Debrecenből jöttem Budapestre, de nem tudom megszokni ezt a zajt és a koszt. Ti hogy szoktátok meg? (beszélgetés)

Nem lehet megszokni.

Én Sopronból jöttem ide három éve, és igazából nem is a belvárosban lakom, hanem kicsit kintebb, Dunakeszin, de ha be kell mennem a városba, már rosszul vagyok.

Mindig menekülöre fogom , és ezerrel jövök haza, és csak akkor nyugszom meg, amikor bezárom magam mögött az ajtót!!

Sziasztok!

Mi kiköltöztünk a 11.ből vidékre és nagyon csöndes, szuper a környezet, de pl nincs taxi, és a városból sofőrszolgálat nem éppen olcsó. Mi bent alszunk ilyenkor. Laktunk a belvárosban körfolyosós házban hát az durva volt, viszont sokkal jobban benne voltunk a nagyvárosi programokban és az is nagyon jó volt.

Igen-néha itt,néha ott:D

Nekem is néha hiányzik a nyüzsgés,időnként meg a csend.

Felettem is mennek gépek,de észre sem veszem,mert magasan vannak szerencsére:D

Unalmas már hogy a (nyóckert)beletapossuk az afrikai pocsolyába.Sétálj el a tiszviselő telepre(a nyócker közepén van)egy csendes zöldövezetet lelsz,mellesleg biztonságos is.

Neked nem Bp vel van bajod hanem magaddal.Szinházba,Operába tömegközlekedéssel eljutunk,még éjszaka sem kell órákat várni buszra villamosra.Sétálj a Margitszígeten,keresd a szépet és megtalálod hiszen a világ legszebb városában álsz,menj a Várnegyedbe a Városligetbe,sétálj a Dunaparton.A Múzeumokat járd végig és örökre rabul ejt a világ közepe.

Debrecenben is van zajosabb rész,és Pesten is van csendesebb.

Debrecenben éltem 4 évig,egy igen zajos környéken,Pesten viszont zöld övezetben lakom,madárcsicsergés,sok fa:D Ja,és nem vagyok nagyon kint,mert a metró gyalog 10,15 perc:)

A belvárosi életformát nem bírnám már:o

Mi két éve vagyunk itt. A gyerekeim szinte minden nap sírnak hogy ők vissza akarnak menni, ahonnan jöttünk. Csomószor visszamegyünk a város másik végére csak játszóterezni egy kicsit, pedig itt járnak intézményekbe..

Viszonylag egyszerűen megfogható az oka: Itt kilépünk a kapunk, ott a 2-3 sávos út, a lakótelepen meg 500m zöld volt egy pici szervízút tán úgy, hogy akármerre mehettek. Itt 2 éve nem bicajozhatnak, meg ilyenek. Itt 1,5 km-tert gyalogolunk az utcákban az intézményekig minden reggel és délután (egyébként jó a séta, de minden nap, ha kell ha nem, kicsit uncsi).A legtöbben autóval oldják meg. Nekünk nincs, meg nem is annyira vágyom a parkolási cirkuszra se. (Múltkor 60.000-re megbüntették a férjem kocsiját, három napomba tellett, mire olyan fellebbezést írtam, hogy elengedjék- mert hát igazam volt)

Meg itt az emberek is jobban szétszóródnak, ott jobban egymás hegyén-hátán voltunk, de csak annyira, ami még nem volt zavaró. Személyesen is ismerted a játszótéren lévőket, ha mást nem az oviból, nem volt annyira ez az én játékom-te játékod, meg miért nem kérted-el szemrehányás. Ott nagyjából mindeki ismerte a gyerekeket kicsi koruktól kezdve a problémákkal együtt, és nem kötekedni akartak, hanem inkább segíteni..

Arról nem beszélve, hogy ott volt 8 játszótér tök közel egymáshoz, itt meg a legközelebbi is 5-600m. Ez 3 gyerekkel, babakocsival, pici babával nem mindegy. Amire a napi 2X-i legeltetésnél odaérsz, jöhetsz vissza sokszor..

De asszem az a kis "falu" feeling, ami itt nincs meg, ami a legfőbb rossz..

Meg hát a levegő minősége, meg a MENTŐŐŐK... Éjjel nappal...

Persze, ha mondjuk csak a férjemmel ketten lennénk, vagy csak egyedül lennék, éjjel-nappal a városhoz kötve, és "semmi gondom" nem lenne, úgy ki lehet bírni, annyira nem rossz hely... Meg az is hozzá tartozik, hogy az egyik gyerekem sérült, neki eleve jobban kell a nagy tér, meg, hogy mehessen, amerre lát...

