Egy gyermekes szülők (beszélgetés)

Persze, hogy kevés idő marad csak úgy. Nálam ez az alvás rovására megy. :( Bár én kicsit kattant vagyok ezen a téren, mert szeretném bebizonyítani a világnak, és főleg magamnak, hogy bármire képes vagyok. Ez abból fakad, hogy semmi segítségem nincs a férjemen kívül. Anyukáink meghaltak, a férjem apukája teljesen vak, így inkább ő szorul segítségre. Apukám, és a tesómék jönnek, amennyit tudnak, de nekik is van 1-2 munkahelyük, így korlátozott az a szál is. Én meg úgy vagyok vele, hogy vasalt ruha nélkül nem lehet élni, akár éjfélkor is meg kell csinálni... :( Hülyeség, tudom, de nem akarom, hogy bármi is kárát lássa annak, hogy ilyen egyedül vagyok. A főállásban végzett másodállás részemről annyit tesz, hogy heti 4 nap reggel 5:45-kor indulok itthonról, és este 21:30-ra érek haza.

Persze, tanulni is kell majd vele, de addig még van pár évünk. Most is tanulgatunk, oviba is kellenek versikék, vagy pl. most készülünk a farsangra. A másodállásomat nyilván meg kell majd szüntetnem, ha a gyerkőc suliba megy. Így is van tervezve... De amíg lehet, ezzel is pénzt hozok haza. Nagyon ki lehet így készülni fizikailag, de muszáj csinálni. Viszont mint pedagógus, egész nyáron itthon vagyok, na akkor fel lehet töltődni kicsit. Vagy most is, a téli szünet két hét volt. Iszonyat jó volt!

A szerda reggeli kávézás is azért van, hogy pár percre kikapcsolódjunk. A barátnőm is, és én is. Ők is hasonlóan "aktív" életet élnek, mint mi. Ráadásul az élet volt olyan kegyes hozzánk, hogy egymással szemben lakunk, (ez véletlenül alakult így, már sokkal hamarabb barátnők voltunk) így azzal is időt spórolunk, hogy gyakorlatilag akár pizsamában is átmehetnénk egymáshoz. :D Ha nagy a gáz, egymás gyerekeit is bevállaljuk, hozzuk-visszük őket.

Nagyon nehéz, tudom én, de meg kell csinálni. Sosem tervezek hosszú távra. Hogy mi lesz akkor, ha Hanna suliba megy? Ha majd ott lesz a probléma, megoldjuk!!! Tudom, hogy megoldjuk, mint mindig. Majd kérek más beosztást a suliban, és lemondom a másodállást. Kevesebb lesz a pénz, de több lesz az idő. Valamit valamiért. De addig is gyűjtögetünk, spórolunk. Ja, és mielőtt bárki is azt mondaná, hogy majd a gyerek úgyis oda fog járni, ahol dolgozok, így könnyű.... nem, nem oda fog járni. Én egy fogyatékos gyerekekkel foglalkozó bentlakásos intézményben dolgozok.

Sejtem... valami gyerekvállalási ügy volt, és azt írtam, hogy előbb Neked kellene felnőni, és utána a második gyereken gondolkozni...

Azokból amiket írtál ott is és más topikokban is, valahogy ez jött le. Nem volt benne bántó szándék, de ha jól emlékszem a beszélgetésre, akkor nem hiszem hogy mást írnék most sem...

Trapiti, nem emlékszem, melyik fórumon, de kellően beszóltál nekem. Megkérdezem: miért?

Azért érdekel, mert ahogy nézem, ez nem annyira a te stílusod.

Nálunk úgy alakult, hogy a kislányom pár hetes korá óta igenyelt fejlesztést, gyógytornát, és egyébként is elég "menős" vagyok én is, így hozzászoktunk hogy sok programunk van. Mára már a "kötelező" fejlesztések nincsenek, de szinte minden napra van programunk, heti 2x közös úszás, mellette néptáncra jár és most teljesült a nagy vágya, beirattam zongorázni is. A héten a szerda a fix szabadnapunk, amikor a délutánt otthon töltjük játékkal, mellette heti 1-2 ügeletem van, amikor valamelyik nagyszülőnél alszik. Havonta 1-2 ügyeletem esik szombatra, a szabad hétvégéinken színházba, bábszínházba, cirkuszba, kirándulni stb. járunk.

2 éves koráig heti kétszer hordtam gyógytornára, kétszer úszni és emellett zenebölcsibe.

