Egyedülálló harmincasok - mi az ok? (beszélgetés)

Igen, igen és megint csak igen! :)

A szerelem az az érzés, amire én is vágyom. Le lehet enélkül is élni egy életet, de azt hiszem, akkor mindig hiányozna valami. Erre a valamire pedig folyton vágynék :)

Tudod, a leírtak ellenére én is így gondolom. Csak a megfelelő valaki kell, és neki nem lesz nehéz dolga bejutni a falak mögé :)

Jól írtad a szerelemről, csak mi és az örökkévaló pillanat, amikor semmi sem lehetetlen és úgy érezzük, ez a mámorító érzés sosem ér véget, mindig velünk és bennünk lesz :)

Az ilyen pillanatokért érdemes élni ;)

Elgondolkoztató ez a kis versike. Főleg, ha te írtad :) Erős falak vehetnek körül, ha így érzed!

Én úgy érzem, hogy a megfelelő pillanatban leomlanak mindenki körül a falak. Legalábbis én hiszek benne :)

Ha beleszeretünk valakibe, akkor valahogy semmi se számít. Se fájdalom, se múlt, se jövő. Csak az a pillanat.

Megint leírtad, amire gondoltam :)

Persze adott esetben én is jól megnézek valakit, de keresem a tekintetét, látom az arckifejezését, a mozdulatait... Ahol kell, úgyis domború, akkor meg? ;)

Amikor az exemmel találkoztam, és leültünk beszélgetni, elég volt a mosolygós szemeibe néznem, nem számított, hogy kicsi és nem is túl vékony, nekem gyönyörű volt :))))

Fontos a külső, az is megfoghat, de nem szabad csak erre figyelni. Nekem egyébként nem is azok szoktak tetszeni, akik "szépek", vagy akiket mindenki megnéz :)

És az is, hogy sajnos manapság sok embernek a külső a legfontosabb, a belső értékek pedig háttérbe szorultak.

Na jó persze, valamilyen számít a külső ezt elismerem, hiszen, a külső adottásgokat látod meg először... viszont, ha esélyt sem adsz annak, aki külsőre számodra nem az "álompasi", "álomnő", az már baj. Mert ha valami megfog a másik személyiségében, akkor úgysem az lesz a legfontosabb, hogy vékonyabb/kövéreb/alacsonyabb/magasabb, mint ahogy te elképzelted a párod.

Csak sokan ezt nem így gondolják. ;)

Egyébként az a meglátásom, hogy az ilyen emberek valahol értékesebbek. Hiszen miért is hordanak ilyen sebeket? Pontosan: mert nagyon tudnak szeretni! :)

De ha a szívet hét lakat zárja, s ha valaki jönne, a kulcsot nem találja.........? ;)

(Súgok: akkor segíts neki egy picit! ;))

De mondani mindent könnyű, még ha az eszünkkel tudjuk is, amit tudunk.

Csak a fórum alapkérdését olvastam el, a hozzászólásokat nem, szóval, bocsi, ha valaki más is leírta volna már azt, amire gondolok.

Szóval, szerintem, ha valaki 18-20-22 éves korában nem találja meg "az igazit", utána már nagyon nehéz. Ennek oka lehet az, hogy ha belegondolunk, nincs igazából olyan hely, ahol normálisan lehetne ismerkedni. Ráadásul, ahogy idősebb lesz az ember, egyre konkrétabban tudja, milyen párt szeretne maga mellé és az esetek nagy részében nem ad esélyt olyan embernek, akiben szerinte a számára fontos dolgok nincsenek meg.

Egyébként, rám is rám találhatna újra a nagy szerelem. ;)

"Szívembe zárva rengeteg szeretet

Kinyitnám én, de nem megy, nem lehet

Erős falat vont köré a fájdalom

Attörnöd rajta nehéz, nem hagyom"

Igazatok van, ha nehéz is, nyitni kell.

No, csak engem is nézzen ki valaki, szeretem a sütit és kloroform sem kell a kendőre ;)

A 2. lépés igen nagy elszántságra vall :D

Lajos, dettó! Én is ilyen vagyok, igaz, hogy néha még "kitörök".

