Eltávolodtunk a férjemmel, nem érzem a szeretetét sem. (beszélgetés)

Hát, annál nincs szomorúbb. Én is ismerek olyan embert, persze nem jó természetű emberről van szó, akinek annyira fontos, hogy minden tökéletes legyen, hogy senki sem bírja elviselni huzamosabb ideig a társaságát.

Ő is egyedül üldögél a nagy házában, és nem nagyon ismerek nála szánalmasabb embert. És semmi más nincs az életében, csak a munka. Borzalmas lehet így élni. Nem tudom, minek egy egyedül élő embernek 140 nm-es ház. És állandóan lesi, hogy a szomszédok mikor hoznak neki zöldséget, mert erre számít, és nem vesz magának.

Szerintem eltévesztették a súlypontot.

Lehet, a gyerekeik jövőjét akarták megalapozni házzal, netán autóval, nem tudom.

De ha igen, akkor szegény srác üldögélhetett a házában egyedül.

Ha csak az egyik fél keres, igen.

De ha mindkettő akkor ugye nem csak az asszony dolga megszakadni otthon? A férj meg bánatában és fáradságában semmit. Ugye, jól gondolom?:)

Valószínűleg beszélgettek, de az is lehet, hogy leginkább nem kettesben. Elfogyhatott addigra az energia.

(A nagy szülői házban éltek, nem igazán külön.)

Muszáj bizony.

Az említett család egyik tagja, fiatalember volt a kollégám, elvált a feleségétől. Nem beszélt róla, de nagyon-nagyon szomorú volt.

Ő nagyon bedobta magát a családi bizniszben, mert a bátyja akkoriban külszolgálaton volt. Egyszer megkérdeztem, egyáltalán ráér-e elkölteni azt a pénzt, amit keres? Mondta, még a haverokkal sem tud egy sört meginni hétvégéken, mert túl fáradt.

Három műszak mellett paprikázott a szüleivel együtt, de ők egy műszakos munkarend mellett csinálták.

Igen, az en hibam. Tanultam is belole. Meg volt normalis kapcsolatom is, ahol fokuszba tettuk az egymasal toltott idot.

Megismetlem magam, szerintem a meg tobb szar a masik nyakaba locsolese, hogy vegre eszrevegyen nem megoldas.

Lyalyalya, persze. Ezt mondtak a semkirekellok is. Es nem adtak fel helyettem a csekket, es nem vasaroltak be.

Igen, kell egyensulynak lenni. A szuleim 4 gyereket felneveltek, es sokat tettek a seggunk ala. Nekik is volt ilyen idoszak, hogy egymasra nem jutott ido. Majdnem valas, uvoltozes a fejunk folott. Igen, meg lehet oldani. De biztos nem azzal, hogy megjobban kicsinaljuk a masikat, mert megmutatom ki a zurahazhal.

En Panna mellett voksolok. Este hazajon, megkerdezem, milyen napja volt.

Igen, elvileg annyit lenne jó keresni, hogy teljen belőle, de maradjon energia közös programokra is.

Az nem jó, ha hajtanak-hajtanak, de nem marad idő egymásra.

Ismertem családot, paprikát termesztettek a nagybanira. Mindnek volt munkahelye is. Az éves szabadság meg apránként elfogyott a paprika miatt, mire a szezonnak vége lett.

Simán megengedhettek volna maguknak pár hét fizetetlen szabit is, de a munkahelyen is maximálisan helyt akartak állni.

Márpedig az életnek nem a munkáról kéne szólnia. Nem szabad mindent feláldozni a munka miatt, és még a szabadidőt is a munkára való rápihenésre áldozni. Vagyis természetesen szabad, de akkor az ember ne akarjon más kapcsolatot.

Itt van egy család, feleség, gyerekek, akiket nem lehet kikapocsolni, mert jaj, a munka. A munka a szükséges rossz, ami kell a családhoz, nem pedig fordítva.

Ha esetleg kiegett a rakat melotol, akkor meg tetezzuk egy kis kotelezo hazimunkaval? Nekem nem tunik okos otletnek.

Az en faterom szeret fuvet nyirni mikor X het utan hazarepul, de o azert csinalja, mert szereti, mert otthon erzi magat, meg mitomen, neki a funyiro olyan, mint mikor en zenet bomtoltetek, es a "csinalok valamit" cimszo alatt kitakaritok.

Ha egy fel keres, szerintem logikus megoldas )es a inimum), hogy a masik viszi a haztartast.

Minden nap más...oké...de azt ugye mindenki tudja,egy házasság megmentéséhez 2 ember kell🤔

Amit leírt,abból lejön,hogy a férj nagyon távolságtartó,sőt azt se érzi szereti...

Itt nem egyszerű a megoldás sajnos.

Hát pedig szerintem beszélni kéne róla. Konkrétan azzal is kezdhetnéd, mivel házastársak vagytok, hogy úgy érzed, régen voltatok ketten együtt valahol, és szeretnél elmenni kirándulni. Ha ki akar hátrálni ebből, akkor el kell mondani neki, hogy hiányzik neked a közös program, mert szükséged van feltöltődésre, mint minden normális házaspárnak. És figyelni kell a reakciókat. Abból már sokminden kiderül. Lehet, hogy nem azonnal fog normális választ adni, lehet, hogy először kiakad, de lehet, hogy majd agyal rajta, és pár nap múlva beleegyezik.

Azt hiszem, a napi rutin sok embert kifacsar, mindennap ugyanaz a verkli.

Viszont ha normális időben hazaér, és az estéket is veled tölti, akkor csak nincs senkije. Persze nem lehet tudni, napközben hova megy, van e lehetősége, ezt meg kéne lesned. Hülye ötlet, de hogyan másként? Egy hétig ha figyeled, hogy találkozik e valakivel napközben, akkor csak kiderül, nem?

Egyébként nem ez az egyetlen lehetőség, sokan egyedül gyötrődnek, nem mindenki csalja meg azonnal a másikat. Ki kellene rángatni a megszokott körülményei közül. Mindennap kéne valamit csinálnod, ami más, mint a megszokott.

Lehet , hogy van valakije?

Az egyik ismerősömnél ugyanilyen helyzet volt, csak ott a nő volt a hunyó, aztán véletlenül lebukott, már 6 hónapja volt valakije, de amikor lebukott még azt mondta , hogy karácsonyig akart várni , hogy elmondja, (ez tavaly nyáron történt) , a vége az lett , hogy elköltözött a pasijához a gyerekkel. De reméljük nincs senkije se.

Azt gondolom próbáld ki amit Panna33 javasolt, lepd meg .

"Este ha a gyerekek elalszanak akkor ő is és én is telefon elő aztán alvás."

Tényleg,csak ennyi?

Ne harapd le a fejem,de nem lehet,hogy másik nő is van a dologban?

Nem tudom,hogy éltek,csak ezért kérdezem.

Egy kapcsolatban a kommunikáció épp oly fontos,mint az összebújás.

Ez náluk már nincs,ahogy írja...kellemetlen a férjének ha hozzábújik..miért?

Miért a telefonokat nyomkodják esténként?

Az nem ok egy házasság megromlására,hogy a gyerekek nélkül sehova nem járnak..

Kedves kérdező!

Sztem ez a dolog régebbi,csak most tetőzik!

Elsô lépésként próbáld megkérdezni, amikor hazajön, hogy milyen napja volt, mi történt.

Nyakát,vállát masszirozd meg, ott feszít be elôször a stressz.

A beszêlgessünk felszólításra elég kényszeredett.