El nem sírt könnyek (beszélgetés)

Ha ki akarod rúgatni magad a fórumról, csak folytasd. Hoxa nagyon nem szokta díjazni az ilyet. Amiket írtál, egyetlen jóérzésű embernek sem jutna eszébe leírni, még akkor sem ha igaz lenne. De nem igaz: ilyen szépen, érzelemmel és nem érzelgősen nem láttam még megfogalmazva azt, amit lau írt. Én is átéltem már, pedig nem vagyok anya.

Lau, gratulálok, és köszönöm a cikket!

... nem is igaaaaaz, mer' éééén vagyok! ;))))

Az enyémek 13 (múlt) és 16 (múlt). Azt mondják, a legnehezebb időszak, szerintem pedig az egyik legszebb kor. :o))

Én ha síró gyereket hallok, akkor automatikusan megindulnak a könnyeim... akár buszon, akár boltban... kicsit gáz vagyok! :o)

ott is dolgoztam

igyekszem...

Szia,

koszonom, hogy hoozaszoltal es koszonom amit. Mi idokozben gyarapodtunk, 2007aprilis 26-an noel is megszuletetttt aki az elso negy honapjat sirassal toltotte, csak rajtam vagy kendoben aludt, mindekozben Nina meg nagyon pici volt (mint most Noel...18 hónapos) nem volt konnyu idoszak, de mar ezen is tulvagyunk:). Kivanok neked sok erot es sok osszebujos, illatos, finom percet, ezek feledtetnek minden nehezseget...

Szia!

Nagyon csodálatossan le tudod irni az érzéseidet és a gondolataidat! A szívemből szoltál! 6,5fél hónapos kisfiam mellett én most élem át a nyügis korszakát neki is kakilós problémái vannak és bujkál a foga is! :(

Annyit sir szegénykém és csak akkor nyugszik meg ha mellémfekszik hozzámbújik és puszilgatom a kis fejét! Csodálatos pillanatok ezek és ilyenkor a mosogatoba árválkodó pár darab edény sem zavar csak az én kicsi fiam érdekel! :)Gratulálok a lánykádhoz remélem ő is nagyon jól van! Üdv:

Anikó

Szia Lau!

Igen, mindenképpen! Nekem nem sikerült olyan családban felnőnöm, ahol ne lettek volna minden naposak a veszekedések... Ezektől a církuszoktól szeretném megkímélni a gyerekem, hogy magabiztos legyen, boldog és kiegyensúlyozott.

Elég volt neki, 3 évesen megmondani, hogy apa nem jön haza többet...ekkor voltam 17...

Az embernek ennyi idősen is nehéz felfogni, hogy az apja meghalt, nemhogy egy 3 éves kisgyereknek!

Egyébként sem szeretem látni, ha valakit bántanak, akár akarattal, akár akaratlanul teszik is ezt...

Mi értelme van annak, hogy bárkit is bántson az ember, főleg, ha ennek az elszenvedője egy kisgyermek...Ő még nem tudja úgy megvédeni magát, mint egy felnőtt...ezt kellene átgondolni legelőször, mikor valaki gyermeket akar vállalni, vagy teherbe esik, és utána azon gondolkodik, hogy most mi legyen...

Lehet én lettem nagyon másra nevelve, de nem tudom azokat megérteni, akik bántani tudnak, akár egy újszülöttet is...

Ha valaki el tudja nekem mondani, hogy miért kell egy gyereket megverni, megalázni, durváskodni vele, szívesen várom az indokait...

Minden gyereknek megvan a hisztis korszaka, meg utána a kamaszkor, amikor megpróbál önállósodni, de minél agresszívebb egy gyerekkel, ilyen időszakban a szülő, annál jobban ellenáll a gyerek. És egy ilyen agresszvra nevelt gyerekből szinte kivétel nélkül ugyan olyan vad szülő lesz a későbbiekben.

Szia Neflis,

köszönöm, hogy elolvastad a cikket és, hogy vetted a fáradtságot, hogy ki is fejtsd a véleményed.

Nem tudom jól értem-e: szeretnéd biztonságban tudni a gyerekeket, hogy olyan felnőttek vegyék körül őket akik valóban kielégítik testi-lelki szükségleteiket, és amikor azt hallod, hogy valami szörnyűség történt egy-egy kisgyerekkel, olyankor összeszorul a szíved és szeretnéd, ha nem történnének ilyen rémségek a gyerekekkel? Szeretnéd őket biztonságban, szeretetteljes környezzetben tudni? Jól értem?

Bár még nincs gyermekem (saját!; bár az öcsémet én nevelem, hogy ne kelljen állami gondozásba mennie), azokat az embereket rettenetesen elítélem, akik a gyermeküket bántják... az én szívem is összefacsarodik az ilyen történetek hallatán.

Egy gyerek nem tehet arról, hogy milyen körülmények közé születik! Ha meg már megszületett, és a szülei nem tudják eltartani, felnevelni, vagy még nem elég érettek a gyerekneveléshez, jobb, ha szakemberekre bízzák az apró csemetét. Sok olyan család van, akik szívesen fogadnának örökbe egy csemetét, akár lehet családjuk, akár nem. A gyereknevelés egy hivatás. Valaki vagy érett hozzá, és el tudja látni az ezzel járó "feladatait", vagy nem!:-(, és ezek a "felnőttek" szerintem kíéljenek meg egy életet a szenvedéstől, és legyenek olyan nagyok, hogy tudjanak lemondani arról a kis jövevényről, hogy a babának, vagy gyerkőcnek normális, kiegyensúlyozott élete legyen!

Tudom, hogy sajnos vannak olyan intézményesült "helyek", ahol szintén nem bánnak túl jól a kicsikkel!-, erre találták ki a nyílt örökbe-fogadást/adást!

Szóval nem szeretem azt hallani a hírekben, hogy egy csecsemőt..., inkább nem is modom tovább, mert rámjön a sírás!