kell valakit szétugatni..

Nekem is sokat beszólnak itt,de nem érdekel! Sőt,igazából kicsit meg is erősít,hogy valamit jól csinálok..:)

Titkon ők is pontosan tudják,hogy miről "beszélsz",csak nehéz ám a mai világban őszintének lenni.Mert én nem őszintének találom ezt a fajta véleménynyilvánítást,amit Neked írtak,csak ugatásnak...

Figyelj kevés vagy te nekem, mint hóemberben a vérkeringés!

Kiragadtál egy beírást a sok közül, és azt hiszed, hogy most rájöttél valamire, szánalmas vagy.

Ennyi elég neked, hogy pálcát törjél felettem?

Honnan tudod, hogy mit éltem meg, hogy mi okból lettem hitetlen az emberekkel szemben.

Amúgy te vagy rá az egyik legjobb példa, ennyiből ítéletet hozol rólam, szánalmas!

Az ilyenek miatt, mint te fáradtam bele az emberekbe.

Ez bátor, de egyenes kijelentés volt!:)

És én azokat nagyon szeretem...

Mondd, nem te vagy az, aki nemrég egy másik fórumban arról panaszkodott, hogy a galád emberek nem dobnak össze neki egy e-book readert?

Tényleg nem látod az összefüggéseket? Az élettől pontosan azt kapod, amit adsz.

Nem véleményekre vagy kíváncsi, mert akkor abszolút pártatlan kérdéseket tennél fel. De a te véleményed az első hozzászólásod utolsó mondatában benne van.

És ahogy spinneli írta, halottak zsebében turkálsz :(

Azt még elmondom, hogy nem ülök, és várok a sült galambra.

Amúgy is szeretem a pszichológiát, és minden ilyen írást, cikket, könyvet elolvasom, mert nem gondolom, hogy én tökéletes vagyok.

Sőt lehet, hogy én rontottam el valahol, de a jó pap is holtig tanul.

A barátság az egy nagyon bonyolult dolog, nekem a barát, az barát, nem kicsi, nem nagy, hanem az aki a barát, ilyenből szerencsés esetben lesz egy, akire mindig számíthatok, és ő is számíthat rám.

De ha volt egy ilyen, és 10 évig tartott, majd kiderült, hogy az egész egy nagy hazugság volt, mert érdeke volt, hogy barátságot hazudjon.

Na akkor már nem nagyon tudok hinni, mert már pofára estem.

Ezért is írtam, hogy a hitemet vesztettem el, nem tudok már senkinek se hinni, mert megtörtem.

Miért lenne koldulás, ha én szeretek főzni, és ő szereti a főztömet, sőt volt hogy kajálni hívott, akkor rendeltünk valahonnan ételt, és azt ettük meg.

Azt próbálom mondani, hogy egy barátságban mindenkinek van valami, amit szeret csinálni, pl.én főzők, ő meg azt adja amit ő tud, de ha tudna, és nem adja, akkor egy darabig ez megy, pl.elmosogat, vagy valamivel kedveskedik, amitől azt érzem, hogy nem egyoldalú a dolog.

Ha meg tudom, hogy neki van pénze, de nekem nincs, és látja, hogy nyakig állok a szószban, és akkor se adna, ha ott döglenék meg éhen mellette, akkor erre mit lehet mondani?

De mint említettem, ezt a fórumot nem elsősorban nem a barátokra értettem, hanem azokra a hétköznapi eberekre akikkel nap, mint nap találkozom.

Félreértettél. Azt írta, hogy folyton főzött neki, nem azt hogy kölcsönösen felugranak egymáshoz.

Akinek nincs meg a személyes integritása, az mindig a külvilág visszajelzései alapján értékeli saját magát is, mindig meg akar felelni valakinek. És a szeretet legapróbb megnyilvánulásáért vagy annak látszatáért is odaadja a lelkét is. Aztán összeomlik, amikor kiderül, hogy az bizony nem barátság volt és nem is szeretet.

Ez a szeretet koldulás szerintem.

Akkor /csak /egyről beszélünk..:D

Most lépek,további szép napot Nektek! :)

Igen, így van. De tudni kell megérezni a kapcsolat súlyát.

Tudom miről beszélsz, én is átmentem ezen. Iszonyú sok "barátom" volt. Most már látom, felületes kapcsolatok voltak, csak én címkéztem barátnak. Én is mártírkodtam, erőmön felül mindenkinek segítettem, hogy jófejnek tűnjek, én legyek, aki mindent megold.

Akkor változott a helyzet, amikor először kimondtam, hogy nem tudok segíteni. Most nem, és nem azért mert más dolgom van, hanem mert hullafáradt vagyok, sokat dolgoztam, pihenni akarok. Adtam alternatívát, hogy mikor tudok segíteni. Nem tetszett, nem értették, mert nem ehhez szoktak. És akkor sok barát átkerült a haver kategóriába.

