Egyetértesz, hogy minden embernek javallott lenne terápiára, vagy pszichológushoz járni? Mit ajánlotok nekem? (beszélgetés)

Fogat szépíteni még lehet lelkileg rozogán.

De egy szintén rozoga lelkú pszichomókushoz mi értelme elmenni? ?

Valahogy napi szintű vívódást okoz az is, hogy elmenjek dolgozni, vagy kimozduljak otthonról... Lelkileg teljesen tropa vagyok, érzem. Taknyomon-nyálamon csúszom minden nap, mint egy meztelen csiga.

Ha sikerül is lenyomnom 8 órát valami gyárban, műszak után még rosszabb állapotban szoktam lenni, mint előtte. Minél többet vagyok emberek között, annál jobban megutálom őket, pedig jó lenne szeretni őket, nem szándékosan csinálom.

Járok egyéni teraphoz, de szerintem be kell feküdnömm ki kell vonnom magam a forgalomból, parkolópályára kell tennem magam, hogy autós szóval éljek.

Hát fizikálisan, meg mentálisan sem vagyok a topon.. Érzem valahogy, hogy ki kéne szabadulnom ebből a mókuskerékből, taposómalomból. A lelkem ígyis már jajong.

Valahogy ki kellene szakadnom ebből az egészből. Az itthoni környezet is lehúz, szinte állandó a feszültség. Valami szanatórium kellene nekem, alsóhangon olyan 2-3 hónapra elvonulni az emberek közül.

Ott leszedálnának annyira gyógyszerekkel, hogy nem lenni időm gondolkozni se. Csak pihennék és gondoznám a lelkemet. 2-3 hónap totál kikapcs, most nagyon jó lenne, feltöltene. Kioffolnám az egész világot, mint számítógépen megnyomni a kikapcs gombot....

Úgy lennék ott, mint egy csecsemő, kivéve a pelenkázást, nővérkék megmasszíroznák a lábamat, friss vizet öntenének nekem és ha véletlen túladagolnák a nyugtatót, szívleállásban elhalálozom. Mindenki jól jár. :))

Hát csak ugye a terapeutának is megkő' élni vmibű'...

Sokszor aztán az lesz, amire a legnagyobb igény van.

"és végre valahára hivatalosan is megkaptam a borderline diagnózist."

Ne netdiagnosztizáljunk már...

Szia! Privátban szívesen beszélgetek veled, ha gondolod írj!:)

Ha pedig nincs hozzá lelkierőd, akkor a profilomon megtalálod a blogom linkjét. Hasonló cipőben járok, mint te

"Fura dolog, de nekem jelenleg a legjobb barátom a pszichológusom"

Ezt jelezd neki is, ez nem egészséges hozáállás.

Aki lelkileg rendben van, annak nem szükséges pszichodokihoz járni! Valóban fel kell dolgozni a jó dolgokat is, de az másfajta feldolgozás, ahhoz nem kell segítség.

Javasolni a doki tudna, aki huzamosabb ideje kezel és látja az állapotodat. Ő tudja eldönteni, hogy egyáltalán szükséges-e komolyabb terápia kórházban, vagy elég, ha x időnként egymással beszélgettek.

Én készülök befeküdni (doki is javasolta, meg egy sorstársam is) és szintén szorongok emberek közt, de vállalom a befekvést, mert már csak ez maradt, mint lehetőség. Ha úgy érzed neked sem elég a 'kinti' kezelés, akkor kérdezd meg a dokidat, hogy mit gondol, aztán majd megmondja, hogy javasolja-e a 'beköltözést' és nyilván azt is tudni fogja, hogy melyik intézmény felelne meg a számodra.

Már csak etikailag sem lehetne a pszichológusod.

Nem értem, bármelyik pszichológus fogad, hisz fizetsz érte, mi az hogy szóba sem áll más veled?

Amúgy meg ha tényleg így van, akkor azért komoly baj van veled, ez a tipikus "minden hülye szembejön az autópályán" eset lehetsz

Nem értem, hogy ha jársz szakemberhez, akkor miért nem tőle kérsz segítséget? Nyilván ismer ilyen intézményeket, vagy utána tud kérdezni, hogy melyik hogyan működik, lenne-e olyan, ami a jelenlegi félelmeid ellenére megfelelő lenne neked.

Egyébként meg miért ne húzhatnád ki magad? Ha szorongó vagy, akkor azt (is) kell kezelni, akár kiscsoportban vagy egyénileg, mert attól nem fog megoldódni, ha rád erőszakolják.

Szerintem ezt inkább pszichológussal illetve pszichiáterrel kellene megvitatnod.

Sokkal kompetensebb ebben a kérdésben, mi lenne számodra az ideálisabb ,mint mi hozzá nem értő laikusoknak a véleménye.