Csodaszer extra nyűgös babáknak? (beszélgetés)

Aranyos vagy, hogy kérdezed :)

Most jobb, végre kijött az 5-6. foga, úgyhogy nyugodtabb és többet eljátszik mellettem, ha főzök, teregetek...stb. Kedvence a fiók nyitogatás, na ha abba belekezd, se kép, se hang. :))

A hordozó még mindig nem a kedvence, babakocsiban végre el tudott aludni egy óra séta után (első alkalom!).

Köszi! :)

A hordozót most szokjuk, egy baja van vele a kisasszonynak, hogy csak a csípőn hordozós póz jön be neki, ha magam felé fordítom, egyből ki akar jönni belőle, forgatja a fejét, nyűglődik. Nincs egyszerű babám az tuti :))

Most voltunk kb 45 percet sétálni, most alszik :P

Amikor a baba hirtelen elkezd nyafogni, amikor anya kimegy a szobából, rejtélyes okból felébredni éjszaka, amikor látszólag nem éhes, nem fogzik, nem beteg, kiveri a balhét, ha anya elmegy otthonról, mindenki a szeparációs szorongásra gondol, mint a jelenségek okára. De vajon mikor van szó tényleg szeparációs szorongásról és mikor valami másról? Mit lehet tenni, hogy a kicsi könnyebben átessen ezen a nehéz időszakon?

szeparációs szorongásAz anyától való függetlenné válás első jelei 5-6 hónapos korban kezdődnek. Általában kétféle tünet jelzi, hogy ebbe a fejlődési szakaszba ért a baba: amikor anya kimegy a szobából vagy leteszi őt, akkor sírásban tör ki a baba, illetve az idegenekkel szemben bizalmatlanabbá válik, már nem mosolyog mindenkire, idegenek kezében sírhat, nehezen enged fel. Természetes jelenségről van szó, és nem arról, hogy esetleg rosszul szoktattad vagy “felkapattad” volna: a baba így jelzi, hogy már tudatában van, anya nincs mindig ott vele, és ettől megrémül.

Idegenek társaságában vedd át, legyen a kezedben és hagyd, hogy onnan kukucskáljon, ne erőltesd, hogy mindenképpen maradjon meg másnál, ha ő nem akarja. Ha van lehetősége az öledből barátkozni az idegenekkel, lassacskán magától feloldódik majd.

Ha kimész a szobából és ő sír, hanggal nyugtasd, vagy vidd magaddal, és legyen ott körülötted, amíg a dolgodat végzed. Ha nincs mindig kézben, hanem veled van, de nem a kezedben, hallja a hangodat és lát, idővel megtanulja majd, hogy anya nem tűnik el, amikor kimegy a szobából.

Sok babánál a fél éves kor körüli időszak “tünetei” kevésbé jellegzetesek, mint az 1 éves kor körül jelentkező új szokások:

- hirtelen nem akar ottmaradni a mamánál, holott korábban ezzel nem volt semmi baja, sőt azt sem akarja, hogy apa vigyázzon rá otthon,

- habár imád felfedezni, most inkább elbújik anya szoknyája mögé és onnan figyelget,

- látszólag már nagyon önálló, de ha anya eltűnik a színtérről, teljesen kétségbeesik,

- éjszaka felkel és csak anya tudja visszaaltatni.

Az ok ugyanaz, mint fél éves korban, ám ez már a “valódi” szeparációs szorongás. A kicsi most már valóban önálló, egyedül jön-megy, mindent felfedez, minden érdekli, és ez amilyen izgalmas a számára, olyan ijesztő is egyben. Amikor bátran felfedezőtúrára indul azt abban a tudatban teszi, hogy anya ottvan a közelben és figyeli őt. Ám amikor rájön, hogy anya nincs mindig ott, nem lehet mindig visszaszaladni hozzá “töltődni”, akkor megrémül.

A megoldás az, ha szépen lépésenként szoktatod az új helyzethez:

- Amikor más vigyáz rá, akkor elbúcsúzol tőle, elmondod mi történik vele addig, amíg te nem leszel ott és mikor fogsz jönni: ha újra meg újra megtapasztalja, hogy azt történik, amit ígértél és tényleg visszajöttél, akkor egyre kevésbé fog sírni emiatt.