Vannak emberek, akiket felhívhatok hajnali háromkor és nem azt kérdezi, hogy megőrültem-e hogy ilyenkor telefonálok, hanem azt, hogy mi van?

Nem véletlen a mondás, hogy bajban ismerszik meg a barát. Amikor minden rendben, könnyű jófejnek lenni.

Istenem! Hogy lehet a főzést így érteni? Ez röhej! Ez nem koldulás.

Ez így néz ki,nagyon egyszerű: Pl.lakik valaki egy albérletben,mint pl.én anno,és van egy jó barátnője,aki szintén egyedülálló,és szabadidejét barátnőzéssel tölti.Munka után ,vagy este felugranak egymáshoz,dumálni."Éhes vagy?""Igen" "Akkor főzök valamit,mert én is" :DDDD

Huu,de nagy koldulás volt...DDDDDD

Itt nem arról van szó,hogy konkrétan elvár valaki valamit.. Hanem egyszerűen alapnak kellene lenni,hogy a barátok segítik egymást.

Én is ezt tapasztaltam.Hosszú évekig én voltam az "asszisztens".:d Ha kölcsön kellett pénz,adtam.Mindig én voltam,akivel nyert ügye volt,ha valahol pofavizitre kellett menni.Valamit szülőknél kikönyörögni én mentem,ház körüli,kerti munkában én segítettem..

Mikor én kértem segítséget ku..va ritkán/század annyit/,akkor soha nem ért rá.

Ugyan ne mondd már,hogy ez normális! Nem azért ad az ember,mert elvár érte vmit,egyértelmű,de barátként ad,és azért,mert feltételezi,hogy a másik is barátként néz rá.

Ugyanez lelki dologgal is megtörtént.. Sok év után egyszer kivételesen én csúsztam meg,nem ő,de segítséget nem kaptam..

Lehet,hogy van,aki ezt elviseli,én nem.

Vannak azért olyan sztorik amin mai napig jót mosolygok, pl.volt egy szobabiciklim, útban volt, tovább akartam adni.

Egyik haverom mondta, hogy ő szeretné, mondtam, hogy jó hívom a szállítókat, és elviszik hozzá.

Ettől pánikba esett, és mondta, hogy jó-jó, de ő nem tudja a szállítást kifizetni. (ennek nem a pénz volt az akadálya)

Hogy miért nem adtam el az egyszerű, megnéztem hányan akarnak biciklit eladni, na láttam, hogy még karácsonykor is azt fogom kerülgetni. :DD

Nem másztam rá egyik barátomra se, már csak azért se mert nagyon ritkán megyek el bárhova.

Mindenkivel annyira vagyok figyelmes amennyire ő azt elvárja, ha pl.szereti a főztömet, akkor abból kap egy adagot, ezért írtam ezt.

Egy idő után rájössz, hogy van egy minta ahogyan egy-egy ember viselkedik, de ez csak ott van valahol a háttérben, ettől még ugyanúgy szeretem, mert hát azért vagyok vele.

Sőt még a hibáit is elnézem, ha azt látom, hogy ő is így tesz velem, na ez nem szokott működni, amint kiderül, hogy neki is tennie kellene valamit a kapcsolatért máris meghátrál.

A gesztust, a figyelmességet hiányolom mostanság másokban.

Nem értem, hogy ha ez nekem jól esik, akkor ő vajon miért nem teszi meg.

Dehogy, direkt nem ismerősöktől, barátoktól kértem, mert abból jó nem sül ki, meg ha egy idegen adja megkapom, és többet nem látjuk egymást

Ezt csak azért írtam, hogy kiderüljön mire ment fel benne a pumpa most.

A barátaimmal történt kiábrándulás egészen már helyzet volt.

Ha meg ezt szűrted le, hogy sajnáltatom magam, akkor nem ez volt a szándékom.

A kapcsolataim valami oknál fogva mindig egy séma szerint értek véget, de azt nem hiszem, hogy ennek csak én voltam az oka.

Ezzel vitába szállok. Aki igazán segít, az soha sem centizi, hogy mennyit ad és mennyit kap és a kettő egálban van-e? Ez a befektetés a jövőbe :)és kellenek ilyen kapcsolatok is.

Szerintem a legtöbb kapcsolatot ott rontjuk el, hogy elvárásokat támasztunk. Nem várhatom el apámtól, hogy segítsen, még akkor sem, ha csilliárdjai vannak. Az ő pénze, ő kereste meg, azt tesz vele, amit akar. Ha én pl. most bajban lévő hiteles lennék és az apám nem adná nekem a pénzét, hanem venne egy biztonságos, gyors, drága autót, nem tehetnék érte szemrehányást.