Eltérő fejlődésmenetű, SNI-s gyerekek szülei, érdekelne, hogy hogyan lehet feldolgozni azt, hogy a gyerekeink mások? (beszélgetés)

Az Ellen Nothbohm könyvet olvastad?

A közölt tényeken túl az a jó benne, hogy a lelket is tartja az emberben..

Egyébként azt lehet csinálni, hogy ahogy nő, meg kell látni, milyen lesz, és annak megfelelően kell fejleszteni, a tehetségét meg gondozni. Meg keresni-keresni neki a helyet, ovit, sulit, mert ha abból sikerül jót találni - ahol elfogadják azt, hogy vele viszonylag egyszerű szabályokkal egész jól lehet bánni - akkor a ti életetek is egyre jobban helyreáll..

Az a jó az autizmusban, meg a hasonló pervazív zavarokban, hogy azért jövőkép mindig van, és nagyon sok öröm, meg humor is..

Ami nehéz, az a nagyszülőkkel való viszony, az férj-feleség viszony, meg a többi tesóval való viszony.. De azért szépen lassan bele lehet tanulni, kicsit más utat kell járni.

Tudod az a baj, hogy lehetne igazad is, csak az ilyen gyerekeket, bárhogy is fejlődnek, bármilyenek is a képességeik kirakják egy normál intézményből, mint a macskát száradni. Ráadásul úgy, hogy előtte évekig kínozták őt is, téged is. A pedagógusok is, más szülők is..

És hiába látszólag nem nagy a baj, nem tudod óvodába, iskolába hordani, mert nem engedik be, nem vállalják.

A speciális intézmények meg legkevésbé ezekre a jó intellektusú, majdnem zseni, de szociálisan eltérő fejlődésű gyerekekre vannak berendezkedve. Nincs helyük.

A család meg töndremegy, mert ha valamit mégis talál az ember, az vagy fizetős (de még olyan sincs sok), vagy a város másik végén van. Az egyik szülő normál munkahelye rámegy, vagy költözéssel jár.

Egyébként a gyerek gyönyörű, nagyon okosan elbeszélget a villamoson a nénikkel, nagyon megdicsérik..

És valahol az a legnehezebb ebben, amikor a néni mondja, hogy á, nincs itt semmi baj..

De rohadtul van baj, rámegy a fél életünk, kis összerakott anyagi biztonságunk, többi testvér normál élete, sok éven át kialakított munkahelyünk, lehetőségeink..

A legfontosabb, hogy ne keseredj el, ha azt tapasztalod magadon, hogy "már megint" padlót fogtál. Ez benne van a pakliban, nincs ember, aki ezeket a nehézségeket végig mosolyogva és emelt fővel tudná megélni!

Én nem szívtam akkorát anno, mégis nagyon nehéz volt és csak amikor az iskolában (logi osztály, 10-12 hasonló problémával küzdő gyerek+szakképzett pedagógus) jöttem rá, hogy vannak sokkal súlyosabb esetek is. Ettől persze nem könnyebb az ember dolga, csak azóta hálás tudok lenni, hogy mi ennyivel megúsztuk.

A legfontosabb, hogy szeresd! Aztán a többi majd kialakul. Nagyon szorítok neked, hogy sínre kerüljetek!!!!!!!

Esetleg nézz bele ebbe a fórumba:

[link]

Ők is megküzdenek nap mint nap, szerintem segíthet neked is a nehéz pillanatokban!

---8---

Látom már megint okos vagy!

Igen is menjen utána minden szülő,ha valamit észlel a gyermekén.

Én is most vizsgálatokra járok a kisfiammal,mert gond van a mozgásával,beszédfejlődé-sével,és vannak furcsa dolgai.Ma voltunk fejlesztő pedagógusnál,és sajnos kiderült,hogy le van maradva a korához képest.Nincs még diagnózis mert megyünk még hallásvizsgálatra,vérvételre,aztán vissza a neurológushoz és ki tudja még hova. Nem tudom mi fog kiderülni,de az ilyen okos megjegyzésektől most falra mászok. Hogy merészelsz ilyet kijelenteni,hogy a szülők unalomból meg figyelem felkeltésből viszik a gyereküket orvoshoz?

