Csodák igenis vannak, és az álmok néha valóra válnak

Olyan családban nőttem fel, ahol mindenki hízékony. Mindig oda kellett figyelni, mit mivel és mikor eszünk. Szinte mindenkinek többlet súlya volt (5-8 kg között), de senkinek sem annyi, mint nekem. 3 éves koromban kezdődött minden. 3 éves koromig minden rendben volt, addig olyan súllyal rendelkeztem, mint bármelyik más 3 éves kisgyerek. Ezt követőek következett a rémálom..

Sűrűn voltam beteg, legtöbbször a mandulám miatt, ezért az orvosok úgy döntöttek, hogy mindkét mandulám ki kell venni, különben az a veszély is fennállhat, hogy rámegy az ízületeimre és lebénulok. A műtét után elkezdtem hízni, pedig egy falattal sem ettem többet, mint azelőtt. A kilók pedig rakódtak.. rakódtak.. és csak rakódtak..

Kisgyermekként nem is foglalkoztam vele.. majd később.. olyan 12 éves koromban. Ekkor szembesültem igazán azzal, hogy túlsúlyos vagyok. A velem egykorúakhoz képest nekem +20kg-val több volt. Mondhatni már 12 éves koromban teljesen felborult a hormonháztartásom. Ami meg is mutatkozott, vagyis már az első peteérésem sem volt olyan, mint másoknak.. Ezt követően pedig mindig csúszott.. késett.. több napig tartott, mint az átlagos.. vagy hónapokon keresztül meg sem jött.. SOHA nem volt pontos. De talán nem is ez volt a legborzasztóbb, hanem a másik dolog… hogy az állammal párhuzamosan (állkapocs csont) mindkét arcomon (a fülem kezdetéig) szőr nőtt ki. Ez pedig kamaszkori éveimet végigkísérte. Orvosról orvosra jártunk.. de mindenki csak annak tudta be, hogy a szervezetem így reagált a hirtelen feljött kilókra. Mondanom sem kell, hogy mit éreztem, amikor soha nem tudtam begumizni a hajam.. vagy csak simán a fülem mögé tenni.. vagy amikor randiztam, és nem engedtem, hogy megsimogassa az arcom.. vagy amikor nem egy a szemembe vágta, hogy „ideje lenne borotválkozni!” Borzasztó volt! Éjszakákat sírtam át, hogy miért történnek ezek velem..

Mindezek tetejére, különböző vizsgálatokon átesve, kiderült, hogy hajlamos vagyok a petefészek cisztákra, cukorbetegségre. Na ekkor már teljes mértékben egy rakás szerencsétlenségnek éreztem magam! Nem beszélve arról, hogy súlyos önbizalom hiányban és kisebbségi komplexusban szenvedtem! Nem egyszer rágtam le véresre a körmeim..

Van egy nővérem, akit a sors mindennel megáldott.. Borzasztó csinos, formás, szép (hívták modellnek) okos (most végez a jogi egyetemen) és egészséges nem úgy, mint én.

Rengeteg diétát végigcsináltam több-kevesebb sikerrel.. rengetegszer kínoztam magam.. 12 éves koromtól már diétáztam.. Az életem szinte csak diétákból állt. De soha nem sikerült még az álomsúly közelébe sem járni. Pedig sportoltam, ott fogtam a ételeken, ahol csak tudtam.. szinte csak magokon éltem, de soha nem sikerült.. Sokszor feladtam.. de a súlygyarapodásom miatt egyre gyorsabban nőtt a szőr az arcomon (mivel gyantáztam) ez csak arra ösztönzött, hogy újból és újból el kell kezdenem!

Mondanom sem kell, hogy a poklok poklát többszörösen is átéltem.. Az orvosok azzal biztattak, hogy remélhetőleg, ha lefogyok minden a helyére kerül.. beáll a havim és a szőr eltűnik az arcomon. Remélhetőleg..

2008.02.13.-ra (születésnapomra) teljes mértékben leszoktam a körömrágásról, amit a mai napig nem tudom, hogy sikerült? Majd úgy döntöttem 2009.02.13.-ra 58 kg leszek. Ekkor leszek 21 éves, ráadásul most péntek 13 lesz.. 21…13.. plusz péntek.. Egyáltalán nem vagyok babonás, de úgy gondolom, hogy ez a dátum csak jelenthet valamit, ha már a körömrágásomról is sikerült leszoknom.