- Hagyod, hogy a szoknyád mögé bújjon, amikor olyan kedve van, nem erőlteted, hogy menjen a gyerekek közé játszani, ha nem akar. Otthon hagyd, hogy veled menjen mindenhová és kíváncsiskodjon, amikor te házimunkát végzel. Mindig mondd el neki, hogy mit csinálsz éppen, adj neki is kis feladatokat a házimunkában, és ne engedj a hisztijének, ha játszani akar veled, amikor neked más dolgod van.

- Éjszaka a felébredés oka nem a szeparációs szorongás. Valami más miatt ébred fel a baba, de csak anyával tud visszaaludni, mert ezt szokta meg és mert anya közelsége jelenti számára a megnyugvást. Elsőként mindig az ébredések okát kell megszüntetni (pl. fogzásra való szert adni.

Ebben a korban, amikor egyébként is mindennel ellenkezik, ami szokásai ellen való, nagyon nehéz elérni nála, hogy álmából felriadva magától nyugodjon meg és aludjon vissza. Ilyenkor természetes, hogy mindenféle akaratával ellenkező kezdeményezésre hisztivel és sírással reagál. Aludni viszont neki is, neked is kell, éppen ezért segíthet, ha néhány éjszaka apa megy be hozzá. Nála ugyan kezdetben nehezebben nyugszik meg, de így megtanulja a kicsi, hogy anya éjszaka nem tud jönni hozzá és mégsem hagytátok addig magában sírni. Sokat segíthet a részben együtt alvás is az éjszakai visszaalvásban.

Az is megoldás lehet, ha szabályokat szabsz az éjszakával kapcsolatban, amiket egyszerű szavakkal el is mondasz neki: “Megsimizlek, iszol egy kicsit, de utána lefekszel és becsukod a szemed, anya is elmegy aludni” Minél határozottabb vagy, annál nagyobb az esélye, hogy el tudod fogadtatni vele az új játékszabályokat.

hát igen, sajnos ők még nem tudják mondani ha valami fájdogál, vagy ilyesmi és attól nyűgik...

igen sok minden válthat ki ilyesmit, fontos, hogy legyen napirend, s el kell érni nála hosszabb alvást.

Szia

biztos hogy az alvásban is keresni kell az okot, valamit tenni kell hogy aludjon, biztos hogy ennyi idősen többet kéne aludnia, próbáld meg rávenni, maradj vele a szobában az ágya mellett míg el nem alszik, lehet akkor is hsiztizni fog, hogy ő nem álmos, de aludjon, ha félóra-45perc múlva felébred azt jelenti nem tud visszaaludni egy alvási fázisból, nekik is vannak alvási fázisaik 30-45percesek, ilyenkor tedd vissza, hogy próbáljon még aludni, hisztizni fog, de marad vele, segíteni kell neki megtanulni tovább aludni... nálunk is volt ilyen, ajánlom ilyesmire a Suttogót

S igen a séta is segíthet, a környezet változás, a levegő, ha babakocsival mentek akkor lehet be is fog aludni séta alatt

Ha tényleg szepa, akkor semmit nem tudsz tenni, majd elmúlik.

De az is lehet, hogy most kezdi feszegetni a határokat.:))

Szeparációs szorongás...ilyet sem hallottam még!! Ez valami új?

Nem változott esetleg valami a környezetében? Valami,ami más,ami nyugtalanítja? A napi rutin is ugyanaz? Bocs,hogy ennyit jérdezek,de olyan sok ka lehet annak,hogy ilyen nyűgös...még az időjárás is. :/

A legjobb tanács: túl kell élni!

Ha szep.es, akkor bizony vidd mindenhová magaddal.

Sziasztok!

Lassan 10 hós a kislányom, 2 hete iszonyatosan nyűgös napközben, az eddigi 3x 1 órás alvásunk lecsökkent 1x fél órára, max 45 percre.

Tudom kb 8 hós kortól mutatkozik meg a szeparációs szorongás, mert jön utánam mindenhova, kapaszkodik fel rám, hogy vegyem fel, nyafog, hisztizik.

Járókában eddig csodásan elvolt, amíg gyorsan megcsináltam a mosogatást, teregetést...stb. most már itt sem jó. Nem cumizik, nem szopizza az ujját.

Semmi sem jó :)) Szó szerint. Foga biztos jön, de ez brutál, hogy napi fél óra alvással így pörög :))

Kérlek osszátok meg a tapasztalatokat velem, köszönöm! :)