Igen, Megi, te érted miről beszélek.

Természetesen nem azt mondom, hogy el kell bagatelizálni, de lehet felesleges túlgondolni.

Mint az előbb is írtam, ha a gyerek a korához képes jól fejlődik vagy csak kicsit maradt le, stb. Akkor nem hinném, hogy nagy gond lenne. A koordinációs problémák speciális "tornával" rendbe hozhatóak. Ha félénk vagy zárkózott, szerintem az sem túl nagy probléma. 22 hónapos, ha jól emlékszem, így nem tartom nagy gondnak, ha nem szobatiszta, ha nem beszél, hiszen a gyerekek különbözőek, valamint erről a zárkózottságról is azt gondolom, hogy talán ő a szemlélő típus. Ugye felnőttek között is van aki könnyen ismerkedik bármilyen korosztályba tartozó emberekkel, van aki közlékenyebb a szükségesnél, van aki a társaságban a központi szerepet tölti be, mert így érzi jól magát és van aki úgy érzi jól magát, hogy csak figyeli a többieket a központi szereplőket és azon is pont olyan jól szórakozik, mint az aki mindent belead.

Tudom, hogy vannak olyan gyerekek, akiknél valós problémák vannak, de én tényleg úgy érzem, hogy sokszor a szülő "túlfélti" a gyerekét.

Nem, nem vagyok a kezelések, terápiák, fejlesztő foglalkozások ellensége és ha valóban szükséges, akkor mindenképp én is azt mondom, hogy az első az, hogy ezeket a szülő biztosítsa a gyerekének, de ha nem találnak semmit a szakemberek, akkor miért kell erőltetni, hogy de találjanak már, mert én úgy látom, hogy valami gond van!

Tehát senkit nem bántani akarok, csak nekem más a véleményem.

Valamit nagyon félre értettél.

Hallottál a híremről? Ha te egy olyan ember vagy, aki a szerint mond vélemény másról, hogy mit mondanak róla, akkor tényleg veled van a probléma. Én szeretem az embereket megismerni, majd a saját tapasztalatom alapján eldönteni, hogy milyen.

A gyerekre visszatérve: nem néztem utánad, csak próbáltam elmondani, hogy szerintem, ha egy gyerek helyhez közel a korának megfelelően fejlődik, akkor nagy probléma nem lehet vele. Feltételeztem, hogy a gyerekeddel nincs semmi gond. De látom, itt az is probléma, ha én normálisnak tartok valamit. Nem írtál semmi konkrétumot, csak annyit, hogy SNI, de semmi olyat, hogy a gyereked mit tesz és mit nem.

Majd folytatom...dolgom van.

Ez már csak így szokott lenni...

De vigasztaljon a tudat,hogy voltaképpen,mindannyian segíteni szerettünk volna,és arról igazán nem tehetünk,ha ezt van,aki érti,és van,aki nem..:)

Oké,hát nálunk is volt dyslexiás gyerek,(akiről nem tudták,hogy az)és persze,hogy jobb lett volna nekik,ha ezt felismerik a szakemberek.Én most elsősorban arról beszéltem,hogy hirtelen minden olyan gyerek,akikről régen azt mondták:Égetni való rossz csont,na,azok most mind hiperaktívak lettek! Vagy ha van egy zseni,akkor azt rögtön mikroszkóp alá teszik,mert tuti,hogy autista...

Persze,lehetséges.De..szerintem,ha az ember patadobogást hall,akkor,előbb lóra kellene gondolni,és nem rögtön zebrára.