2008.07.10.-én kb. 161 cm és 98 kg voltam. Leírni is sok.. Bár, ha valaki rám nézett csak annyit mondott: „max. 80 kg.” Álomsúlyom az 58 kg volt. Július 10-én ismét elkezdtem diétázni. Étkezéseimből kihagytam a kenyeret, rizst, krumplit, tésztát, édességet, cukros üdítőket, meg amiben csak túlzott szénhidrát vagy cukor volt! Ezen kívül mindent ettem! Húst hússal, salátát salátával, zöldségeket, gyümölcsöket, joghurtokat néha 1-1 pohár tejet, tojást, leveseket, kenyér helyett puffasztott rizst (májkrémmel, paprikával) ettem (pl: tízóraira). Naplót vezettem a napokról, hogy mikor mit ettem. Délután fél 5 után már semmit nem ettem. Illetve naponta 4x-5x étkeztem. Sportoltam, nem sokat nem minden nap. Ha minden nap edzünk talán kárt is okozhatunk. Ezt tapasztalatból mondom! Néha szobabicikliztem, néha hasizom gyakorlatokat végeztem, néha elmentem fallabdázni, ami jól is esett! Hetente álltam rá a mérlegre! Amit mindenkinek ajánlok! Tudom, igen, nem lehet kivárni, én is mérlegfüggő voltam, de még mindig jobb úgy felkelni, hogy érzed magadon, hogy sokkal könnyebb vagy, jól érzed magad a bőrödben, és az egész napod szuperül sikerül! Vagy jobb az, amikor ráállsz a mérlegre és szembesülsz azzal, hogy ugyan annyi kg vagy, mint tegnap.. sőt egy pár dkg-val több? - onnantól kezdve, pedig az egész napod „befuccsolt”.

Egyetlen egy diéta alatt nem voltam ilyen kiegyensúlyozott, mint most, és ezt a heti egy mérlegre állás is eredményezte! Hiszen görcsösen fogyni akartam.. stresszes voltam.. naponta álltam a mérlegre de hiába.. pedig tudjuk, amihez görcsösen ragaszkodunk az nem lesz meg.. Tudtam, hogy egyszer eljön az én időm, és le fogok fogyni! Ami el is jött! :)

Hetente 1-1,5 kg fogytam. Aminek nagyon örültem, minden egyes dkg eltűnésénél mérhetetlen boldogságot éreztem! Persze, volt, amikor 0,5 kg vagy 1-2 dkg fogytam, de most egyáltalán nem keseredtem el! Most ez valahogy más volt, éreztem, hogy ez tényleg az én időm! Étkezések mellett különböző gyógyteákat, salaktalanító teákat ittam, amik segítettek a gyorsabb emésztésben, hiszen ezzel is problémám volt!

Egymás után szépen lassan vándoroltak a kilók. Igaz még nem értem el az álomsúlyt, de mára már 68 kg vagyok. (Soha nem jutottam el eddig) De egyáltalán nem fogok megállni, meglesz az 58! Kezd beállni a havim és az arcomon lévő szőr sem nő, hanem inkább pont, hogy ritkul, már csak pár helyen látszódik, de lassacskán teljesen eltűnik!

Boldog vagyok, mondhatni önbizalommal teli és ezt a körülöttem levők is észrevették. Az emberekkel, sokkal jobb a kapcsolatom, hiszen „hogyan várjuk el másoktól, hogy elfogadjanak, amíg saját magunkat sem fogadtuk el?”

Én azt mondom, hogy fogyáshoz is ugyanúgy meg kell érni! Próbálkozni persze lehet, kapunk egy jó pár pofont (a kilók lementek feljöttek, kínozzuk magunkat, idegesek vagyunk, stresszesek, naponta állunk a mérlegre stb.) aztán csak belátjuk, hogy változtatni kell, máshogy kell fogyni, máshogy kell gondolkozni, nem akarhatunk mindent pár nap leforgása alatt! Könnyedén kell lefogyni. Én könnyedén fogytam le! Egyetlen egyszer nem jutott eszembe, hogy abba hagyom, vagy bűnbe essek, sőt élveztem! Persze volt olyan mikor nagyon éhes voltam, meg tudtam volna enni egy fél malacot, de olyankor mindig bevettem egy rágót vagy bekapcsoltam valami jó zenét, ami még jobban arra ösztönzött, hogy sikerülni fog!

Nem is tudom, mit mondhatnék még elég hosszúra sikeredett a mondandóm, de talán így mindenki megérti, miken mentem keresztül!

Nagyon sok sikert kívánok mindenkinek, kívánom, hogy váljon valóra az álmuk, álmotok!

Ha valakinek van még kérdése, nyugodtan írhat, bárkinek bármire válaszolok!