Ha pl. lett volna mellette egy óvodás vagy iskolás testvér, ezekről biztosan le kellett volna mondani, még az is nehéz lett volna amennyi az egészségéhez elengedhetetlen volt. Nem vagyunk szegények, de önmagában a kezelése felemésztette az első három évre félretett tartalékainkat (eleinte én is azt terveztem hog 3 évet leszünk otthon) így kénytelen voltam 2 évesen bölcsibe adni és dolgozni. Ha lett volna még egy gyerekünk, talán hitelből tudtuk volna finanszírozni a kezelését (nem számolgatom, de valahol a 1.5-2 millió környékén állt meg a költsége az első 2 év alatt) és igencsak megingott volna az anyagi helyzetünk... és itt nem luxusról van szó, hanem a gyerek egészségéről, ráadásul nem is olyan problémái voltak, ami nagyon ritka, elég sok család kerül hasonló helyzetbe. Szóval könnyű tervezgeti 3-4-5 gyereket, de már a második érkezésekor is sok mindenről le kell mondani még átlag fölötti jövedelem mellett is.

mindkettőtök felfogása nagyon tetszik ,vagy az életvitele.

Nem tudom, mi fér bele, mi sem. Az bizots, hogy munka után kevés idő marad, már pedig ha már iskolás lesz a gyerek, vele tanulni kell még este.

Tetszik ez a szerda reggeli kávézás.

bár tény, hogy a főállásban végzett mellékálás az nem igazi mellékállás, hisz sajna a legtöbb embernek a főállása tart estig. A férjem például este 8 körül ér haza. És csak egy állása van; mérnök.

Ha valaki 3 gyerek mellett még teljes állásban dolgozik, akkor a legtöbb amire hét közben jut idő, hogy reggel kiszórja a gyerekeket a suliba, délután összegyűjti és kb. mir hazaérnek már este is van. Ennél többet akkor lehet a gyerekekkel tölteni, ha részállásban vagy nem dolgozik az anya, esetleg komoly segítsége van, pl. valaki vezeti neki a háztartást, takarít stb.

Nekem egy gyerekem van, mellette dolgozom főállásban, és ügyelek ami kb. egy további félállásnak felel meg. A nagyszülők néha besegítenek és hetente egyszer jön egy néni takarítani, de még így is nagyon jól kell szervezni a dolgainkat, hogy mindenre jusson idő. Igaz a férjem külföldön dolgozik, így alig tud segíteni, de ha két gyerek lenne, már csak az alap dolgok férnének bele (bölcsi-ovi-iskola-haza, a délután programok már tuti nem...)

Tudod mire gondoltam?

Hogy nálad pótcselekvés a gyerekszülés.

Nem lehet, hogy sokan ebben élik ki magukat? Például ha másban is lenne sikerélmény...

hogy a manóba lehet három éves gyerek mellett két munkahelyen helyt állni? Azért itt sántít vmi. Ha meglesz a három gyerek, sztem még egy munkahelyre se lesz időd. Avagy a gyerekeidtől veszed el.

Anyukád nem int óvatosságra?

Teljesen megértem amiről írsz.Én is pedagógus vagyok,s bár az utolsók között szerepel az indokaim között,de rémisztőnek találom sokszor,hogy milyen kegyetlenek tudnak lenni gyerekek egymással,pl.neked nincs mobilod,vagy gagyi stb.Korábban olvastam is ilyen fórumot itt,ha jól emlékszem zsíroskenyér zabálók volt a címe.Sokkal durvább dolgok voltak benne.

Még egyszer kívánom,hogy teljesüljön a vágyad!

Azért hármet, mert nem tudom... :) Mindig is ennyit szerettünk volna. Egy van most, ő 3 éves lány, rá 6 évet vártunk. Van egy halott babucnk is, ő most lenne fél éves, 20 hetesen vesztettük el. :(

Én vagyok nagyon megkattanva a gyerekekért....a férjem meg jó partner ebben. :)

Én nem tudok anyagi szempontból gondolni a gyerekekre, nem vagyok ennyire racionális. :) Én tanár vagyok, a férjem hivatásos katona, tehát 2 db közalkalmazotti fizetéssel rendelkezünk, és nekem is, neki is van egy másodállásunk. Nem mondom, hogy olyan gazdagok vagyunk, de éldegélünk. Saját házunk van, ami tehermentes most már, és van 2 használt autónk, mert azzal járunk dolgozni. Nekem nem kell luxus kocsi, meg gyémánt nyaklánc, csak a gyermekem szeretete. Tudom, közhelyes, de ha személyesen ismernétek, tudnátok, hogy komolyan gondolom. Tudom, hogy fontos a pénz, de dolgozunk nagyon sokat, keresünk, amennyi tőlünk tellik, és kész. De arról, hogy gyerekeim legyenek, soha, de soha nem mondok le!!! Pláne a pénz miatt. Inkább megyek kapálni. :)))

Miért hármat?Érdekelnének az indokaid!

