Egy gólyacsalád édes-keserű élete

Jómagam második éve vagyok részese a csodának, második éve figyelem a család életét tavaszi hazaérkezésüktől kora őszi elutazásukig.

Chuck és Ludmilla tehát a darányi gólyafészek lakója. Az iskola honlapján található gólyanaplóból megtudható, hogy 2006-ban egy fiókát sikerült felnevelniük és útjára bocsátaniuk, ő volt Jumbo.

Tavaly hazaérkezésüket követően 5 tojást raktak, és annak rendje és módja szerint Ludmilla kiköltötte az öt pelyhes kisgólyát. Ekkorra már népes tábor alakult az interneten, akik rendszeresen figyeltük a gólyák viselkedését.

Együtt szurkoltunk, örültünk, amikor megszületett egymás után Una, Unika, Uránusz, Unikum majd Ubul.

Hála és köszönet az iskola néhány pedagógusának, akik szívügyüknek tekintik gólyáink sorsát.

Amikor pl. az iskola felújítása folyt, elintézték, hogy a tetőszerkezet felújítására akkor kerüljön sor, amikor a madárkáink már Afrika felé haladnak. A kamera és a számítógépek karbantartása, meghibásodása, javítása is sok-sok plusz időt, energiát kívánt, kíván.

Ennek ellenére, ha kellett vasárnap este, szombaton délelőtt, mindegy mikor, jöttek, javítottak, intézkedtek, hogy a Ludmilla-Chuck fanok ne maradjanak kamerakép nélkül.

Az oldalon működő fórumba gyűlt a sok bejegyzés, és egyszer csak önkeresztelés történet, kitalálta valamelyikünk, hogy mi vagyunk a grafomán gólyalesők, azaz GG-k.

Így aztán lett C+L, GG-k na és nem utolsó sorban a 4U. Ugyanis, sajnos Ubulkát elveszítettük egy néhány napos hűvös-esős időszakban. Ő pici volt, mint minden utolsónak kikelő kismadár, és nem bírta ki a csepp szervezet a zord időt.

Szabályosan meggyászoltuk.

Aztán vigasztalódtunk a 4U-ban akik gyönyörűen fejlődtek, sok örömet okozva nekünk, kukkolóknak.

A lelkes pedagógusoknak köszönhetően 2007 nyarán megrendezésre került az I. Darányi Gólyatalálkozó.

Az ország legkülönbözőbb pontjairól utaztunk, esetenként 2-400 km-t. De elmentünk, ott voltunk, végre személyesen megismertük egymást. Barátságok szövődtek, és igen kellemes és hasznos délutánt töltöttünk el együtt. Ugyanis a darányi kollégák megszervezték, hogy azon a hétvégén legyen a találkozó, amikorra a Madártani Egyesület tervezte a kisgólyák meggyűrűzését. Vagy fordítva? Nem tudom.

Így szakemberekkel is találkoztunk, beszélgettünk, és kaptunk választ olyan kérdéseinkre, amikhez hozzáértő szaktudás kell.

Persze a mi kismadaraink addigra sztárokká váltak, az Rtl-klub Híradója is tájékoztatta a nagyérdeműt az aznapi darányi eseményekről.

Augusztus második felében elbúcsúztunk a 4U-tól, elindultak életük első hosszú útjára.

Pár hét regenerálódás után a szülők is követték őket.

Üres lett a fészek, de a GG-k nem bírták egymás nélkül. Létrejött a Telelő és a Csevegő topik, és „élénk társadalmi élet” folyt.

Közben hatalmas dolog is történt! Egy nagyon jó minőségű kamerával gazdagodtunk. Sejthető, hogy innentől kezdve milyen nagyon vártuk az idei tavaszt, és a gólyapár hazaérkezését.

Ez is elérkezett, 2008. március 27-én megjött Chuck, majd 29-én megérkezett Ludmilla is.

A helyiek elmondása szerint hatalmas kelepeléssel üdvözölték egymást, és hamarosan nekiláttak a családalapításnak.

Április negyedikén megszületett az első tojás, amit még négy darab követett, 13-án az ötödik.

Kilenc nap különbség!!! Ez elég hosszú időnek tűnik, s a fiókák kikelését is széthúzza időben.

Május kilencedikén kikelt Bonbon, majd Boróka. 10-én Baldur, 11-én Batyu, majd 13-án Buci.

Érdekes, a kikelésük között csak 3 nap telt el, mégis Buci sokkal kisebb volt testvéreinél.

Szépen fejlődtek a tegnapi napig, amikor is nem tudjuk mire vélni, de Buci és Batyu is meghalt.

Igen furcsán viselkedett Ludmilla is. Felvettük a kapcsolatot a madártaniakkal, majd hétfőn már okosabbak leszünk.

Itt tartunk most, 2008. május 18-án.

S a lelkes kis csapat már készül a II. Darányi Gólyatalálkozóra jövő hónap végén, s akkor ismét szemtanúi lehetünk a gyűrűzésnek. Reméljük Bonbon, Boróka és Baldur augusztusban elindulhat 4U után a messzi Afrikába. Végül is testvérek!