Szerintem,vannak rossz kölkök,és vannak zsenik.Mindegyikük más,csodálatosak,úgy,ahogy vannak.:) Imádom őket,nem tehetek róla!:)

Kedves Fórumindító!

Remélem,minél előbb kiderül,mi is a probléma.Neked pedig sok erőt kívánok!

Biztatásképp írnám,SNI-s gyerekekkel is foglalkozom,nagyon jó eredményeket lehet velük elérni.Jelenleg nem egy volt tanítványom főiskolára jár.Most fog érettségizni az autista diákom!Fontos,hogy ne betegségként kezeld a másságát,ez egy állapot.Negatív tapasztalatom épp abból fakadóan van,ha a gyerek közölte,ő beteg,úgysem tudja,és nem tanul,a szülő pedig ráhagyja,vagy esetleg még erősíti is ebben :(

A későbbiekben is próbálj meg olyan óvodát,iskolát találni,ahol lelkiismeretesen foglalkoznak a problémátokkal,esetleg erre specializálódtak.

Nagyon szorítok értetek!

Igen, Trapiti leírta helyettem, valószínűleg félreérthetően fogalmaztam.

Örülök, hogy megosztottad a pozitív tapasztalatod. Ez az, ami nehéz ebben, hogy ugye azt nem lehet tudni, hogy fejlesztés nélkül hol tartana, de nyakamat rá, hogy nem itt... És aki viszi a gyereket, az tudja, hogy nem kínozzák a gyerekeket, hanem ahogy te is írod, játékos formában próbálják célirányosan formálgatni őket. Ma voltunk konduktornál, és olyan jókat kacagott, hogy öröm volt nézni. :)

:D Jópofa vagy! Mondjuk már hallottam több embertől is a híredet, szóval nem lepődtem meg. :) Ahhoz, hogy felfogd, hogy miért is baj, hogy nem kommunikál, vigyáznod kellene rá minimum 1 napig, és megtudnád... Ő velünk sem kommunikál. Azért bírom, mikor az ilyen látnokok okosabbak és többet tudnak a lányomról, mint azok a szakemberek, akik vizsgálták. Szerinted, ha bevinnék egy teljesen átlag gyereket a bizottsághoz, akkor annak is kiírnának fejlesztést??? Nem hinném...

Szerintem meg te unatkozol, de mindegy. Meg sem akarod érteni, hogy mi a lótúró bajom van. Nem biztos,hogy felfogod a szavak használata és a KOMMUNIKÁCIÓ közti lényeges különbséget... Tudhatom én az összes angol szót pl., de ha nem értem, hogy mire tudnám használni őket, cseszhetem... És hol szobatiszta a gyerekem??? Hogy van merszed véleményt alkotni úgy, hogy arra sem veszed a fáradtságot, hogy kérdezz, vagy több infót tudj meg... Kicsit nevetséges vagy! És rohadtul nem azt kérdeztem, hogy kell a fejlesztés, mert ezt szakemberek már másfél éves korában megállapították, és bocsika, hogy inkább nekik hiszek. Na mindegy, ha neked ezek a beszólások okoznak élvezetet, ám legyen, váljék egészségedre.

Ezek szélsőségek... de már akkoriban is amikor én jártam suliba, volt osztályonként minimum 2-3 problémás gyerek, aki ha segítséget kapott volna, többet hozhattak volna ki belőle.

A pedagógusokról ugyanazt gondolom :-(

Nem szélsőségekről beszéltem.Mert pl. vannak olyanok is,akikre régen nem mondták,hogy hiperaktív,csak egyszerűen égetni való rossz kölök,sőt gimikből kidobták,mégis parlamenti szóvivő is volt a szerencsétlen...Sőt! Fekete Istvánra,szintén azt mondták volna,hogy hiperaktív(Ő maga írta az életrajzában)és egy fantasztikus író lett belőle...

Úgyhogy szerintem...ebben soha nem lesz "kiegyezés"..:)