Kívánom,hogy teljesüljön :)

Van ilyen. És jó, hogy el tudjátok fogadni ezt a helyzetet, nem erőltettek rá olyasmit, amit Ő nem akar.

Van egy ismerős kislány (talán a Te kislányoddal egyidős, 5 éves), neki most másfél éves a kistesója. Nagyon féltékeny volt rá, pedig figyelmet fordítottak a szülők, hogy a kislány ne legyen elhanyagolva semmilyen szempontból, mégis volt, hogy a kisbabát ledobta az ágyról, amikor járni tanult, folyton ellökte, a játékait elvette tőle, ha kapott valami nasit, bement inkább a wc-be megenni, csak nehogy a kicsinek adni kelljen belőle... Hát igen, eddig Ő volt a minden, és most osztozni kell:)) De biztosan kinövi, ha nagyobb lesz, és elfogadja a helyzetet.

Igazad van.Mivel van testvérem,s nagyon jó a kapcsolatunk,sokat rágódom ezen a kérdésen.

Én is későn szültem.Korábbi fórumokban olvastam,ha jól emlékszem sokat küzdöttetek,végül spontán baba lett :)

Csak a sógornőmék esetét írtam le.Arról már nem akartam hosszan írni,hogy mindent ráhagynak a kislányukra,mindent szabad neki.

Félre ne érts,szó nincs róla,hogy azt mondanám az egykék ilyenek.

Valószínűleg a kisfiamnak sem lesz testvére már.

Engem az aggaszt,ha mi már nem leszünk,egy testvér nagy kincs lenne.De lejjebb épp Te is írtad,hogy egy testvér sem garancia semmire.Ezzel nyugtatom magam.

Nálad is elég nagy a különbség, de akkor mit tennél egy 17 éves fiúval és egy 11 éves lánnyal :)

Nekem sokszor veszekednek, de mikor nagyon beteg voltam pl akkor láttam mennyire összetartanak. Ill most pl hogy fiam beteg lett, 2 napig alig akart enni, lányom a szőlőt leszemezte, banánt felkarikázta , úgy vitte neki hogy egyen :) Amúgy meg van mikor azt mondják jó lenne egykének lenni, de van mikor mondják, Anya kell kistesó....Na erre mondom ilyenkor majd pár év múlva babázol...a sajátoddal :)

Hát igen... talán akkor az az igazság, hogy az ember ilyenkor a saját vágyait próbálja megvalósítani. Neki volt-e testvére, ha igen, milyen volt a kapcsolatuk, ha nem, vágyott-e rá, hogy legyen. És azt gondoljuk, ami nekünk jó, az biztosan jó lenne a gyerekünknek is:)

Én például gyerekkoromban irigykedve néztem a tesózós, uncsitesózós bulikat, nyaralásokat, családok együtt, gyerekek együtt... nekem ez nagyon bejönne. Szeretem, ha sokan vagyunk, a gyerekeket meg mindennél jobban bírom. De már nekünk sem lesz második:( A Kisfiam késői baba, így alakult.

Nagyon jó a felvetésed,valóban lehetne ezen a két szálon futtatni a témát.

De pl. azt,hogy legyen-e tesója egy kisgyerek még nem tudja megítélni az ember bizonyos korig.

Pl. arra gondolok,hogy én már nem várhatok sokat (a korom miatt),egy tesóval.2 éves a kisfiam,nagyon anyás.Ha lent vagyunk, keresi a többi gyerek társaságát.Ebből még nem tudok messzemenő következtetéseket levonni.

De pl. sógoroméknál 6 éves a kislányuk,és 16 hetes terhes sógornőm.A kislány már most rettenetes hisztiket csap,hogy nem akar testvért.A fiamtól elveszi a játékokat,a sajátját nem adja oda,az oviban is sok gond van vele,délben haza is hozzák a kezdetek óta.

Nála már érezhető,hogy talán az egykeség való neki.De biztos így is megszokja majd a testvért,lehet nagy küzdelem lesz.

Szerintem két különböző szálon lehetne futtatni ezt a témát:

- hány gyermeket tudnak a szülők vállalni, és milyen "minőségű" nevelést tudnak biztosítani a számukra,

- a gyerek igényelné-e, hogy tesója legyen, vagy épp az egykeség a megfelelő állapot a számára.