Fontos észrevenni, és adni a jeleket. Talán van még olyan lány, akinek nem az kell, aki "menő" :)

akkor te az én párom is lehettél volna:)))))ilyen pasit kerestem:)))könyvtárba jártam,no cigi,no buli,no menő:))))

bár az eszem miatt biztos elbuktam volna:))))

Na kérem, egyedülálló harmincas szingli kaguárok. Szépen menjetek fel valami párkereső oldalra, vagy csak nézzetek ki az utcában valami szimpatikus huszonéves srácot.

1. LÉPÉS:

---------

Csaljátok be magatokhoz azzal az indokkal hogy megkínáljátok őket, mert nagyon finom kalácsot sütöttetek.

2. LÉPÉS:

---------

Aztán amikor a szerencsétlen elkezdi megenni a kalácsot, lépjetek a háta mögé és egy hirtelen mozdulattal, egy kendőt amit előzőleg erősen kábító hatású folyadékba helyeztek. Aztán rúgdossátok meg picit a földön a fejét, nehogy felkeljen. Ekkor ugorjon ki a barátnőtök a szekrényből, majd vonszoljátok be közösen egy erre a célra kialakított, előzőleg 6-7 zárral felszerelt szobába, és bilincseljétek egy lehegesztett ágyhoz.

3. LÉPÉS:

---------

Erőszakoljátok meg párszor, hogy megbizonyosodjatok róla hogy megfelelő szexuális libidóval rendelkezik -e, és megfelelően ki tud titeket elégíteni. Amennyiben igen, a párkeresés sikerült. Boldog életet kívánok.

Így elsőre, hogy az esze és az arca a legfontosabb (na és gondolom a csók:) ), abszolút jók az esélyeid!

Időnként nyisd ki a szíved/lelked ajtaját, hogy esélyt adj a boldogságodra!

..Betörési esélyek?..:-)))

...No pain, no gain! = Fájdalom nélkül nincs siker!..

Én nem igazán értek ehhez így csak azt mondom amit többé kevésbé leszűrtem eddigi 34 évemből.

A képlet egyszerű:-huszas éveimben én nem voltam elég kapós,könyvtártöltelék,nem bagózik=nem menő.

Később sem lettem kedvenc, többnyire elfoglaltam magam egyedül is végezhető dolgokkal.

A külső-belső harmóniát próbáltam megtalálni, ami nálam azt jelentené hogy imádjam az eszét és vágyjam csókolni az arcát. Különös módon mindig inkább az elmén vérzett el a dolog. Aztán persze romlott a "látásom" már nem veszem észre a jeleket a hétköznapokban, élek a saját programom szerint, a betörési esélyek minimálisak bárki számára is. Hát így lehet 30 felett mát hosszú ideje egyedül lenni.

Igyekszem:).a házasság nem egyszerű,és sokat kell dolgozni hogy jól működjön.(sztem.)nem szabad belefásulni a mindennapokban.

de azt hiszem sokan vannak olyanok akik azt hiszik hogy náluk minden rendben,aztán egyszer csak....kopp.

(na,nem is tudom mit akartam írni.de azért érthető remélem:)

Ez talán valami olyasmi lehet mint sok nő, mikor férjhez megy, gyereket szül és elhanyagolja magát, mert azt gondolja a férjének úgy is jó.....ez fordítva is előfordul...de mikor észreveszi, hogy valaki nézegeti akkor rádöbben, hogy fogyni kellene meg sportolni stb....

Én is elváltam, vagy is elvált tőlem a férjem.Sosem fogadnám vissza akár mennyire jobban éltünk mint ahogy most élünk.az exférjem többet keresett, viszont fele ilyen boldog sem voltam mellette.Mindennek ára van.

A másik dolog...házas emberrel egyszer volt dolgom.Majdnem elvált de megkértem ne tegye.Maradjon szépen a felesége meg a gyerek mellett.Elhagytam és nem bánom, hogy így döntöttem.Én sem örülnék ha velem próbálkoznának vagy ha a páromat kóstolgatná valaki.