Elutazzak vele, vagy ne? (beszélgetés)

Köszönöm a tanácsokat!

Felhívtam, elmondtam neki őszintén, hogy mit érzek, és azt is, hogy ha szeretné, akkor elmegyek vele, de mindenképpen kifizetem a részem.

Azt mondta, hogy sejtette, hogy valami gond van, mert az utóbbi időben alig beszéltünk pár percet, gyorsan elköszöntem, de azt hitte, hogy átmeneti ez a távolodásom. Ő lemondja az utat, csak előleget fizetett, amit teljes összegben vissza fog kapni, nem tartozom neki semmivel.

Na, ha a barátnőd ilyen tanácsokat ad, akkor jól egymásra találtatok.

Az meg külön szánalmas, hogy már most keresed a kifogást, hogy véletlenül se kelljen fizetned.

De szerencsétlen férfi jobban jár még úgy is, ha bukja a pénzt, csak tőled szabaduljon.

Szerencsétlen emberrel nem kell szórakozni. Mond el gondolataidat, hogy nem akarod.

Nem illik játszani másik érzelmével.

Nem az utolsó órákba kell közölni amit nem akarsz.

Tisztességet vár el minden ember

Tudom, hogy más a szitu, de az alap mégiscsak az, hogy nem állok ki magamért.

Nem hosszas tervezgetés volt az utazás, és inkább a SZÉP kártyán lévő összeg elköltéséről szólt, ami akkor még úgy tűnt, hogy május 31-én le fog járni, és kevésbé a közös élményről.

A tervezés kb. annyi volt, hogy lejár az összeg - el kéne utazni - jött a link - nem rossz (volt a válaszom)...

Aztán nemrégiben derült ki, hogy be is fizette, azt pedig, hogy holnap utazunk, a napokban tudtam meg.

Barátnőmnek panaszkodtam, aki tegnap este mondta, hogy nem KELL elutaznom, ha nem akarok. Szerinte a legkevésbé akkor bántom meg, ha elsunnyogom. (Mondjam, hogy nem vagyok jól, és mivel alapból ez nem is kapcsolat, kezdjem el még jobban ritkítani a beszélgetéseket, ebből érteni fog, és nem keres. Ha pedig mégis keresne, akkor mondjam meg neki, hogy ne keressen.)

De ez a két helyzet nagyon-nagyon nem ugyanaz. Itt nem Te vagy az "áldozat".

Minek hülyítesz valakit, ha nem akarsz vele lenni?

Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha csak az oltást adatja be? Az nem a Te felelősséged lett volna, az a saját hülyesége, ha egy felnőtt ember így viselkedik.

DE! Az, hogy eljátszod, hogy érdekel Téged, amikor utálsz vele lenni, nem "szakítasz" vele, majd az utolsó pillanatban lemondod az utat vagy elmész vele és kifizetteted úgy, hogy nem is kedveled, na ez már a Te felelősséged.

Fizesd ki a részed és szakítsd meg vele a kapcsolatot, ez az egyetlen normális döntés.

Sajnos nagyon nehezen tudok nemet mondani. Ez életem szinte minden területére érvényes.

Pl. van olyan kollégám, aki pár hete addig húzza az időt, míg elmegy a busza, és velem viteti haza magát, holott az ellenkező irányban lakik. Tudom, hogy szándékos, mert mondták, hogy ezt már eljátszotta másokkal is, ezért kerülik.

Mert azzal nem szívatod meg, hogy semmi kedved a társaságához és 3 napig össze lesztek zárva aztán majd ott kelletlenkedsz?

Nagyon vidám 3 nap lenne.

Én rögtön szóltam volna, nem előző nap.

Viszont semmiképp nem mennék, ha nem akarok. Ennyire vagyok önző, működik az életösztönöm, és nem fecsérlek senkire feleslegesen időt abból, ami hátra van. És jópofát sem vágok senkihez megfelelésből.

De gondolom te vasárnap délután csak eljutottál volna már oda, hogy szólsz, hogy holnap nem indulsz el vele...

Ehhez mondjuk semmi más nem kell, csak hogy gerinces legyél, de tudjuk, a legtöbb ember rohadtul nem az...

"átküldött valami linket anno, visszaírtam, hogy szép hely, mehetünk, ha szeretné, "

Nem is értem, honnan vette, hogy szeretnél elutazni vele.

Az a minimum, hogy kifizeted neki. Egyúttal rendezed a soraidat, és elmondod, hogy soha többé ne tervezzen veled.

Ne érezd kötelességednek.

Én nem mennék. Nemet mondani is meg kell tanulni.

Értelek!

Nem tartozol senkinek semmivel, és nem vagy köteles senkinek asszisztálni, senkiért beáldozni magad.

Ha úgy érzed belefér neked ez az utazás, és jól tudnád érezni magad, akkor menj, de ha nem, akkor ne menj, nem gondolnám, hogy mártírkodnod kellene...

Elfeledkeztem az útról.

Az elején beszéltünk róla, akkor még nem derült ki, hogy ennyire mások vagyunk, sőt, még be sem volt oltva, az sem volt biztos, hogy megkapja-e addig a kártyát, átküldött valami linket anno, visszaírtam, hogy szép hely, mehetünk, ha szeretné, és csak pár napja tudatosította az utat. Azóta van súly rajtam.

Tudom, hogy mielőbb szólnom kéne, de még mindig vacillálok. Jó ember, nem akarom megszívatni, szeret utazni, csak nincsenek barátai, egyedül nem akar. Gondoltam, hogy azt az 1 napot feláldozom, a többi az úgyis inkább utazás, pakolás lesz.

Barátnőm mondta tegnap este, hogy ha így érzek, inkább ne menjek, addig "kötelességemnek" éreztem, hogy asszisztáljak az útjához, hisz mint mondtam, nagyon oltásellenes, de az út miatt beoltatta magát. Úgy éreztem, hogy legalább ennyivel tartozom neki. Fel sem merült bennem, hogy azt nézzem, hogy én mit szeretnék.