Eladjam a gyerekem? Avagy ki az igazi áldozat?

Történt velem valami - megint.

Én azt hittem már hozzászoktam, mégis újra és újra meglep minden egyes tapasztalás.

Hogy miről is van szó? Látok dolgokat, filmeket, olvasok történeteket, aztán hallom, hogy a környezetemben megtörtént, és olyankor nem ráz a hideg, nem érzem magam kiválasztottnak… egyszerűen csak töprengek. Azon, hogy ezt megint miért kellett látnom?

Most persze gondolhatjátok, hogy "Mi van? Ez becsavarodott, és olyat is elképzel, ami nincs is!" De higgyétek el: nem hagy békén a gondolat, hogy azt a valamit (filmet, sztorit, eseményt) látnom kellett, hogy a saját fejemben rendet tehessek.

Az igazi kérdés nem is az bennem ilyenkor, hogy mi a lényeg, hanem az, hogy amit láttam, miért láttam? Hiszen az én életemben ilyen nincs is…

PEDIG DE! Burkoltan jelen van!

A cím (a gyerek-bizniszről) egy film alapján fogalmazódott meg. A minap láttam éjjel egy elég érdekes filmet. Kimondottan az a kategória, amit önszántamból sose néznék meg, ám néha mégis "rávisz a kényszer", ha nem tudok aludni, vagy nem alhatok.

Egy leányzó teherbe esett, és nem akarta a babát. Eldöntötte, hogy eladja egy gazdag és kétségbeesett családnak, akik évek óta próbálkoznak. És bár egészen az utolsó jelenetig úgy tűnt, hogy egy önző, szemét perszóna, a végén kiderült, hogy hosszútávon ő járt rosszul, mert gazdagék kegyetlenebbek voltak és mindenre elszántak.

És, bizony a végén a már jól megszokott "miért kellett látnom ezt a hülye filmet??" - érzést felváltott egy másik: ki is volt valójában az áldozat?

A lány, aki csak "jól akart élni", és cserébe elvesztette a gyermekét, a szerelmét és majdnem az életét?

Vagy a házaspár, akiket csúnyán átvertek, és akik végül az életük árán is megvédték magukat, és az álmaikat?

Nehéz igazságot tenni, és tulajdonképpen meg sem próbálom, mert mindkét félnek van.

De az, hogy pár órával később szembesültem egy hasonló történettel és el "kellett" döntenem, hogy ki is a bűnös… bizarr!

Bár itt senki sem adna el gyereket, de a történetben itt is akad egy ügyeletes "szemétláda", akiről még ki is derülhet, hogy áldozat. Hiszen nem ismerjük a másik fél gondolatait! Mi van, ha ő irányította úgy az eseményeket, hogy áldozatként jöjjön ki a játékból, holott ő a hunyó?! Nem ez lenne az első eset!

És sokadik nekifutásra jutott eszembe a film, hogy tulajdonképpen idevág a sztori, hogy itt sem az a bűnös – valószínűleg - aki annak tűnik.

Mert ha kicsit belegondolunk a másik helyébe, ha megpróbáljuk mindkét fél helyzetét elfogulatlanul szemlélni, bizony fény derülhet még olyasmire is, ami teljesen más megvilágításba helyezi az egész történést.

És lehet, hogy a turpisság - nem úgy mint egy filmben - sosem derül ki!

Merthogy nem láthatunk bele senki fejébe, és van, aki egy életen át képes megőrizni a "mocskos kis titkát"…

És a szenvedő félnek mi marad? A tudat, hogy ő nem bűnös!

"Én tudom mi az igazság, és nekem ez bőven elég! Nem érdekel, mit gondolnak mások!” TÉNYLEG? Akkor miért emészt mégis mások rosszindulata? Mert igenis érdekel, mert igenis tudod, hogy nem te tehetsz róla, mert igenis járna neked az igazságszolgáltatás!

De sajnos a törvény, a "barátok", a társadalom, nem mindig a jó oldalra áll.

Van, hogy azért mert nem tudják az igazat, van, hogy egyszerűen csak kényelmesebb elbújni a hazugság álarca mögé, mert ha a valós eseményekkel tisztába kerülnénk, akkor kizökkennénk a jól megszokott "birka" (vagy inkább strucc?) életstílusból, akkor foglalkozni kellene a kialakult helyzettel, és kényelmes (megszokott) gondolatainkat, nézeteinket fel kellene adni, és utána már semmi sem lenne ugyanaz, mint előtte volt!

És az ember gyarló. Az ember kényelmes. Az ember könnyebben ítélkezik, mint gondolkodik. Sajnos.

Úgyhogy Drágáim, nem mind arany, ami hörcsög!

Ha legközelebb hallotok valami jó kis pletyit, nem biztos, hogy az úgy is van!

És miért ne ítélkezzetek? Hogy ne ítéltessetek!

Mert az Univerzum bölcs, és minden további nélkül orrba vág, ha azt hiszed neked mindent szabad!:)