A Bosi-ra kénytelenek vagyunk menni, mert ott a piac, meg a DM, meg a buszvégállomás, de most tényleg nagyon le van pukkanva..

Most viszont feloldották ott a plázastoppot, épülni fog a multi-kulti, oszt lesz nagy csillogás..

Ma már nem hiányzott úgy semmi, egész nap lekötöttem magamat, nekem a fő gondom, hogy nincs munkám, így bárhol élnék mindenhol vacakul érezném magamat. A héten találkozok egy jó ismerőssel, megbeszélem vele hogy többet találkozzunk...néhány igazi barát kéne, máris jobb lenne, sebaj, van még időm bele szokni...végül is ahol lakom nincs gond...de sok ember cserélne velem, sokan akarnak Budapestre jönni...próbálom a jó oldalát nézni a városnak:)

Sok érdekeset írtatok nekem köszi...

Én is kisvárosból (Sopron) költöztem Budapestre, pontosabban Dunakeszire, ami ugye nagyon közel van a vársohoz.

De meg szokni nem tudom, ha tehetem, nagyon ritkán megyek be a belvárosba, mert szó szerint a frász kerülget a Nyugati környékén, és hasonló helyeken.

Utálom, koszos, mocskos, tele zürös emberekkel, olyan utam nincs, hogy legalább ketten le ne szólitanának, kéregetnek.

A belváros az gyönyörü, a Dunapart, de a többi kerület katasztrofális!

Nem lehet összehasonlitani egy vidáki városi életet, egy pestivel.

Én menekülnék innen, pedig nem is bent a vársoban lakom egy emeleti lakásban!

Ja, és az élet sokkal többe kerül összességében, sok a kisértés.

A gyerekeim huszonévesek, ők szeretnek itt, mert több a lehetőség, szórakozás, munka, de nekem ötven évesen már nincs motiváló dolog, ismerkedni is nehéz, uj barátokat szerezni, este én ki se merném tenni a lábam a városba, még nappal is félek végigmenni a köruton!

Mi meg kézzel lábbal mennénk el, és megyünk is. Főváros közelbe, de vidékre..

Tehát ez ember, és állapot függő... Függ munkától, gyerekektől, anyagiaktól, egészségtől, sokmindentől..

Én is utálom Zuglót..

Utáljuk együtt..

Én egy jó budai lakótelepről jöttem ide, ahol zöld volt, csönd volt, tiszta, szép környezet volt, 180fokos panoráma volt.. Csak pénzem nem volt ott maradni..

Ahhoz képest ez szörnyű.

És Debrecenhez képest is. Én ott csináltam az idegenvezetői igazolványomat, nagyon megszerettem azt a várost.. Tényleg nagyon mások ott az emberek. Pár nap alatt a "fél város" a barátom volt, és nagyon sokat segítettek.. És még évek múlva is leveleztünk, és a barátaim voltak..

Itt Zuglóban én se tudok kapcsolatokat építeni, pedig én járok a játszóterekre.. De akkor se. Valahogy kevéssé ismerik egymást az emberek, elsőre ítélnek. Egydül Ágika nénit szeretem a CBA-ban...

Igen, Németországban én is akárhányszor voltam furcsán otthon éreztem magam. Pedig nincs ott se kutyám, se macskám...

Meg lehet élni átlagmunkából is, ezért az emberek is pozitívabbak és egyszerűen szebb az élet.

Én épp német magántanár-keresésben vagyok, mert tervben van, h 1-2 éven belül el innen...Németo vagy Svájc.

Bp jó, de nem annyira, h életem végéig olyan munkát csináljak, amit gyűlölök, csak épp jól fizet...Menjünk Münchenbe :)

Hát..én nem tudok a szakmámban dolgozni, mert kemény minimálbért ajánlottak fel nekem és annál tapasztalattal is csak hangyafingnyit lehet többet keresni benne. S ez egy V. ker-i patika volt. Biztos magasabb bizonyos munkakörökben az átlagfizetés itt, de nem lehet általánosítani. Vmint, a lakás, amit itt bérlek 45+rezsi, egy ugyanilyen Újvárosban 25+rezsi. Plusz a közlekedés is drágább itt stb.

Na mindegy, vagy ezért vagy azért, úgy kompletten ebben az országban könnyen xar, de ez már erősen off. :o

Azért szeretlek BP.